Fezejet

 1 I     |         barangolva, anélkül, hogy Lorándnak csak egyszer is eszébe jutott
 2 II    |        jónak látta nem engedni át Lorándnak a válaszolást, sietett eléje
 3 II    |        direktortól, aggódva súgám Lorándnak: – Nekem úgy tetszik, hogy
 4 VIII  |             Mi baja lehetne ebben Lorándnak? Ő minden írását elégette,
 5 VIII  |      megcsalta Loránd bizalmát, s Lorándnak úgy kell, minek volt önhöz
 6 VIII  |          bizalmasan nyújtva kezét Lorándnak. Az engedte kezét megszorítani: –
 7 VIII  |          öcséd, Dezső.~– Dezső? – Lorándnak a szíve elfacsarodott; –
 8 VIII  |      izent a kisasszony, leküldte Lorándnak az írott táncrendet; hanem
 9 VIII  |          tréfás enyelgéssel monda Lorándnak:~– Tiéd a fehér elefánt.
10 X     |           is annyi volt már, mint Lorándnak; hadd beszéljenek ezek egymással!~–
11 X     |        már, úrfi, merre?~Ez a szó Lorándnak volt mondva.~Bátyám ismerte
12 X     |      szőlőskertek között.~Egyszer Lorándnak valami jutott eszébe.~–
13 X     |             Akinek az útlevelével Lorándnak kellett volna szökni?~–
14 XI    |       való; nagyon nehéz való. Én Lorándnak megfogadtam, hogy tíz évig
15 XI    |        megölelt.~– Te tanácsoltad Lorándnak, hogy odamenjen?~– Én.~–
16 XII   |        csak parancsolgatni jőnek.~Lorándnak elég ideje volt nyugodtan
17 XII   |        percben pedig úgy tetszett Lorándnak, mintha mind a ketten elnevetnék
18 XII   |      felhúzni e rövid tusa alatt. Lorándnak ez az izgalomban eszébe
19 XII   |       mikor csikót orozni jártak.~Lorándnak oly megfoghatatlan volt
20 XIII  |    szoktak.~Míg Topándy mutogatta Lorándnak az aklokat, amikből hálószobát
21 XIII  |    Eltette a pisztolyt a zsebébe. Lorándnak pedig kezét nyújtá az asztalon
22 XIII  |           meg nagyhamar elfutott.~Lorándnak feltűnt, hogy az asszony
23 XIII  |           beszédet, s nem beszélt Lorándnak Cipráról többet.~Elébb meg
24 XIV   |     Topándy azt mondá Ciprának és Lorándnak:~– Gyerekek, a napokban
25 XIV   |          én felbodorítom a haját!~Lorándnak pompás gesztenyeszínű hajfürtei
26 XIV   |      gondol. Idegen volt rá nézve Lorándnak arca, járása, hangja. Az
27 XV    |          mert e tréfás jelenetre, Lorándnak mondva ebéd után:~– Bálint
28 XVI   |         emlékeket – maga magának.~Lorándnak nem volt nehéz észrevennie,
29 XVI   |        hadd szokjék hozzá, s inte Lorándnak, hogy menjenek innen oda,
30 XVII  |          lesz helyet adni Áronffy Lorándnak, aki nem választhat, csak
31 XVII  |        ezúttal megvédelmezzen ám!~Lorándnak az is rosszul esett, hogy
32 XVIII |       lefelé fordított fáklyával.~Lorándnak pedig a következő napok
33 XVIII |           megint?~Ebéd végeztével Lorándnak néhány percre még szét kellett
34 XIX   |          kockáztattam e tárgyban. Lorándnak írtam, eléje terjesztve,
35 XX    |    ottlétüket el ne árulják, hogy Lorándnak egy szavát elleshessék,
36 XXI   |          volna.~Azt mondták, hogy Lorándnak hivatalos elintézendői vannak,
37 XXI   |    engedheté, hogy más szolgáljon Lorándnak; ő maga hozta el neki a
38 XXII  |         becsületes emberek közül.~Lorándnak kéj volt e három arcot nézni,
39 XXII  |         helyén találta visszaadni Lorándnak az iménti szolgálatot.~–
40 XXIII |          ő a leány fogadott apja, Lorándnak csak őelőtte kellett mindent
41 XXIII |           innen – súgá a nagyanya Lorándnak.~Ő már vette észre, hogy
42 XXIV  |         nyomtatványt, s odanyújtá Lorándnak.~„Tekintetes Topándy úr
43 XXIV  |           megivott belőle. Azután Lorándnak is töltött.~– Igyál te is!~–
44 XXVI  |       bánnod.”~Egyszer ezt mondja Lorándnak.~Pedig mindössze miért?
45 XXVI  | foglalkozott.~– No, öcsém – szólt Lorándnak nyújtva a levelet –, itt
46 XXVI  |     Topándy most már kezét nyújtá Lorándnak.~– Lásd, ez jól van mondva.~–
47 XXVIII|     falakról: lövés lövésre jött.~Lorándnak nem volt más gondja, mint
48 XXVIII|         ragasztó dűlőfélben volt. Lorándnak úgy tetszett, mintha nevét