Fezejet

 1 I    |           múltak el, meglehet, hogy tán csak néhány óranegyed volt
 2 II   |          tenni eztán? Öreg kutyánk, tán nem is élsz addig, míg újra
 3 II   |      nevetett.~Mit fog ez gondolni? Tán azt fogja hinni, hogy én
 4 II   |            mondja azt senkinek, még tán meg is csókolni… annyira
 5 II   |        azután dalolni kezdett, hogy tán azt majd jobban megértem,
 6 II   |           közé tartozik, amiket még tán a diplomaták sem fognának
 7 III  |      pohártól.~E kétkedő mozdulatom tán magára vonta az udvari tanácsos
 8 III  |          leereszkedő észrevétellel (tán kínálásnak is lehetett volna
 9 III  | elhatározással felelék rá:~– Nem!~– Tán nem akarsz bort inni?~Cato
10 III  |           vesztett el bennem a haza tán egy tósztmondó celebritást.~–
11 III  |          földön; szép embernek is – tán Loránd bátyámat kivéve –
12 IV   |             valaki, mintha Topándyt tán az újabb kor szabadelműsége
13 IV   |          nem érti, nem tudja senki; tán az sem, aki játssza, csak
14 V    |           roppant szénakazlat, amit tán tíz vagy tizenkét év előtt
15 V    |             okos állat tudja, érzi, tán tapasztalta is, hogy az
16 V    |    elfogyasztja az utolsó morzsáig. Tán itt már kész lakoma vár
17 V    |          lakoma vár rá holnap? Vagy tán ahhoz van szokva, hogy csak
18 VII  |   összegyűlt honatyák tartották – s tán még most is tartogatják.~
19 VII  |            ez szép szó! Nem ismered tán azt az embert?~– Ismerem;
20 VIII |           ökleit, nem reped-e szét.~Tán nem akar puszta kézzel nyúlni
21 VIII |          Azt gondolta magában, hogy tán ez a mai nap mégsem egészen
22 X    |         kellett volna mondani. Kik? Tán a mészároslegények? Akkor
23 X    |            egyre nehezebben haladt: tán hegynek föl mentünk; az
24 XII  |         annál is felsőbbek ellen.~– Tán éppen a papok ellen? No,
25 XIII |         Nagy sor ezt elhinni.~– Még tán most is itt van a zsebében
26 XIII |       csendesen is meghalhat odáig; tán az a másik is elveszhet
27 XIII |           Hanem azután eddig van. S tán ez a féreg, akit én megöltem,
28 XIII |           utolsó zöngését hallatta, tán éppen úgy követelte, hogy
29 XIV  |            új ellenség megjelenése.~Tán valami finnyás, büszke,
30 XIV  |           megvénül idejekorán.~Vagy tán valami kényeskedő, érzékeny
31 XIV  |           síró arcot csinálni.~Vagy tán léha, rest, semmivel sem
32 XIV  |          körmeit mutogathatná.~Vagy tán rideg, minden megbántáson
33 XV   |          elszállítják, s ugyanakkor tán nászéjén világos virradtig
34 XVI  |      vízfenék úszó virágait; – vagy tán egymás alakját a víz tükrén.~
35 XVII |              ön pedig már nem ismer tán többé, kedves Loránd?~Óh!
36 XVII |             ott lakik.~– Igen?~– Ön tán ismerni is foga, valaha
37 XVIII|            itt maradni.~– Mennykőt! Tán csak kilöksz?~– Óh, hohó!
38 XXI  |         Lankadombra.~– Lankadombra? Tán ott felejtettél valamit?~–
39 XXII |          urat más valaki árulta el, tán valami könnyelmű asszony,
40 XXII |            kiszámított ravaszságnak tán fontosabb oka is lehet.~–
41 XXII |            örvényből kiszabadítani, tán még azt a szerencsét is
42 XXIV |   türelmetlenül:~– Bátyám azt hiszi tán, hogy én mindezt meg fogom
43 XXIV |          hölggyel összekelhet, majd tán a primae nonus becses személyét
44 XXV  |              ha kedvét keresheti: – tán egyébre is spekulál amellett?
45 XXVI |              Pedig mindössze miért? Tán mert elment mellette úgy,
46 XXVI |            talán csak magamat.”~„És tán akkor sem szólok még?”~Szegény
47 XXVII|            itt gyügyög, itt neszel, tán meg is foghatná kezével.~
48 XXIX |            a szabadban verekednének tán? Kijöttek volna az udvarra?