Fezejet

 501 VII   |            összegyűlt honatyák tartották – s tán még most is tartogatják.~
 502 VII   |             lelkében üresen vannak hagyva. S nemcsak magam voltam így.~
 503 VII   |                    tárgyakról vitatkoztak, s ez ragadt a nagyobbakról
 504 VII   |              verseket, azokat megbíráltuk, s törtünk pálcát az ingadozó
 505 VII   |                éljenezni a fáklyászenékre, s viseltünk gyászt kalapjaink
 506 VII   |                   tanácsos lesz belőlem; – s akkor nem is tudom, hogy
 507 VII   |                nagyobb dolgokkal ijeszték, s azok mégsem hagyják el helyeiket;
 508 VII   |          szólongatták be a törvényterembe, s egyenkint eregették őket
 509 VII   |                     miket kérdeztek tőlük, s miket vallottak ők odabenn.~
 510 VII   |              szokatlanul fel volt hevülve, s azt a benyomást hozta ki
 511 VII   |                    utolsó szeme én vagyok, s mögöttem áll azután Loránd.~
 512 VII   |                    itt ketté fog szakadni, s énutánam nem találnak rá
 513 VII   |             testemmel, lelkemmel fedeznem; s akkor úgy éreztem, hogy
 514 VII   |                    mosollyal ült székében, s kezeit összetéve, a két
 515 VII   |                jobban a szeme közé néztem, s most már elszántam magamat,
 516 VII   |                mint felkapja a kalamárist, s úgy vágja a fejemhez, hogy
 517 VII   |                 nagyot szippantott belőle, s félrenézett a mellette ülő
 518 VII   |                abbahagyta a malomjátszást, s nyájas orcával fordult felém,
 519 VII   |                    bűn, amit elkövettetek, s bűnné fogna válni csak azáltal,
 520 VII   |                  vétek, melyet elkövettek, s azoknak fő okozói a törvény
 521 VII   |                    akar segíteni a partra, s amaz a biztató, nyájas pater
 522 VII   |                 akármit, én nem árulkodom; s ha volt bátorsága a rómainak
 523 VIII  |                    semmi bajba ne keverje, s ha valami veszély fenyegetné,
 524 VIII  |                   közelebb hajolt nejéhez, s fülébe súgá:~– Az éjjel
 525 VIII  |                    valami ilyes fadaise-t; s az az album valahogy a hatóság
 526 VIII  |                   hatóság kezébe jutott.~– S ki adta azt oda? – kérdé
 527 VIII  |                 megcsalta Loránd bizalmát, s Lorándnak úgy kell, minek
 528 VIII  |          alkalommal ráveregetek a vállára, s azt mondom neki: „Uramöcsém,
 529 VIII  |                 Hermine haragosan járt fel s alá szobájában.~– Ez mégis
 530 VIII  |               férje kalapját a karszékről, s azután kedvetlenül belevetve
 531 VIII  |               mindig kifaragtam azt onnan, s a magamét vágtam helyébe.
 532 VIII  |                    a parabola legmagasabb, s kezd hirtelen aláhajlani.
 533 VIII  |                nyitotta fel annak ajtaját, s hányt-vetett ékszerei között.~
 534 VIII  |                    ékszereit szedte össze, s tokjaikból kihányva, egy
 535 VIII  |                Azután leült íróasztalához, s finom lilaszín levélpapírra,
 536 VIII  |              összehajtogatá, lepecsételte, s leküldte a komornyiktól
 537 VIII  |                hogy menjen el Gyáli úrhoz, s kérje fel nevében, hogy
 538 VIII  |                 Loránd elkezde sebesen fel s alá járni szobájában. Valamit
 539 VIII  |                   Most az utcaajtó nyílik, s a léptek egyenesen az ő
 540 VIII  |                 biztos helyre lesz eltéve, s természetesen azt felelte
 541 VIII  |              nagyságos asszony készülődik, s a kövér tante fog vele menni.~
 542 VIII  |                   karokkal a piperkőc elé, s azt mondá neki:~– Tudod-e,
