Fezejet

 1 I     |      megríkatott, ami nálam könnyen állt, akkor haragba jött, és
 2 I     |            volt a fogója, szívemnek állt a hegye, párkányon ültem,
 3 I     |            a kaput.~Nagyanyánk kinn állt a folyosón, s megcsókolt
 4 I     |     szekérig, mely a kertajtó előtt állt.~Kétfelől nagy halom széna
 5 I     |             indulatkifejezés nélkül állt a kripta mélyében, kezeinket
 6 I     |        titok, mely mint gyászfátyol állt családunk minden érett eszű
 7 I     |              Bátyja homlokellenében állt vele. Találkoztak a közös
 8 I     |              mikor már indulókészen állt minden, azt mondá, hogy
 9 II    |       szegletével, mindig kacagásra állt, s fehér két fogsora tündöklött
10 II    |           levén oly rövidre nyírva, állt egyenesen a feje búbján,
11 II    |            szál gyerek engedelmesen állt föl a kis vallató előtt,
12 III   |      valahol az Országház környékén állt meg velünk, ott volt egy
13 III   |            Azt kérdezte, hogy miből állt az úri ebéd. Meg hogy igaz-e,
14 IV    |         egyformán közel rokonságban állt, anélkül, hogy ezek őt kitűnő
15 IV    |        erősebb levén amannál, közel állt hozzá, hogy az ostromló
16 IV    |             a képről, s helyette ez állt ott: „Majd elmégy előlem,
17 IV    | alkatrészeihez.~Az egyik szegletben állt egy szövőszék – mahagóni
18 IV    |           nevelést kapott!~Mellette állt egy kerekes rokka és egy
19 IV    |             különös.~Az ágy mellett állt egy nagy rézkalitka.~– Ez
20 IV    |          mely egyszerre berzenkedve állt fel, amint az idegenek közelébe
21 IV    |           csakugyan szörnyű bosszút állt!~A jámbor szolgabíró olyannak
22 VI    |          ügyesen volt téve, akárhol állt meg, az plasztikai szépség
23 VI    |          magamat.~A bátyám asztalán állt a dohányos döböz, tele török
24 IX    |            legzordonabbikán egyedül állt ablakánál Loránd, s az ablak
25 X     |          volt. Rövid volt, ennyiből állt:~„Kedves Öcsém!~El vagyok
26 X     |         világított ablakban. Loránd állt ott, leheletével melengetve
27 X     |           kiálta rám Loránd, s elém állt összeszorított ököllel.~
28 X     |  visszaeresztenie.~Loránd tétovázva állt meg az útfélen.~Ekkor egy
29 XI    |       Loránd eltűnése után útihintó állt meg Frommék háza előtt.
30 XI    |          úgy ígérte. Mindenki távol állt tőle: a nagy fájdalom nagy
31 XI    |           is nagyon szerette azt.~Ő állt anyám mellett, s valamit
32 XI    |    vízbefúlók a mentő kezét; s hogy állt elém villogó szemekkel a
33 XIII  |       kérdés, mindössze is annyiból állt, hogy mi a hírlapban mindazt,
34 XIII  |              mely vörössel jegyezve állt naptáramban: a Heidelbergából
35 XIV   |            szóváltása vele annyiból állt, hogy megköszönte neki az
36 XVI   |       Topándy. Melanie Cipra mögött állt meg; Topándy széket húzott
37 XVIII |       Loránd benyitott, és szemközt állt vele, egészen új meglepetés
38 XVIII |         pedig, ki Gyáli háta mögött állt, azt gondolá magában:~(„
39 XX    |             Napok óta minden készen állt már az útra. Előkeresgettem
40 XX    |       magatartású alak vele szemben állt, úgy öntötte arcába a kezében
41 XXI   |   Zavarodtan tekinte föl. Hát Cipra állt a háta mögött. A szegény
42 XXIV  |        palackot, melyben az ürömlél állt, s egy pohárkával megivott
43 XXV   |          kést kikapja szájából. Úgy állt hátrahajolva Sárvölgyi előtt,
44 XXVI  |             Hanem Cipra nem örömest állt velük szóba.~Restellte,
45 XXVI  |         Cipra restellte, hogy szóba állt vele. Érezte, hogy valóban
46 XXVIII|          font lánc volt: ez útjában állt Loránd mentő segélyének,
47 XXVIII|      háztetőre.~Nem messze a háztól állt egy régi nagy platánfa;
48 XXVIII|        platánfa a kastély szögletén állt, tehát mintegy harminc lépésnyi
49 XXIX  |           ki tudott bújni, és odább állt.~A szolgabíró a corpus delicti
50 XXXI  |           szokott lenni. Loránd ott állt összekulcsolt kézzel két
51 XXXII |            terhelé. Mindig az a rém állt előtte, hogy ez úton elébb-utóbb