Fezejet
1 VIII | a vége~Őnagysága, a szép Bálnokházyné, éppen papagájával játszék,
2 VIII | vállaira, hogy magát fölemelje.~Bálnokházyné szép ajkait vérig harapdálta.~–
3 X | Találja ki! – Hát a madame.~– Bálnokházyné?~– A bizony. – Meg az a
4 XIII | viselik. Megtudta azt is, hogy Bálnokházyné nem tért vissza férjéhez,
5 XIV | hajfürtökbe bolondult úgy bele Bálnokházyné valaha; ezeket a szép hajfürtöket
6 XVII | jól ráismert! Ez a nő – Bálnokházyné volt…~Bálnokházyné arcán
7 XVII | nő – Bálnokházyné volt…~Bálnokházyné arcán most is megvoltak
8 XVII | azután Topándyhoz fordult: – Bálnokházyné őnagysága!~Melanie egy percre
9 XVII | ott tartá maga mellett.~Bálnokházyné nem engedett mást is szóhoz
10 XVII | pört nyertünk meg.~– Igen?~Bálnokházyné nem magyarázta tovább a
11 XVII | kegyes matrónai arcot csinált Bálnokházyné. Kívánta, hogy megértsék,
12 XVII | Nem tettem fizetésért.~Bálnokházyné szemérmesen nevetett; mintha
13 XVII | elmosolyodott Topándy, s Bálnokházyné kezét karja alá húzva, azt
14 XVII | amit e kérdésre válaszolok.~Bálnokházyné szívéhez szorítá Topándy
15 XVII | kedves gyermekkel – szólt Bálnokházyné, észrevéve, hogy arra hiába
16 XVII | haladtak az utcán végig. Bálnokházyné még onnan is nagy szeretettel
17 XVII | sem szólt az egész úton.~Bálnokházyné annál többet csevegett;
18 XVII | nem lépett többet előre.~Bálnokházyné megfogta Melanie kezét,
19 XVII | köszönt, és eltávozott.~Bálnokházyné egy tekintetet vetett utána
20 XVIII| hozta nyomába!~– Nekem itt Bálnokházyné ügyében volt dolgom Sárvölgyivel;
21 XX | darabján, a levél túlsó oldalán Bálnokházyné írása.~Gyáli mint a kísértetlátó
22 XXII | mondtam még neked, Dezső. Bálnokházyné és leánya itt vannak Sárvölgyinél
23 XXII | kéz nyomai látszottak, s Bálnokházyné maga is igen hatásos tünemény
24 XXII | haltál meg?” – Ezt kérdezé Bálnokházyné tekintete Loránd arcától.~„
25 XXII | nagysád? – szólt Loránd Bálnokházyné és Melanie közt foglalva
26 XXII | és szép fiú – bizonyítá Bálnokházyné. – Milyen kicsiny volt még,
27 XXII | Lorándra, hogy „ne tovább!”: Bálnokházyné, Melanie és Dezső. Milyen
28 XXII | félbeszakítani ezt a beszédet.~Bálnokházyné arcán felismerhető volt
29 XXII | fel ideges ingerültséggel Bálnokházyné.~– Óh, afelől legyen megnyugodva,
30 XXII | vagyok.~– Ön-e? – csodálkozék Bálnokházyné.~– Ha megengedik nagysádtok,
31 XXII | szólt fitymáló hangon Bálnokházyné.~– Következéseik azonban
32 XXII | hogy az, akiről ő beszél, Bálnokházyné leendő veje.)~– Az, akit
33 XXII | Az nem bizonyos – szólt Bálnokházyné. – Ilyen eseteknél a látszat
34 XXII | írt levélkében értesíté.~Bálnokházyné ajkába harapott. A méltatlan
35 XXII | elváltozni?~– Jó – mondta Bálnokházyné. – Tehát engedjük meg, hogy
36 XXII | kedves öcsém – szólt közbe Bálnokházyné –, mielőtt folytatná, engedjen
37 XXII | magaviselet miatt? – szólt Bálnokházyné, szúró tekintetet vetve
38 XXII | utánzott kézírással a cédulára.~Bálnokházyné hitetlenül pittyeszté ajkát.~–
39 XXII | a hamisítottat húzta ki?~Bálnokházyné nagyon a végletig ment,
40 XXII | dátum és vízjegy rajta.~Bálnokházyné keble lihegett a dühtől.
41 XXII | Jól van, elhiszem – lihegé Bálnokházyné, kinek képe a nyolc kacskaringós
42 XXII | rogyott vissza székébe, míg Bálnokházyné előrohanva az ablakmélyedésből,
43 XXII | beszélt.~A néma düh, mely Bálnokházyné arcát hevíté, a vonagló
44 XXII | van! – kiálta fel hirtelen Bálnokházyné.~És valóban Sárvölgyi oly
45 XXII | szólt gúnyos keserűséggel Bálnokházyné. Gondolt reá, hogy hasonló
46 XXII | a vándorélet köszörülte Bálnokházyné kedélyén.~Ez egyenes felszólítás
47 XXII | folytatá habzó epével Bálnokházyné. – Üdvözöljék nevünkben
48 XXII | Topándy házához vissza. Dezsőt Bálnokházyné utóbbi kirontása egészen
49 XXII | előadását kezdte Topándy előtt. Bálnokházyné gratulált az Áronffy-címernek
50 XXIV | eltávozástok hírét, midőn Bálnokházyné azt mondta leányának: csak
51 XXIV | jószág is, a vételár is.” – Bálnokházyné is tréfált, mikor azt mondta
52 XXV | keringőt, melyen Melanie és Bálnokházyné hevült arccal lejtettek
|