 543 VIII  |              összecsődül a nép az utcáról, s az is neked lesz baj.~–
 544 VIII  |                   meghatároznom.~– Tedd!~– S azt is igen természetesnek
 545 VIII  |                  meg tőle. Húzzunk sorsot, s aztán haljon meg, akit végzete
 546 VIII  |                   szólt ingerülten Loránd, s eltűntek lelke elől mindazok
 547 VIII  |                összesodrották a papírokat, s belevetették egy kalapba.~–
 548 VIII  |                   hírére felkacagott Pepi, s aztán szörnyűködni kezdett.~–
 549 VIII  |                kövér tehén egy személyben, s ezzel a földglóbusszal egyikünknek
 550 VIII  |             Mohamed sem bírt megmozdítani, s keringőt táncoljon vele.
 551 VIII  |                    bontsd fel, olvasd fel, s azután mind a két nevet
 552 VIII  |                   urnáját képező kalaphoz, s kihúzott egyet a papírdarabok
 553 VIII  |                   volt rá, hogy ezt tegye; s még jobb oka volt, hogy
 554 VIII  |                 Pepi pedig vette kalapját, s tréfás enyelgéssel monda
 555 VIII  |                fehér elefánt. Jó éjszakát.~S továbbment szárazon maradt
 556 VIII  |                   én leülök egy szögletbe, s nem szólok egy szót sem.
 557 IX    |            gyümölcsök voltak az almafákon, s az utcákon korán ért cseresnyéket
 558 IX    |           sóvárgásaival, minden erényeivel s túlságaival hatványozva
 559 IX    |               teljes bosszúálló szigorral, s három nap elpusztított mindent,
 560 IX    |             egyedül állt ablakánál Loránd, s az ablak jégvirágain keresztül
 561 IX    |                    vakmerő kezdeményezései s azok mellett rosszul őrzött
 562 IX    |                   bizalma, a baráti árulás s a rákövetkezett fagyasztó
 563 IX    |                  sírbolt nyolcadik üregét, s az utóbb következőnek már
 564 IX    |                    Szobája besötétült már, s ő még nem gyújtott világot.
 565 IX    |                  hogy él-e még valaki itt, s meg-meg elaludt.~E félhomályban
 566 IX    |                 álarcozva lelke borúját –, s kívánja, hogy elkísérjem?~–
 567 IX    |             odatette kezét Loránd vállára, s reszketve súgá~– Önt elfogják
 568 IX    |               letépte szép báli kesztyűit, s két kezébe szorítá Loránd
 569 IX    |                 nem távozik el tőled soha.~S hogy semmi kétsége ne lehessen
 570 X     |                 egy levelet hozott hozzám, s azután sietve eltávozott,
 571 X     |                hogy holnap korán keljek –, s hirtelen felöltöztem.~Első
 572 X     |                   előtte mindent őszintén, s megkérem, hogy tegyen meg
 573 X     |                       Ahá! – monda Márton, s nagyon sokszor köszöngetett,
 574 X     |                    magára, csizmát húzott, s eljött velem Bálnokházyékig.~
 575 X     |                    Ez bántott egy kissé.~– S mikor jönnek haza?~– Az
 576 X     |                 leültem a zongora végéhez, s egy óra hosszat gondolkoztam
 577 X     |              olyankor Melanie is nevetett, s kikacsintott a hangjegytámla
 578 X     |         ajkpittyesztve vonta vissza fejét, s hátravetette fürtös haját,
 579 X     |           benyitott a terembe a komornyik, s mondá, hogy beszélhetek
 580 X     |                    tudod? – kérdezé tőlem, s hálókabátot vett magára;
 581 X     |                   feleségem ékszerei mind, s ami pár ezer forintom volt
 582 X     |                  utcán megfogta a karomat, s rám kiáltott:~– No, Herr
 583 X     |                   volt a szemrehányásában; s nekem csak ugyan a legelső
 584 X     |              akarná nevettetni: áhhahhahá! s azután azt mondta, hogy
