Fezejet

 1 I    |    legközelebbi gondolatom.~– Majd utána megyünk. Ő már elutazott.~–
 2 I    |             azok mindjárt betették utána a kaput.~Nagyanyánk kinn
 3 I    |            a kert felé. Mi mentünk utána fedetlen fővel és hallgatva.
 4 I    |           lépcsőkön a koporsót; mi utána mentünk.~Ez hát az a ház,
 5 I    |    miatyánkot; a másik három férfi utána dönögte azt csendesen… –
 6 I    |       utolsó papi áldás sem szállt utána, ami az utolsó koldust is
 7 I    |         után, s ő mégsem jött elő, utána jöttünk; a zárt ajtót kifeszítettük,
 8 II   |          beszélt, hogy csak menjek utána, majd ő elvezet.~Rászántam
 9 II   |            rám hagyta, hogy menjek utána. Kicsiny szoba volt az a
10 II   |            sorokba, s nagyot nyelt utána, mintha mindent el akarna
11 IV   |             ellopva az étvágyat az utána következő ebédtől, melyre
12 IV   |            lelkem, hát csak nézzen utána annak a sülthalnak, hogy
13 V    |            nem mutat: a nyomot, mi utána marad, egyszerre átfutja
14 V    |           élő állatra, hogy futnak utána, ha előlük szalad, hogy
15 V    |         Azok csoportostul repültek utána.~Egy kanyarulatnál a temetői
16 V    |         körül, s majd előtte, majd utána repkedett.~A lovas meghúzta
17 VI   |     lejteni, ahogy sem előtte, sem utána senki. Nekem ez volt a kedvenc
18 IX   |      boltozat zárköve ki van véve, utána fog omlani az egész.~Szobája
19 X    |          műtételét, s nagyot nyelt utána, arra megint nagyot ivott
20 X    |         Mócli felugrott a lócáról, utána ugrott Mártonnak.~– Halt!
21 X    |      bérkocsistól, ki az útitáskát utána emelte: „Annak tele kellett
22 XIII |           hogy úti lomjait hordják utána, ő maga minden további szóvesztegetés
23 XIII |   megingathatlan első, én mindjárt utána; néha kettőnk közé jutott
24 XIII |  tizenhatodik évforduló is eljött, utána harmadnapra levelet kaptam,
25 XIV  |        szép arcot szembenézni, még utána is nézni; ki róhatná azt
26 XVII |            végtelen lánc csörömpöl utána, mely ahol elvégződnék,
27 XVII | Bálnokházyné egy tekintetet vetett utána azokkal a szép, kifejezésteljes,
28 XVIII|          de hisz azok is nemsokára utána fognak menni, s addig nekik
29 XVIII|          nem búsult, nem merengett utána, Loránd jókedvű volt, tréfált,
30 XVIII|    felsietett a kastélyba.~Topándy utána kiáltott:~– Ha jó barátod,
31 XVIII|            előre hajtott, a szekér utána.~Cipra kiállt az utcaajtóba,
32 XX   |          ez mit keres itt köztünk?~Utána egy virgonc öregúr szállt
33 XX   |        bort, de a fejem nehéz lesz utána. Szükségem van arra a néhány
34 XXII |            látszik, Dezső sem járt utána, hogy gyermekkori eszményképe
35 XXII |         indult a kalapjáért.~Cipra utána nevetett. Ő tudta, hogy
36 XXIV |     leugrik a csézából, a kövér úr utána, a hajdú is utánuk, s odamennek
37 XXV  |             még a hálószobájába is utána tolakodott a nagyságos úrnak,
38 XXV  |          nyomta befelé az ajtót, s utána furakodott kegyes jóltevőjének.~–
39 XXV  |         úgy van, Kandúr; a leányod utána bolondult annak az úrfinak;
40 XXV  |          koronás kígyóból.~A rabló utána számlálta, ujjaira szedve:~–
41 XXVI |            asszony vagyok, elpirul utána; asszony volna, mosolyogna.
42 XXVII|          boldog napra ébredt volna utána!~Ekkor megzendült ablaka
43 XXIX |    férfiúnak az egész falu láttára utána iramodni, s az utca közepén
44 XXIX |        minden lábnyoma fehér marad utána. Lélek ez?~A rém ordítva
45 XXX  |        leány áhítattal rebegte azt utána.~Óh, milyen szép az! Óh,
46 XXX  |        azok mind! Először elmondta utána; azután újra elmondatta
47 XXX  |            aztán oly csüggedt lett utána, hogy mégsem az jő.~Milyen
48 XXX  |           egy haldoklóval – rebegé utána Cipra.~– Nem, nem fogsz
49 XXXII|            akarjuk hinni, hogy ami utána jő, még mindig rosszabb