Fezejet

 1 I     |                hogy valakire haragosan nézett. Hanem jókedvűnek sem láttam
 2 I     |                 és mindig olyan helyre nézett, ahol nem volt semmi látnivaló.~–
 3 I     |               folyvást olyan szomorúan nézett reám.~– Van valami bajod,
 4 I     |             nem szólt semmit, csak rám nézett azokkal a nagy, szemrehányó
 5 I     |              Loránd!~Bátyám merően rám nézett, mintha eliszonyodott volna
 6 I     |              keze közé fogta, s sokáig nézett arcomba, fejét csendesen
 7 I     |             ketten előtte álltunk.~Nem nézett ránk, folyvást a lámpa fényébe
 8 II    |        megcsókolta, és ugyan a szemébe nézett.~Rajtam a hideg borzongott
 9 II    |            Kilestem, mikor egyszer nem nézett senki oda, s a perecet szerencsésen
10 II    |             Olyan furcsa mogorvasággal nézett rám, s azt mondta, hogy „
11 III   |               találtam nézni. Ő is rám nézett. Tekintete igen élénken
12 III   |             nagyságától, hogy aki ránk nézett, bizton azt hihette, hogy
13 IV    | villásreggelire.~A szolgabíró kétkedve nézett az esküdtre, az elfordult
14 VII   |       üdvözöltem őket. Némelyik rám se nézett. Mikor Schmuck úr ment keresztül,
15 VII   |      nevetéshez. Az igazgató szigorúan nézett rá, tekintetével leszidva
16 IX    |         táncoló lángja a parázs fölött nézett ki néha kíváncsian, mintha
17 X     |          meredt szemeivel folyvást rám nézett.~– Én biz azt hittem, hogy
18 XI    |            fejével, s folyvást Fánnyra nézett.~– Fánny azalatt itt marad –
19 XI    |             beszéd alatt egyre engemet nézett, s nézésében sok kérdés
20 XI    |              vagy-e te?~Fánny szemembe nézett, elkomolyodott, s reszkető
21 XI    |                leány égő lelkesüléssel nézett szemembe, és azt mondá:~–
22 XII   |              szegezett pisztoly öblébe nézett, ez a gondolat villámlott
23 XIII  |             világot.~Topándy hosszasan nézett az előtte ülő ifjú arcába:
24 XIII  |           volna.~Topándy nagy érdekkel nézett fel az új távcsövön az égbe. –
25 XIII  |                tárgyaira, s elébb maga nézett bele, hogy eltalálja a helyes
26 XIII  |     elhallgatott, s kezeit leeresztve, nézett ki a világos éjszakába,
27 XVI   |               Melanie a kérdező arcába nézett nagy, okos szemeivel, s
28 XVI   |                oly szánalmas mosollyal nézett Ciprára, hogy annak el kellett
29 XVII  |             föl, s a megszólító arcára nézett.~Az pedig a kétségtelen
30 XVII  |                s ismét az asszonyságra nézett, mintha mondaná: „Mit tetszik
31 XVII  |         viselkedik.~Loránd kedvetlenül nézett e csoportozatra, míg Cipra
32 XVII  |             Topándynak, ki az ablakból nézett utánuk.~Melanie egy szót
33 XVII  |               venni? Loránd Melanie-ra nézett, az föl sem emelte szemeit.~–
34 XVIII |           fejét, s sértett szeméremmel nézett le a vízbe; Loránd pedig,
35 XVIII |               mentegetőző kacsintással nézett Cipra felé. – Már így bármennyire
36 XX    |                oly riasztó hidegséggel nézett a mellette ülő Gyáli szemébe.
37 XX    |              Loránd villámló szemekkel nézett végig rajta, s amint ez
38 XXII  |             kéjétől szikrázó szemekkel nézett távozó öccse után.~Topándy
39 XXII  |                Dezső magas tekintettel nézett rajta végig, s nyugodtan
40 XXII  |          elkomolyult, gyakran Lorándra nézett. Egyszer aztán ő is bátyjára
41 XXII  |            Egyszer aztán ő is bátyjára nézett, s nagy bámulatára az éppen
42 XXV   |        bosszúsan Sárvölgyi, s bot után nézett, hogy a tolakodó hízelgőt
43 XXVI  |              Ciprát.~Topándy hosszasan nézett az ifjú arcába, hegyeslő
44 XXVIII|                 vérszomjú vigyorgással nézett áldozata szemébe, kinek
45 XXVIII|           Cipra összetette kezeit, úgy nézett rá.~– Menjen ön – rebegé. –
46 XXIX  |       Sárvölgyi nyugtalan várakozással nézett és hallgatott. Szemeivel
47 XXX   |                 Cipra esdő tekintettel nézett először Topándyra, azután