Fezejet

 1 II   |      hoznak egy kis német leányt, Fromm Henrik sütőmester Fánny
 2 II   |        ugyan nagy urak lakhatnak.~Fromm úr, a pékmester, akihez
 3 II   |     pereceket tartva fogaik közt.~Fromm úr maga kinn várt bennünket
 4 II   |         Lorándot maga elé bocsátá Fromm úr, egy szűk kőlépcsőn fölvezetve
 5 II   |          lenni!~Olyan házat, mint Fromm úré, én még sohasem láttam
 6 II   |   vizitszobába vezetett bennünket Fromm táti.~Így fogom híni ezután,
 7 II   |          asszonyság ült; az egyik Fromm mama, a másik a nagymama.~
 8 II   |         mama, a másik a nagymama.~Fromm mama sovány, magas termetű
 9 II   |           tökéletesen hasonlított Fromm mamához, csakhogy harminc
10 II   |      ismét családi tulajdon volt. Fromm mama is kifogyhatatlan forrásával
11 II   |       finom szarvacsokkal, amiket Fromm papa saját felügyelete alatt
12 II   |        énnekem nem kellett semmi. Fromm papa pedig váltig kínált
13 II   |      sokszor megütötte a fülemet. Fromm papát is Henriknek hívták,
14 II   |   sajnálkozó hangon beszélt róla, Fromm papa ellenben kérlelhetlen
15 II   |       jött hozzám, s láttam, hogy Fromm papa, mama és grószmama
16 II   |       sertekemény haja volt, mint Fromm papának, de fekete; s nem
17 II   |       mesterségemet, beállítottam Fromm tátihoz; már akkor ütögetett
18 II   |        lemásolással készen, midőn Fromm táti lépései hangzottak
19 II   |         mint Márton legény, mikor Fromm táti „latein”-járól beszél.
20 II   |   gyöngébb oldalt hátulra hagyni.~Fromm táti nagy műértéssel nézte
21 II   |          ura. Fél szemével mindig Fromm táti lineáját tartotta figyelemben,
22 II   |        első akadályhoz ért, amint Fromm táti felemelte a lineát,
23 II   |        sem is jött mindaddig, míg Fromm táti meg nem ígérte, hogy
24 II   |   reggelizéshez felviszi magával.~Fromm táti híven meg is tartotta
25 III  |      lakik, én magam azonban csak Fromm pékmesternél.~Fromm pékmester
26 III  |          csak Fromm pékmesternél.~Fromm pékmester igazán nagyon
27 III  |           igen híres kétszersült, Fromm mester készítménye.~Nekem
28 III  |         vérem arcom felé tartott. Fromm mester! Az én gazdám! Most
29 III  |         megpirítva! Én megtanulok Fromm mestertől kétszersültet
30 III  |       összejöttünk az ebédlőben a Fromm családdal. Fánny ismét mellém
31 III  |         reggelt kívánni.~Az egész Fromm család lejött a kocsihoz
32 VI   |         el ne árulja jöttömet, de Fromm papa az ajtóban várt.~Nagyon
33 X    |           Ez már „malom”, mondaná Fromm papa diákul. Hát mármost
34 XI   |       akkor, midőn én leérkeztem, Fromm papa nagy igyekezettel iparkodott
35 XI   |    legelőször fogadtak bennünket.~Fromm mama és nagymama ez alkalommal
36 XI   |        szőke hajfürteit simogatá.~Fromm papa sietve küldé Henriket
37 XI   |           mikor mind benn ültünk, Fromm papa azt kiáltá a bérkocsisnak:~–
38 XI   |     tehetségeiket. Először kijött Fromm mama igen szépen kérlelni,
39 XI   |         meggyógyítja; azután jött Fromm nagymama, iszonyú fenyegetőzésekkel
40 XI   |           veszekedni; majd megint Fromm papa, ki igen bölcs okoskodásokkal
41 XXIII|        idő alatt Fánnyt hazavitte Fromm mama Pozsonyba.~Miután Dezső
42 XXIII|       fehér volt, mint a kakadué. Fromm papa is ott várt az ajtóban,
43 XXIII|         hangzott minden oldalról. Fromm papa nyújtotta ép karját
44 XXIII|        mindenféle bottal.~Az öreg Fromm nagymama is megvan még,
45 XXIII|         férfi lett! – magasztalja Fromm nagymama.~– Milyen jó ember! –
46 XXIII|     Milyen jó ember! – dicséri őt Fromm mama.~– Milyen okos ember!
47 XXIII| nagytudományú ember! – dicsekszik Fromm papa.~– S milyen izmos fickó! –
48 XXIII|       Emlékezel-e rá – szól közbe Fromm papa, ép kezével kettő helyett
49 XXIII|         tudja, hogy miért jön az.~Fromm papa elragadtatva kiált
50 XXIII|           helyreüté a társalgást. Fromm papa is kibékült lassankint