Fezejet

 1 I     |             örömtől.~Csak öreganyánk maradt komolyan. Mentől derültebb
 2 I     |           szél támadt, az egy nyitva maradt ablakot becsapott, az üvegek
 3 I     |            sorát, akikre hagyományul maradt, hogy egyik a másikat vonja
 4 I     |              égben.~Jóbnak három fia maradt: Ákos, Gerő és Kálmán.~Ákos
 5 I     |          látni.~Ákosnak két gyermeke maradt, egy fiú és egy leány.~A
 6 II    |     többiekkel –, akkor a táncmester maradt el; – azután megint birkóztunk.~
 7 II    |          csepp birkózási kedvünk sem maradt.~Éppen csak úszni tanultam
 8 III   |               Tekintete igen élénken maradt emlékemben. Így szokott
 9 III   |         vettem észre, hogy semmi sem maradt a fejemben abból, amit tanultam,
10 IV    |     kótyavetyén, ráígértem, s rajtam maradt. Voltak rajta épületek is,
11 IV    |             ki a hajdani kálváriáról maradt itten.~– No hát az is csak
12 IV    |    szolgabíró terítéke közbül üresen maradt, a gazda és a vendég olyan
13 V     |           úgy, hogy a két külső közt maradt hézagnak megfelelt a belső
14 VIII  |      éjszakát.~S továbbment szárazon maradt bőrrel.~– No, kedves Dezső,
15 VIII  |        kullogott haza.~Loránd magára maradt.~Magára? Óh nem. Ott voltak
16 IX    |        kikről e szomorú hagyomány rá maradt, míg elhatározták magukat
17 XI    |              itt! Amennyi még otthon maradt, mind. Anyám és nagyanyám
18 XI    |          leveté, egészen kék ruhában maradt. Valaha szegény anyámnak
19 XIII  |           hozzá; hanem mikor egyedül maradt, egészen más ember volt;
20 XIII  |             akkorra az ember. Otthon maradt családja iránt is meg volt
21 XIII  |             világon.~Csak két napunk maradt Heidelbergában, hogy holmieinket
22 XIII  |            évrül évre komoly kedélyű maradt, s ha később találkoztam
23 XIII  |         azért Áronffy borult kedélyű maradt. Házassága első évében fia
24 XIV   |           Cipra pedig, amint egyedül maradt, mielőtt valaki meglephette
25 XV    |              szobájában, és sötétben maradt. Öltözetestül veté le magát
26 XV    |        karját feje alá tette, és úgy maradt mozdulatlanul; Melanie-nak
27 XVI   |          fehér ujján még fehérebbnek maradt üres körvonalra.~– Hová
28 XVII  |           lett a zavar.~Csak Topándy maradt kivétel, ő felelt nyugodt
29 XVIII |             a meghívást Cipra, s ott maradt a hídon, s maga sem tudta,
30 XVIII |            volt egyébkor is a magára maradt vendéget mulattatni; Topándy
31 XIX   |            újra egy évet kért, s ott maradt kis lakunkban, míg felnőtt
32 XX    |  Előkeresgettem mindent, ami emlékül maradt rám a tíz év előtti időkből,
33 XX    |             lebeszéljem az útról. Ki maradt volna közülök ilyenkor otthon;
34 XX    |              alunni, a többi helyben maradt, s most már folytatják az
35 XX    |        Ránéztem. Ez az ember józanon maradt. Csak kóstolgatta a bort,
36 XXI   |             a férfikor sűrű szakálla maradt meg.~Reggel jó későn ébredtek
37 XXII  |             Dezsőre nézve fölösleges maradt minden további kérdezősködés
38 XXII  |               mely azon módon nyitva maradt, ahogy a kisasszony hagyá,
39 XXIII |         szerető szív annál a percnél maradt el, s a közbeesett idő annak
40 XXIII | menyasszonyhozásra, csak az örömanya maradt otthon.~A Fürstenallée-i
41 XXIII |   archivarius! Aztán mi lett belőle: maradt asinus! Quantus asinus!
42 XXIV  |     kócsagtollas kalpag csak a fején maradt közbámulatra.~Én igazán
43 XXV   |          szétrúgta a tüzet, hogy nem maradt ott egyéb a bolond Kandúr
44 XXVIII|    amelyiknek a feszítővas a kezében maradt, azt is messze elhajítá
45 XXVIII|           közül; a másik még hátrább maradt.~Loránd csendesen célbavette
46 XXVIII|          ütést, amit Loránd szabadon maradt öklével koponyájára adott,
47 XXXI  |           fognak érkezni.~Dezső benn maradt a városban Lorándot várni.
48 XXXII |             az vagyok.~Itt is együtt maradt velünk Loránd.~Nem volt