 585 X     |               aztán kiegyenesedett Márton, s nagyon komolyan emelte föl
 586 X     |                     én megfogom a másikat, s akkor majd meglátjuk, hogy
 587 X     |        gyorsparasztok szoktak szállásozni, s a szökevények most ott várnak
 588 X     |           ilyeneket? Vicekspan akar lenni, s még annyit sem tud, hogy
 589 X     |               Móclit jól megfizették érte, s az öreg Mártonnak mi köze
 590 X     |             ábrándoznak boldog ifjúkorról, s tűnődnek azon a mérhetlen
 591 X     |                   újra felszerszámozzanak, s ismét visszatérjenek a megrendelő
 592 X     |                  volt, a kocsi az udvaron, s a lovak pokróccal beterítve,
 593 X     |            szerszámozva; most érkezhettek, s tovább kell menniök.~Márton
 594 X     |                    a vállat nekifeszíteni, s végre a térddel egyet taszítani
 595 X     |           kinyitotta a boszorkányos ajtót, s azzal benn voltunk egy rémítő
 596 X     |                    öltve széles termetére, s nagy karimájú kalapja azon
 597 X     |              kenyér megállt a fél képében, s az is ijedten meredt ránk,
 598 X     |               folytatta a rágás műtételét, s nagyot nyelt utána, arra
 599 X     |              hittem, hogy valahol tűz van, s megint kell a lovaimmal
 600 X     |             amelyikkel a fogát bosszantsa, s melybe egyúttal mint végső
 601 X     |                  mi dolga volt a másikkal; s ha éppen tudnám is, hogy
 602 X     |                    főben járó dolog ám ez, s ha azt a fiákert megkapják,
 603 X     |                    ebbe beleártotta magát, s ha az úrfit másfelé el nem
 604 X     |               felvette maga mellé a bakra, s hajtott lóhalálában a Duna-parton
 605 X     |                    félrekanyarodott az út, s a fedett kocsi szertelen
 606 X     |                   szertelen hánykódásairól s a mély sötétségről azt kelle
 607 X     |                 kapunyikorgás hallatszott, s egy udvarra hajtottunk be.~
 608 X     |               bérkocsis leugrott a bakról, s beszólt hozzám a kocsiablakon.~–
 609 X     |               hosszú, sötét udvaron végig, s benyitottam a mondott kis
 610 X     |                szemközt találkozott velem, s bámulva kérdezé:~– Hogy
 611 X     |                   semmit, hanem átöleltem, s azt fogadtam magamban, hogy
 612 X     |                 kérni, hogyan szerettelek. S mit mondjak nekik, ha azt
 613 X     |              Magamat sem tudom oltalmazni, s még téged is oltalmazzalak!~
 614 X     |                   Loránd erősen pattogott, s iparkodott lerázni magáról.
 615 X     |       vándorszínész nevet akarsz felvenni, s szökni akarsz egy asszonnyal,
 616 X     |                neked? – kiálta rám Loránd, s elém állt összeszorított
 617 X     |                  Loránd erre elhallgatott, s hevesen kezdett alá s fel
 618 X     |        elhallgatott, s hevesen kezdett alá s fel járkálni a szűk, rövid
 619 X     |             szobácskában. Egyszer megállt, s félvállról odaszólt hozzám,
 620 X     |                  feleségét elszöktetted.~– S te azért jöttél utánam?~–
 621 X     |               Azzal leült az asztal mellé, s arcát két tenyerébe fektetve,
 622 X     |                 őrült.~Én odaléptem hozzá, s vállára hajtottam fejemet.~–
 623 X     |                       Tedd, amit akarsz!~– S mit mondjak édesanyánknak,
 624 X     |                  Megragadtam bátyám kezét, s azt kiáltottam neki:~– Loránd!
 625 X     |               szívben, ami korábban ébred, s későbben hal meg, mint a
 626 X     |                 szenvedély: ez a becsvágy; s ez nekem is annyi volt már,
