Fezejet

 1 I     |      mindig puskával álmodtam. Lorándot láttam vadászni, s féltettem,
 2 II    |      is jártas.~Nagyanyámat és Lorándot maga elé bocsátá Fromm úr,
 3 II    |       pukedlit csinált előtte. Lorándot éppen kétszer is megcsókolta,
 4 II    |      az ő katonájának.~Kezdtem Lorándot ilyen ellenséges katonának
 5 III   |        tudták azt már, hogy én Lorándot jobban szeretem –, mint
 6 VII   |     fenyeget. Vagy engem, vagy Lorándot ki fognak tiltani az iskolából.~
 7 VII   |      fagyos képek között.~Hogy Lorándot nem láttam a vádlottak között,
 8 VII   |     csak az az egy, hogy nekem Lorándot kell testemmel, lelkemmel
 9 VIII  |        barátságomért.~– Ejh! – Lorándot bosszantá a helytelen tréfa,
10 X     |      nevelőnő előtt nem mertem Lorándot előhozni. Ki tudja, kiben
11 X     |       együgyűnek látszó válasz Lorándot haragba hozta.~– Jössz a
12 XII   |  pozsonyi ifjúság büszkeségét, Lorándot fel ne ismerhetnők.~A hosszú
13 XII   | Egészen meg volt lepetve, hogy Lorándot meglátta.~– Hát te már itt
14 XIII  |    nélkül felment a kastélyba, Lorándot magára hagyva Topándyval.~
15 XIII  |   belépett, maga után eresztve Lorándot, őnagysága éppen azzal volt
16 XIII  |        talált székre, s hagyta Lorándot állva várni, míg őnagysága
17 XIII  |   tanulmányozta.~Ilyenkor csak Lorándot szívelte maga körül. Benne
18 XIV   |  Reggel jókor felkereste Cipra Lorándot saját szobájában.~A fiatalembert
19 XIV   |   Egyszer négyszemközt találva Lorándot, dévaj gúnnyal fordult neki:~–
20 XV    |       alatt Cipra átköltözteté Lorándot az átellenes szobák egyikébe.
21 XV    |   átszeli egymást, ott találta Lorándot egy asztal mellett ülve.
22 XVI   |     hogy azt a hajdani Áronffy Lorándot rég meghaltnak, elpusztultnak
23 XVI   |     Cipra úgy örült neki, hogy Lorándot egyszer ismét egyedül láthatja
24 XVIII |        volt egyébre való, mint Lorándot figyelmeztetni rettentő
25 XX    |     annak a napnak, amikor már Lorándot ölelni szabad? Mind eljöttek
26 XX    |     mint amilyennek én szoktam Lorándot albumomba lerajzolni képzelet
27 XX    |   falrengető éljennel fogadták Lorándot, Loránd mindannyival sorba
28 XXI   |        Miért nem látogatta meg Lorándot hamarább? Van-e már neje?
29 XXI   |    való eltemetett; de Áronffy Lorándot nem ismerem. Ezt kötelességem
30 XXI   |    rémület, ő rég szemlélhette Lorándot így, tőle észrevétlenül.~–
31 XXII  |    tréfás haraggal megtaszítva Lorándot –, mintha nem jól tudnák
32 XXII  |       velük nem mehet, s kérte Lorándot, hogy csak maradjanak ott
33 XXII  |        által értesülvén, erről Lorándot sajátkezűleg írt levélkében
34 XXII  |        ahogy meg akarta ő ölni Lorándot? – Bűnöm-e ez?~– Az istenért,
35 XXII  |  fölkeltek, Topándy félrehívta Lorándot.~– Ez a fiú nem tud arról
36 XXIII | kialudt.~És ha nem sikerült is Lorándot megölniök, bizony holt embert
37 XXVIII|       az asztalról a lámpát, s Lorándot kézen fogva erőszakosan
38 XXVIII|        maga előtt látta állani Lorándot, kirohant leshelyéből, s
39 XXVIII|       nyújtogatta nyakát, hogy Lorándot megmarhassa.~A tusa kétségbeesett
40 XXVIII|       tusa kétségbeesett volt. Lorándot segíté az ifjúi erő frissesége,
41 XXVIII|        Kandúr, kifelé rángatva Lorándot a bokrosból. – Gyere ki
42 XXVIII|    felpattant, újra ráncigálta Lorándot odább.~Egyszer aztán észrevette
43 XXVIII|     akarta belerántani magával Lorándot.~Az ifjú hirtelen megveté
44 XXVIII|      Gyere hát!”, s ráncigálta Lorándot, közelebb, közelebb a verem
45 XXXI  |       Egy óra múlva felkereste Lorándot, ki még mindig halottját
46 XXXI  |   diktál.~A kézszorítás, mivel Lorándot üdvözlé, bizonyítá, hogy
47 XXXI  |   Dezső benn maradt a városban Lorándot várni. Azt ígérte, bármi