Fezejet

 1 I     |         fülkéjéhez, s leveté magát előtte a földre.~Óh, én el nem
 2 I     |          maga elé tette, mi ketten előtte álltunk.~Nem nézett ránk,
 3 I     |         abból valami fehér port az előtte álló csészébe, mint kavargatta
 4 II    |             aztán pukedlit csinált előtte. Lorándot éppen kétszer
 5 II    |           be szégyenlettem magamat előtte! Képes lettem volna akárminő
 6 III   |   fordítottam a hangjegyek lapjait előtte, s erősen sértette önszeretetemet,
 7 IV    |           ragadta volna meg időnek előtte, s elméleti racionalizmusból
 8 IV    |        mikor egy hosszú felhő akad előtte keresztül.~– Megvasaltatnak?
 9 IV    |          képez a hangszer alatt, s előtte a kis gömbölyű karatlan
10 V     |            átfutja az iszap; – ami előtte utat jelöl, semmi egyéb,
11 V     | állhatatosan a lovas körül, s majd előtte, majd utána repkedett.~A
12 V     |           vármű volt ez, s az a tó előtte, az volt egyedüli bejárat
13 VI    |           tudta lejteni, ahogy sem előtte, sem utána senki. Nekem
14 VII   |         nem sütöttem le a szememet előtte.~– Arra felelj, hogy ki
15 VIII  |        föld mélyéből fölemelkedtek előtte. Fej nélküli rémek megtértek
16 IX    |         elaludt.~E félhomályban az előtte elmentekről gondolkozott
17 IX    |       Loránd kezét, úgy könyörgött előtte.~Loránd e kézszorításra
18 X     |         kivihet, ha akar; elmondok előtte mindent őszintén, s megkérem,
19 XI    |           szemeit. Nem sütöttem le előtte az enyéimet; tudtam, hogy
20 XIII  |         mázos lábasokban párolgott előtte. Topándy levetette magát
21 XIII  |        Topándy hosszasan nézett az előtte ülő ifjú arcába: vajon ez-e
22 XIII  |         töretlen pályát mutogattak előtte, s melyen a sors mindjárt
23 XIII  |          szomorú kötelezettség áll előtte az évek határidejének leteltén.
24 XIII  |        felderíti-e?~– Az köd marad előtte. Gömbölyű köd; körülötte
25 XIII  |          öröme meg volt keserítve, előtte a jövendő örök homállyal
26 XIV   |          természetes. Loránd leült előtte egy székre, ahonnan a tükörbe
27 XIV   |      eltölteni az időt, s nem kell előtte válogatni a szót, mert még
28 XV    |          Istent, mert szégyenkedik előtte; de én vágyom eléje! Engem
29 XV    |            a két kezét, s elkezdte előtte mondani a bakancsos imádságát:~„
30 XVII  | összecsókolta; zokogott, letérdelt előtte; ájuldozott, ismét ölre
31 XVII  |       megfogta Melanie kezét, hogy előtte el ne menjen.~– Nos hát,
32 XVIII |         csacska asszony kifecsegi, előtte, hogy az a fiatal férfi,
33 XXI   |        minden titkát kibeszélhette előtte. Jaj, hogy örült annak Cipra!~
34 XXII  |       rémgondolat is felsüstörgött előtte rántásos serpenyőjéből.~–
35 XXII  |          azt a sötét ajtót kinyitá előtte; ő kérdezte tőle kötekedve:
36 XXIII |          el ezóta.~Dezső ejtett ki előtte annyit, hogy: „Mikor?”~Ő
37 XXIV  |       férjhezmeneteléről beszélnek előtte.~– Tehát: amint ti elmentetek
38 XXVII |         marcona alak emelkedik fel előtte, s megragadja előrenyújtott
39 XXVIII|     leánynak ideje azt becsaphatni előtte.~– Meg ne nyikkanj! – dörmögé
40 XXVIII|      készen, tíz lépésnyi távolban előtte. Neki csak két lövése van,
41 XXIX  |       ajtót, hogy nem nyitották ki előtte.~– Verjen meg a mirigy,
42 XXX   |           Mondd utánam!~S elmondta előtte az Úr imáját.~A leány áhítattal
43 XXX   |            ajtaja az, mely meg fog előtte nyílni? Talán egy egész
44 XXX   |       férfi feléje vetett, elárulá előtte a beszéd tárgyát.~A bírák
45 XXX   |           fel, nem restellte magát előtte.~– Nézze, tisztelendő atyám,
46 XXX   |           törje fel, és olvassa el előtte. Kegyed szavának el fogja
47 XXX   |         egy mennyországot tárt fel előtte, tele túlvilági kéjjel:
48 XXXII |      terhelé. Mindig az a rém állt előtte, hogy ez úton elébb-utóbb