 627 X     |            meglopta ékszereit, készpénzét, s egy fiatalemberrel megszökött.~
 628 X     |                szólj többet! – kiálta rám, s úgy megszorította karomat,
 629 X     |          istentagadó? – kiálta fel Loránd, s aztán keserűen mondá: –
 630 X     |              megyek a legelső kaszárnyába, s följelentem magamat.~– Mit
 631 X     |                Mondtam, hogy tíz évig nem. S ha az egész világ táncolna
 632 X     |                 Nagy okom van ezt kívánni, s azt neked meg nem mondhatom.~–
 633 X     |                 cselédnek, aminek elfogad, s aztán neked minden hónapban
 634 X     |                 otthon, mit tudsz felőlem, s tégedet azok kétszeresen
 635 X     |                    értem.~Én ölébe dőltem, s azt mondtam, hogy elvállalom
 636 X     |                lapját édesanyánk hímzette, s észrevétlenül akartam Loránd
 637 X     |            bizonyos iratokat lemásoltuk.~– S te azt megtartogattad? –
 638 X     |                Loránd kibontotta a tárcát, s látott benne vagy húsz forintot.
 639 X     |                 van, ifjúúr – monda Mócli, s nem kérdezősködött többet,
 640 X     |               Megállj! – kiálta rá Loránd, s elővette erszényét. – Ne
 641 X     |                  Azzal lovai közé vagdalt, s kihintózott az udvarból.~–
 642 X     |                    kicsit hátrább maradok, s úgy teszek, mintha egy kicsit
 643 X     |                   rajtam vesz a figyelmük, s magukat nem veszik észre.
 644 X     |                  kicsit beléjük is veszek, s amíg engemet bevisznek,
 645 X     |                 Azzal hátramaradt az öreg, s elkezdett torokszakadtából
 646 X     |                   énekelni végig az utcán, s hozzá a kapukat döngetni
 647 X     |                      Ki vagy? Őrjárat el!” S nemsokára hátunk mögött
 648 X     |                   a városon kívül voltunk, s még mindig hallottuk rettentő
 649 X     |                 közelített sebes vágtatva, s amint előttünk elhaladt,
 650 X     |                valaki lehömpörödött elénk, s kacagva jött oda, ahol mi
 651 X     |          összeölelkeztünk. El kelle válni. S ki tudja, mennyi időre?~
 652 XI    |                  idejött ez idegen házhoz, s itt leborult némán, hogy
 653 XI    |                 azt.~Ő állt anyám mellett, s valamit suttogott fülébe,
 654 XI    |                mire anyám felemelte fejét, s mint ki a túlvilágról tér
 655 XI    |                    magához jönni látszott, s nyugodt mosolygással megszólalt,
 656 XI    |            megcsókolta kétszer is a fejét, s azt mondta Fromméknak:~–
 657 XI    |                  helyeslőleg inte fejével, s folyvást Fánnyra nézett.~–
 658 XI    |                  Őt ültettük fel legelébb, s mikor mind benn ültünk,
 659 XI    |                egyenesen odasietett hozzá, s megfogva mind a két kezét,
 660 XI    |                állát magas nyakravalójába, s nagyot szíva fogain, kegyes
 661 XI    |            feladatom kegyed fiát üldöznöm. S ha azt felelem: nem tudom,
 662 XI    |                 vállait gúnyosan felhúzva, s fejét féloldalt alákonyítva. –
 663 XI    |                 ékszereit elrabolni segít, s a becstelen nővel együtt
 664 XI    |                   össze a kétszeres vádra, s sápadtan kapott nagyanyám
 665 XI    |                alatt egyre engemet nézett, s nézésében sok kérdés volt,
 666 XI    |                  vízbefúlók a mentő kezét; s hogy állt elém villogó szemekkel
 667 XI    |         útiköltsége, mit tőlem elfogadott, s Márton legény vándorbotja
 668 XI    |                sima arcú férfival kelt át, s azzal együtt Bécsbe is megérkezett.
