Fezejet
1 I | hogy a városban tiszteltek bennünket, azt láthattam abból, hogy
2 I | érte; milyen boldoggá tett bennünket ez ígérettel! Látszott is
3 I | kocsikat elrendezi, melyek bennünket el fognak szállítani.~–
4 I | a folyosón, s megcsókolt bennünket, mikor megérkeztünk.~Azután
5 I | mondatot viselé, hogy őrizzen bennünket az Isten a kísértetektől.~
6 I | Azzal magunkra hagytak bennünket.~Nagyanyánk mindaddig egy
7 II | városban maradnunk: el kell bennünket küldeni máshová.~Anyánk
8 II | mint én. Öreganyánk fog bennünket elvinni kocsin (még akkor
9 II | télre-nyárra való ruhával elláttak bennünket, rajtam jó bőre szabva mindent,
10 II | háborgatott, hogy nem bocsátanak bennünket legalább egy percre ahhoz
11 II | Fromm úr maga kinn várt bennünket a boltajtóban, s a kocsiajtót
12 II | a vizitszobába vezetett bennünket Fromm táti.~Így fogom híni
13 II | látszott, hogy korábbra vártak bennünket.~A pamlagon két asszonyság
14 II | tette. Így is majd megöl bennünket a tudományával. Mindig mutogatja,
15 II | Szállásainkon is meg fog bennünket látogatni gyakran: ez neki
16 II | Hálóköntösben fogadott bennünket, amit, meglátva, hogy női
17 II | hirtelenebben visszakapta magát, bennünket meglátva. Utoljára is, nagyanyám
18 II | tele van gyermekjátékokkal; bennünket is igen nyájasan fogadott,
19 III | a komornyik lent várt bennünket a kapuban (meglehet, hogy
20 III | felügyelnek rá.~Innen felvezetett bennünket a lépcsőkön; a lépcsőről
21 III | sztentori hangon üdvözölt bennünket; nagyanyámat megcsókolá,
22 IV | merényleteket, s avégett küldött ki bennünket…~– Hogy nekem prédikációt
23 IV | bizony majd alig akart bennünket beereszteni.~– Engedelmet
24 IV | Boris asszony kiseprűz bennünket a házból.~– Szolgabíró úrnak
25 VII | amellett, hogy fölmentsenek bennünket. Egypár primánust, aki nagyon
26 X | Ő urambátyám, rokonunk, bennünket igen szeret, aztán nagy
27 X | urambátyám, Loránd elhagyott bennünket.~– Hát már tudod? – kérdezé
28 X | Mikor öreganyánk itt hagyott bennünket, azt súgta fülembe: „Vigyázz
29 XI | be a házba! – sürgetett bennünket nagyanyám, attól tartva,
30 XI | ahol legelőször fogadtak bennünket.~Fromm mama és nagymama
31 XI | vajon milyen arccal fogad bennünket. Sokat tudtam már felőle,
32 XI | vezetett Fánny azon szobába bennünket, mely szülőim számára volt
33 XI | szemével inte Fánnynak, hagyjon bennünket magunkra; azt hitte, őelőtte
34 XIII | sokat szenvedett, kiküldtek bennünket együtt Heidelbergbe. Az
35 XIII | Fogom a fülét annak, ki bennünket elárult; – ha nem térek
36 XV | ránk, hogy el ne lopjanak bennünket.~– Zárkózzál be jól, kedves
37 XVII | sors úgy nem kívánja, hogy bennünket elhagyjon végképpen.~Itt
38 XVII | Loránd öcsénk, hogy elkísér bennünket Sárvölgyi úr házához?~–
39 XVII | Hanem azért ön csak meg fog bennünket látogatni többször, amíg
40 XIX | utolsó két évet, s bocsásson bennünket magához.~Erre aztán Loránd
41 XXII | szólt Topándy.~– Minthogy ő bennünket ebéddel nem várt, azt indítványozza,
42 XXII | visszatért.~– Nézz körül bennünket, Cipra húgom – szólt Loránd
43 XXII | Cipra húgom! Nem maraszt ott bennünket senki szép két szeme.~–
44 XXII | nagybátyám, így hagyott el bennünket szeretett jó atyám, ki oly
45 XXII | jól sikerült önnek ezúttal bennünket az örvényből kiszabadítani,
46 XXIV | válogassunk nagyon a kézben, mely bennünket onnan ki akar húzni. Loránd
47 XXIV | jön többet, Gyáli megcsalt bennünket, de az csak cserébe esett;
48 XXIV | hogy ővégette kíméltek bennünket eddig. De az is meglehet,
49 XXVIII| házat, s úgy kényszerítenek bennünket kirohanni a szabadba. Ott
|