Fezejet

 1 I     |     halálhíre jött volna inkább!~De bizony örültem, de bizony sírtam
 2 I     |       inkább!~De bizony örültem, de bizony sírtam örömömben, mikor
 3 II    |            filius magnus asinus.~Ez bizony szép elismerés egy apától.~–
 4 II    |      találhatja őket, amint akarja. Bizony, ha az ember a lelkét akarná
 5 II    |              sietek elmondani, hogy bizony most sem értek én mindezekhez
 6 IV    |         uramöcsém, kóstoljuk végig, bizony nem bánja meg.~A szolgabíró
 7 IV    |            őt ismerősül az esküdt – bizony majd alig akart bennünket
 8 IV    |  Elvégezte-e már az imádságát?~– De bizony megint újrakezdte. Halottra
 9 IV    |          hogy angyalokkal álmodjék, bizony megragadó, szívemelő, tiszteletre
10 IV    |         kifakadásban tört ki:~– Nem bizony, lélekáldotta! Nem tudnak
11 V     |            agyontiport farkast.~– E bizony jó lesz bundának. Úgyis
12 VI    |         magát rendre utasíttatni.~– Bizony, Dezső pajtás, neked is
13 VIII  |       hagyom őt szökni.~– Szökni?~– Bizony nincs egyéb választása,
14 VIII  |  természetesen azt felelte rá, hogy bizony annál egy-egy nagyobb gonoszság
15 VIII  |            melyet nem értett.~– Hát bizony én csak magam nem lehetek
16 X     |         vesse közbe magát.~– No, az bizony okosan lesz. Már így én
17 X     |  hálókabátja selyemzsinórjait. – De bizony még többet is tudok; – azt
18 X     |        vezettek-e, kergettek-e, azt bizony nem tudom; csak arra neszeltem
19 X     |        madame-ról.~– Már egyszer!~– Bizony már egyszer – szólt hamisan
20 X     |            Ohó! – monda Márton – de bizony elkísérjük a város végéig.
21 X     |         madame.~– Bálnokházyné?~– A bizony. – Meg az a bizonyos aktor:~–
22 XII   |            A szolgabíró ellen?~– De bizony még annál is felsőbbek ellen.~–
23 XIII  |        tekintetével a két férfit.~– Bizony, öcsém – monda Topándy –,
24 XIII  |          nem ütötte egypár fogamat!~Bizony azért nagy kár lett volna.~–
25 XIII  |             Topándy aggodalommal.~– Bizony nem tudom én, hogy látott
26 XIII  |            minden ismeret nélkül?~– Bizony nem ismer ez se Istent,
27 XIII  |         consilium abeundit.~Engemet bizony nem nagyon keserített az:
28 XIII  |           csak azt mondhattam, hogy bizony nem emlékezem rá.~Siettem
29 XIV   |             gúnnyal fordult neki:~– Bizony pedig, barátom Bálint (Loránd
30 XVII  |             Loránd elbámulva.~– Itt bizony. Egész véletlenül. Éppen
31 XVII  |       Bocsánat ügyetlenségemért; én bizony azt hittem, hogy már nő.~
32 XVIII |           hogy ő ezt megtudja. Mert bizony hidd el, hogy mindent el
33 XVIII |          szót se többet erről!~– Ne bizony, fiú, ha jót akarsz. Mi
34 XVIII |        vendéget mulattatni; Topándy bizony nem törődött azzal, hogy
35 XIX   |              eléje terjesztve, hogy bizony már olyan tiszta a láthatár
36 XX    |          olyan tréfás gyerek voltál bizony te, Pépó; akkor is velem
37 XXII  |         olyasmit a szép leány, hogy bizony talán Gyálihoz nem is lesz
38 XXII  |      sietett a mosolyt elrontani.~– Bizony megölted volna te azt, Dezső
39 XXIII | oltárfénnyel töltötte be?~Ez a fény bizony kialudt.~És ha nem sikerült
40 XXIII |     sikerült is Lorándot megölniök, bizony holt embert csináltak mégis
41 XXIII |           lassankint sorsával, hogy bizony Henriknek csak jobb mégis
42 XXIV  |      kötögetett. Énnek a tragédiája bizony be van fejezve.~– Eszerint
43 XXIV  |      Ciprának saját apja volt.~– Az bizony meglehet.~– Cipra mindig
44 XXVI  |             szél kötényem?~– De nem bizony. Szolgáló cseléd nem hordja
45 XXVI  |            volna, mosolyogna. Leány bizony maga még, nagyságos kisasszony.~
46 XXVI  |        vallana, bátyám.~– Jobb lesz bizony, ha a porkolábnak küldök
47 XXVIII|        akkor hagyjon magamra.~Pedig bizony a lámpát jó lenne eloltani,
48 XXIX  |              mihelyt előkerült.~– A bizony. Az járt ott, míg én kinn
49 XXXI  |             ut soles, dabis jocos.” Bizony extra dominium fogsz lenni
50 XXXI  |          azt mondja: „én szeretem”.~Bizony nagyon jól történt, hogy