 669 XI    |                    más.~– Ki lett volna?~– S nem tudná azt nagyságod?
 670 XI    |              őnagyságát Bécsig elkísérte – s nem ezúttal először.~Hah!
 671 XI    |                   t mondott Bálnokházynak, s azzal otthagytuk magára.~
 672 XI    |                    szavamat adtam neki rá, s szavamat meg kell tartanom.~
 673 XI    |                     nagyanyám megátkozott, s én kimentem az ajtón, és
 674 XI    |                iszonyú kínokat szenvedett, s onnan egyenkint jöttek ki
 675 XI    |              folyvást az ajtófélen álltam, s ott próbálgatták rajtam
 676 XI    |                 rettenetes nagyanyám tevé, s oly jól nem tudta azt senki,
 677 XI    |                 Fánny; odahajolt vállamra, s elkezdte fejemet simogatni.~–
 678 XI    |                  mert meg kellett ígérnem; s mármost megtartom, mert
 679 XI    |                 amint éppen kedvében lesz. S a mi családunkban az ilyen
 680 XI    |            szemembe nézett, elkomolyodott, s reszkető szóval ezt mondá:~–
 681 XI    |                 hogy mit ajánlottál nekem, s hogy én arra azt mondtam: „
 682 XI    |              berontani a szomszéd szobába, s diadalmas hangon mondja
 683 XI    |               helynevet, ami nem az igazi, s ezzel lerázom a nyakamról.~
 684 XI    |                  fölkerestetni nem fogják, s ha levelet akarnak hozzá
 685 XI    |              helybenhagyólag inte fejével, s visszament a mellékszobába.~
 686 XI    |                   perc múlva ismét kijött, s feltárta előttem az ajtót.~–
 687 XI    |                  becsukta utánam az ajtót, s azután kézen fogva odavezetett
 688 XI    |                 odahajolt anyám vánkosára, s fülébe súgta, amit tőlem
 689 XI    |                  ősz alak fölegyenesedett, s két kezét feje fölé kulcsolva,
 690 XI    |         leeresztettük az ablakfüggönyöket, s kimentünk a szobából.~Mikor
 691 XII   |                kalap, rongyos veres nadrág s félvállra vetett, kopott
 692 XII   |               oldalán széles tüszőt visel, s abból két pisztoly agya
 693 XII   |                    Loránd feltekintett rá, s hasonló kötekedő hangon
 694 XII   |            pisztoly agyát láthassa a diák, s gondolhassa felőle, hogy
 695 XII   |                  nevelése! – szólt büszkén s némileg mentegetőzve e vágásra.~–
 696 XII   |                 sarkantyúba kapta a lovát, s vágtatva porzott végig a
 697 XII   |      tarisznyájából a kenyeret, szalonnát, s hozzáfogott a falatozáshoz.
 698 XII   |                    a nagyságos asszony ül, s ilyenkor aluszik. Ha fölkeltem
 699 XII   |        Felkapaszkodott hát a kocsis mellé, s a csillagos ég derűje mellett
 700 XII   |                  Loránd leugrott a bakról, s előre besietett a csárdába,
 701 XII   |                  maga pedig fogta a lovát, s odavezette a kúthoz, vizet
 702 XII   |                    fejéről a selyemkendőt, s két gyertyát tétetett maga
 703 XII   |                 ült Loránd a hosszú lócán, s egy palack bort adatott
 704 XII   |                aludt egy szentképáruló tót s egy vándor mesterlegény;
 705 XII   |                hordják az enni-inni valót, s csak parancsolgatni jőnek.~
 706 XII   |              akinek a kocsiján idáig jött, s akivel valószínűleg egy
 707 XII   |                mazsolát, cukrot hány bele, s azután meggyújtja. Ezt a
 708 XII   |                    az udvarra vezető ajtó, s belép rajta a künn hagyott
 709 XII   |                 csaplár eltűnik a pincébe, s magára csapja az ajtót,
 710 XII   |                betyár odalép az asztalhoz, s kalapjával mind a két égő
 711 XII   |                   koporsóból költenek fel; s ez a másik, aki szemközt
