Fezejet

 1 I     | gyermekes fecsegésemre nem szólt semmit. Nagyon komoly volt, és
 2 I     |        Loránd?~Bátyám nem felelt semmit, csak odahúzott térdei közé,
 3 I     |          olyan!~Loránd nem szólt semmit, csak rám nézett azokkal
 4 I     |    fogott el, amitől nem éreztem semmit, ami rendes öt érzékkel
 5 I     |         nem beszéltünk bátyámmal semmit.~Falusi lakunkba érve, háziorvosunk
 6 I     |          hogy mármost ne szóljak semmit, hanem maradjak mozdulatlan.~
 7 II    |  szekundált a nótának, amiből én semmit sem értettem. Hanem amint
 8 II    |         sem értek én mindezekhez semmit; csak a híre van, hogy tanítottak
 9 IV    |    toroltatnak?~– Én nem szoktam semmit hinni.~– Egyebek között
10 IV    |    Sárvölgyihez? Óh, ez nem tesz semmit; mikor az ember Sárvölgyinél
11 IV    |         ebédet, meg sem ízlelünk semmit; Boris asszony kiseprűz
12 V     |          valaki, ne gyaníthasson semmit.~Amint a paripa az ajtó
13 VII   |        ide jutottál. No, ne félj semmit: csak énrám nézz mindig!
14 VII   |          no, de ne sírj; ne félj semmit! Én úgy fogok veled bánni,
15 VIII  |    lemásolta, nem vallott ellene semmit.~– Ez mind igaz; de nekem
16 VIII  |         urak ígéreteire ne adjon semmit. Az egész világon csalásból
17 VIII  |        házból; nem tudott felőle semmit, hogy az országgyűlési ifjak
18 VIII  |   mindent magamra vallottam, rád semmit.~– Remélem, sértésnek vennéd,
19 X     |    Egyébiránt nem tudok semmiről semmit.~– No, úgy hát áldjon meg
20 X     |  jutottál te ide?~Én nem szóltam semmit, hanem átöleltem, s azt
21 X     |        én valamit. De nem mondok semmit. Hanem nagyon jól van. Így
22 X     |       jól, ahogy van. Nem szólok semmit. Isten áldja meg, úrfi!~
23 XI    |        Te erről nekünk nem írtál semmit – szólt hozzám nagyanyám.~–
24 XI    |        Nem.~– És itt sem említél semmit, míg jöttünk!~– Pedig én
25 XI    |          Te nem szóltál senkinek semmit, és ők mégis megtudtak mindent.~–
26 XII   |          Nem vethetünk egymásnak semmit szemére.~– Tehát maga valami
27 XII   |        van, jól, no; nem mondtam semmit! Jőjön velünk! A kocsis
28 XIII  |   asszonyféle úgy jó, ha nem tud semmit.~Azzal a szeme közé kacagott
29 XIII  |    elbeszélőre, s már nem érzett semmit a külvilágból, minden idegével
30 XIII  |          hogy nem tud e tárgyról semmit. Megesküdött Istenre és
31 XIII  |      arccal. – Nem tudnál felőle semmit? Hát megsúgom neked bizalmasan.
32 XIV   |    asztaltól.~– Nono, te ne félj semmit! Téged nem fog ő ráncba
33 XIV   |          Most veszem észre, hogy semmit sem tanultam eddig, amivel
34 XVI   |     azóta ő sem tudatott magáról semmit. Valószínű, hogy meghalt.~
35 XVI   |  fellélegzett. Nem tudnak felőle semmit. Azt hiszik, Kelet-Indiákra
36 XVI   |      emberen kívül senki sem tud semmit. Az pedig hallgatni fog
37 XVII  |         a fal.~Loránd nem felelt semmit. Válasz helyett közelebb
38 XVIII |       hogy senki se gyaníthasson semmit.~Még egy óvatosan elintézni
39 XXI   |       lehet-e egy angyalnak, aki semmit sem tudhat arról, mi történik
40 XXII  |       Csitt! Dezső nem tud erről semmit.~– Annál jobb. Egy élőlény,
41 XXII  |           Ez a fiú nem tud arról semmit, amit én neked beszéltem?~–
42 XXII  |         neked beszéltem?~– Éppen semmit.~– Tehát nincs is sejtelme
43 XXIII |        De nem szólt neki ezúttal semmit. Cipra látta őt ama levél
44 XXV   |          bízd azt énrám! Ne félj semmit! Amit a Kandúr megfog, az
45 XXVI  |          fajzata.”~„Nem tudok én semmit, nem vagyok én varázsló,
46 XXVI  |      szívemben az elmúlt lángból semmit. Semmit, még füstöt, még
47 XXVI  |        az elmúlt lángból semmit. Semmit, még füstöt, még hamut sem.
48 XXVIII|   humorát. Loránd nem szólt neki semmit.~A tér is rossz volt e küzdelemre.~
49 XXIX  |        Kólya uram nem szólt neki semmit, csak hagyta elmenni maga
50 XXXI  |       lásson Loránd menyasszonya semmit, ami szomorú gondokra emlékeztet.
51 XXXII |          és nem várt a holnaptól semmit.~Hanem félt a jövő napoktól.~