Fezejet

 1 I     |    versenyeznek, hogy ki szereti jobban a másikat, s kit jobban
 2 I     |          jobban a másikat, s kit jobban többi közől.~Hogy az igazat
 3 I     |          ő fehér szemöldei annál jobban összehúzódtak; szemeit soha
 4 I     |     nevető arccal! Én azután még jobban megijedtem, elkezdtem reszketni,
 5 I     |          nekik, hogy vigyázzanak jobban. Olyan rejtélyes volt nekem
 6 I     |         ő is! Akit valamennyinél jobban szerettek; akinek minden
 7 II    |       elővéleménnyel; látása még jobban megijesztett.~Szüntelen
 8 II    |       kezdett, hogy tán azt majd jobban megértem, s kezével tapogatózva
 9 III   |        azt már, hogy én Lorándot jobban szeretem –, mint ő saját
10 IV    |           mert ez még új fűrész, jobban fog. Fiatal emberben több
11 IV    | megvasaltatjuk kezét-lábát, hogy jobban se kell!~Ezt mondván, esküdt
12 VII   |      hogy milyen cigány vagy!~Ez jobban esett.~Nem leszek cigány!~
13 VII   |       aztán azt nyerte, hogy még jobban a szeme közé néztem, s most
14 IX    |       lelkénél, a mennyországnál jobban szeret, az veled megy, és
15 X     |      kiülő szemekkel, amiket még jobban ránk meresztett, amint így
16 X     |      neked, hogy hol muzsikálnak jobban! Itt van az öccse, ni, most
17 X     | előadásnak nincs vége.~Mócli még jobban kimereszté szemeit.~– Hát
18 XII   |         kajabajál!”~A cigány még jobban nevetett a népmesei idézetnek.~–
19 XII   |         ahhoz? Mi?~Loránd mindig jobban bámult a kérdezőre.~– Jól
20 XIII  |        amiért az egész cselédség jobban fél Ciprától, mint magától
21 XIII  |        mit most küldtek Bécsből, jobban nagyít?~– Igaz. Hozd elő!
22 XIV   | pálinkával kínálták.~Topándy még jobban nevetett ez invektívákra;
23 XIV   |        másikkal gyűlöl. S mentül jobban szeret az egyikkel, annál
24 XIV   |        szeret az egyikkel, annál jobban gyűlöl a másikkal. Őbelőle
25 XV    |          s az ifjút mindkettőnél jobban. A három közül csak egy
26 XV    |        volt arra, hogy azt, akit jobban szeretnek, mint őt, megölje.~
27 XVI   |   elpirult e szóra: Cipráé annál jobban elsápadt. A pokol mély sötétsége
28 XVII  |   egyedül leszünk.~Az asszonyság jobban tudta ezt („Majd ha egyedül
29 XVIII |       zsemlyét Sárvölgyi házánál jobban, mint Topándy úrnál a toros
30 XIX   |          kényszerített, hogy még jobban szeressem.~– Mennyivel magasabb
31 XX    |       kifakadásai. Az agyak mind jobban áthevülnek, mindenki ráül
32 XXI   |       esik. Hanem most már annál jobban sietek. Félóra kell rá,
33 XXIV  |          hogy nekem magamnak még jobban fáj az, hogy ily triviális
34 XXV   |      forrald bennem a mérget még jobban, forrald!~– Ők nem ismernek
35 XXVI  |   testvérem nem ápolhatott volna jobban; ha bánatom volt, ő jobban
36 XXVI  |       jobban; ha bánatom volt, ő jobban búsult rajta, mint magam.~–
37 XXVI  |      nekem mind megbocsátotta.~– Jobban szeret, mint másik fiát.~–
38 XXVI  |      mint másik fiát.~– És én őt jobban szeretem, mint apámat szerettem.~–
39 XXVI  |       tartozik, akiket a nők még jobban megszeretnek, mint a férfiak.
40 XXVII |         jó éjt?”~Cipra mindennap jobban érezé, hogy milyen véghetetlen
41 XXVIII|       szólt Topándy –; a futóval jobban talál az ember, mikor sötétben
42 XXVIII|        bele a vasrúdba. – No még jobban! No még!~Loránd csendesen
43 XXIX  |      röhögött, a malac pedig még jobban visított.~– Öld le mindjárt,
44 XXIX  |         az ablakszárnyakat, hogy jobban hallhasson, s várta a szörnyeket,
45 XXX   |      csak légy nyugodt.~– Azt én jobban tudom – szólt a leány sebláztól
46 XXX   |    Ciprának ez a magyarázat. Még jobban az, hogy Loránd arcán azt
47 XXX   |        aranytiszta lelkéért, még jobban, mint ő engem.~Kedvesemnek
48 XXX   |        olvasott a lelkész, annál jobban szorítá szívéhez Loránd