 712 XII   |                    A nő elővette tárcáját, s szó nélkül odadobta neki
 713 XII   |                    A rabló felkapta mohón, s a szeszvilágnál vizsgálni
 714 XII   |                    felelt a hölgy röviden, s elkezdett ezüstös nyelű
 715 XII   |                  fel e szóra dühösen a nő, s e percben olyan lett az
 716 XII   |               fúriáé. – Azt próbáld meg! – s e szónál úgy ütötte a kés
 717 XII   |               kezéről a smaragdos ékszert, s odahajítva az asztalra.~
 718 XII   |                 csuklóján keresztül kapva, s míg ez erősen küszködve
 719 XII   |                 nem bírt eleget megijedni, s a rabló nem bírt eléggé
 720 XII   |                  megragadta a hölgy kezét, s az asztalon keresztülhajolva,
 721 XII   |                egyszerre megtámadója felé, s kezét ki akarta azéból szakítani.~
 722 XII   |                  hirtelen lekapta a fejét, s a koponyájával, mint a faltörő
 723 XII   |                hogy az hátraesett a padra, s míg eközben baljával önkénytelen
 724 XII   |               tartott pisztoly sárkányára, s felhúzta azt.~Erre a rabló
 725 XII   |            hátraugrott, az ajtónak rohant, s annyira meg volt rettenve,
 726 XII   |                     elfogta Loránd karját, s rémült arccal sikolta:~–
 727 XII   |              erővel odaveté magát keblére, s leszorítá karjait, ez ölelés
 728 XII   |                meglelte az ajtó kilincsét, s mikor aztán végre ki tudta
 729 XII   |               fejét a félig nyitott ajtón, s beszólt azon a göröngyrázta
 730 XII   |              hangon kezdett fenyegetésnek; s mint akit kergetnek, futott
 731 XII   |           kergetnek, futott ki az udvarra, s néhány perc múlva pariparobogás
 732 XII   |                  az országúton őgyelegnek, s a szegénylegények mesterségit
 733 XII   |               pisztoly van golyóra töltve; s azután ez a nő: ez az érthetetlen
 734 XII   |            szorított késsel szegül ellene, s aki ha kiszabadíthatja kezét
 735 XII   |                  ahogy az asztalba ütötte; s ugyanaz, midőn megszabadítója
 736 XII   |                 közé, félrerántja a kezét, s bántalmazóját saját testével
 737 XII   |                    oda!~– Pedig odamegyek; s ha nem tetszik megengedni,
 738 XII   |              idegen nőt, kihez semmi köze, s aztán nem akarja elfogadni
 739 XII   |                titkai közé láthatna valaki s sietett betakarni hibáját.~–
 740 XII   |                    magától meg nem ijedek, s el nem mondom senkinek.
 741 XII   |             tekintettel lépett az ifjúhoz, s kezét annak karjára téve
 742 XII   |                    kifizette a kocsmárost, s nemsokára ismét fenn ültek
 743 XII   |                    mást, mint szolgabírót, s arról kérdezősködik, hogy
 744 XII   |                étkezik, selyemben öltözik, s az ifjúság tüzét hordja
 745 XII   |                elbűvölni, mint egy angyal, s hatalmasokat káromolni,
 746 XIII  |                    állva várta az érkezőt, s eléje sietve, lesegíté a
 747 XIII  |              asztalra, melyre három csésze s ugyanannyi éteszköz és asztalkendő
 748 XIII  |                 legközelebb talált székre, s hagyta Lorándot állva várni,
 749 XIII  |               hölgy, letéve a kávés üstöt, s ujjával a helyre mutatva,
 750 XIII  |                 van, aludjál a pamlagomon, s igyál a poharamból!~Loránd
 751 XIII  |                   Alunni fogok a szénában, s iszom a vederből.~– Tanácslom
 752 XIII  |            tekintete előtt meghunyászkodni s elfoglalni a mutatott helyet,
 753 XIII  |                  Aztán megfogta a kezemet, s hogy ne sikolthassak, a
