Fezejet

 1 II   |         eltölti az egész műhelyt.~Márton legény, amint engemet meglátott,
 2 II   |           No lássa – szólt hozzám Márton –, milyen kész péklegény
 3 II   |         felküldte a feje tetejére Márton az egész fejebőrét sipkástól,
 4 II   |          nehezek-e.~Úgy látszott, Márton nem vette figyelembe más
 5 II   |           azután nem állhatta meg Márton, hogy rá ne gyújtson egy
 6 II   |         sem értettem. Hanem amint Márton e végsort: „Ó jé, Herr Dintenklex!”
 7 II   |           a fejebőrét megállítani Márton, annyi szemöldökrángatásba
 8 II   |          nem is neki beszélnének.~Márton eközben metélgette a tésztából
 9 II   |           ja – szólt elkomolyodva Márton legény –, nagy baj az, hogy
10 II   |         dolog péklegénynek lenni!~Márton legény most ahhoz fogott,
11 II   |     szemöldöke felhúzásával, mint Márton legény, mikor Fromm táti „
12 III  |           A boltajtóból még a vén Márton is utánam kiáltott, mikor
13 III  |           míg a kemencét fűtik, s Márton legény jő diákul jó reggelt
14 VI   |        Most pergas. Dixi!~Az öreg Márton e megérdemlett leckézés
15 VI   |       lámpánál írnom és tanulnom. Márton egész éjjel bosszantott
16 X    | társaságában volt.~– Ahá! – monda Márton, s nagyon sokszor köszöngetett,
17 X    |         arra neszeltem föl, mikor Márton legény kinn az utcán megfogta
18 X    |          baja? De támolyog!~– Óh, Márton – rebegém én –, nagyon rosszul
19 X    |         ki valaha valamit az öreg Márton? Az öreg Márton sokat tud,
20 X    |           az öreg Márton? Az öreg Márton sokat tud, amit érdemes
21 X    |       hallotta maga, hogy az öreg Márton valaha pletykázott volna?
22 X    |         vagy a legényekre az öreg Márton? Hátha „én” tudnék valamiben
23 X    |    nagybátyám nejét.~Erre a szóra Márton elkezdett kacagni; kétrét
24 X    |        szóra aztán kiegyenesedett Márton, s nagyon komolyan emelte
25 X    |           melyikünk lesz erősebb!~Márton legény nagyot ütött a hátamra
26 X    |         hát – lássa, hogy az öreg Márton legénynek is lehet néha-néha
27 X    |          Vicekspan! – dorgálózott Márton legény. – Hogy beszélhet
28 X    |           ki mind ilyen pontosan?~Márton legény egy percre megállt,
29 X    |          hamisan kuncogva magában Márton. – Hohó! A nagyságos asszony
30 X    |         is a Móclihoz – biztatott Márton. – Hanem egyet kötök ki
31 X    |  kivilágított ablakon betekintett Márton; még pedig kapaszkodnia
32 X    |            s tovább kell menniök.~Márton intett, hogy csak maradjak
33 X    |            különben nem nyílt ki. Márton legény már ismerni látszott
34 X    |            Mócli – vágott szavába Márton –, ne beszélj te nekem most
35 X    |        meg micsoda asszonyságról?~Márton odahajolt a füléhez.~– Mócli,
36 X    |           az isten, Mócli – szólt Márton sietséges cihelődéssel –,
37 X    |  kiléptünk a szűk, sötét udvarra, Márton legény és Mócli bámulva
38 X    |          másfelé megyek.~E szónál Márton legény olyat csípett a karomon,
39 X    |          a fickó! – szólt röhögve Márton. – A Mócli! Ismerem én a
40 X    |      tőlünk venni.~– Ohó! – monda Márton – de bizony elkísérjük a
41 X    |     csapat kopogását a kövezeten.~Márton csakugyan megtette, amit
42 X    |           ki tudja, mennyi időre?~Márton rángatott már. Menjünk,
43 X    |       látom őt újra?~Mélázásomból Márton legény kuncogása vert föl.
44 X    |        Hai-dia-dő!~Most már a vén Márton igazán jókedvéből kezdett
45 XI   |           történt; az egyik Braun Márton péklegény, a másik Fleck
46 XI   |  Magyarország belseje felé; én és Márton kísértük el a hegyekig,
47 XI   |           mit tőlem elfogadott, s Márton legény vándorbotja egyedüli
48 XXIII|        ajtaját még mindig az öreg Márton szaladt kinyitni, csakhogy
49 XXIII|        ugrott a nyakába Dezsőnek; Márton legény pedig odasomfordált
50 XXIII|      Loránd, előadva köpenye alól Márton legény vándorbotját, melynek
51 XXIII|     ezüstfogantyú volt az, aminek Márton legény olyan nagyon örült.