 754 XIII  |                    ruha hímzett szegélyét, s odatartá Topándy elé a karját.~–
 755 XIII  |               amint megszorította a rabló; s nézzen ide: az ínyem egészen
 756 XIII  |        bolondozzanak itt vele, mert elsül, s még valakit meglő.~Loránd
 757 XIII  |                   védelmezted az enyéimet, s annyival több okom van beleegyezni,
 758 XIII  |                 mert eloltotta a gyertyát, s azután meg nagyhamar elfutott.~
 759 XIII  |            kivehetett a szeszláng mellett; s különösen, hogy egy szóval
 760 XIII  |           felgyújtatom körülötte a nádast, s akkor aztán a kazal is ottég.~
 761 XIII  |                    Loránd is odatekintett, s úgy tetszék neki, mintha
 762 XIII  |                   nézzen jól nemes arcába, s abból meg fogja tudni, hogy
 763 XIII  |        rendkívüliséget találtak egymásban, s mindkettő szerette volna
 764 XIII  |              eldugta a háta mögé a kezeit, s nem engedte neki e tisztességtételt.~–
 765 XIII  |                selyemben, csipkében járat, s nagyságoltat a cselédekkel;
 766 XIII  |               nagyságos úr igen jó hozzám, s én meghalnék érte, ha rákerülne
 767 XIII  |                   megszorítá Loránd kezét, s magukra hagyta a férfiakat.
 768 XIII  |               tárgyra vitte át a beszédet, s nem beszélt Lorándnak Cipráról
 769 XIII  |                 mint magától az uraságtól, s ha véletlenül a kettőjük
 770 XIII  |                nehéz, mert senki sem őrzi, s eldobni megint könnyű, mert
 771 XIII  |                 részének régi jelszava ez, s azért olyan rokon elem a
 772 XIII  |              csendes mulatságok közepette, s úgy el tudta őket bámulni
 773 XIII  |                  őket bámulni óra hosszat, s ha nem értette is, ami e
 774 XIII  |                 ülni a villanyos szigetre, s öröme határtalan volt, ha
 775 XIII  |           elméletét, a leány felsóhajtott, s hirtelen odahajolva Lorándhoz,
 776 XIII  |                tudom kimondani, hogy mi.~– S ismersz valakit, aki azt
 777 XIII  |                  pályát mutogattak előtte, s melyen a sors mindjárt az
 778 XIII  |                 vonalozott útjai lehetnek, s a sikert kell kezdeni az
 779 XIII  |                    pálya a mezei gazdaság; s aki el akarja temetni magát,
 780 XIII  |              hiszik, hogy tesznek valamit, s aztán ők is csak odajutnak,
 781 XIII  |               kedéllyel teljesített volna; s amit ha nevetve elutasított
 782 XIII  |                  rá, hogy okos ember volt; s ha ellenkezőt mondhatna
 783 XIII  |                alatt; otthon egészségesek, s az elbukott fiú sorsát jó
 784 XIII  |                    se Istent, se ábécét.~– S miért nem engedi ön, hogy
 785 XIII  |                 vetett a górcső tárgyaira, s elébb maga nézett bele,
 786 XIII  |               célja, a vér lüktet ereiben, s e féreg gyomrában megint
 787 XIII  |                    előtt én is leroskadok, s azt is felfogom, hogy mi
 788 XIII  |                    felfelé a csillagokhoz, s egy fokozatot lefelé az
 789 XIII  |                    Hanem azután eddig van. S tán ez a féreg, akit én
 790 XIII  |                 tollatlan kétlábú állatai, s midőn haldokolva utolsó
 791 XIII  |              világok története az öröklét; s az örök igazság eljön mindenkire
 792 XIII  |               népesülve ez a faj a földön, s megritkítja azt.~– Uram,
 793 XIII  |                naponkint érintkezni fogsz, s utoljára is azt fogod mondani,
 794 XIII  |                    szentnek sorba hazudik, s kicsalná az arkangyalok
 795 XIII  |                pattogó hasábok veres fénye s a láthatáron emelkedő hold
 796 XIII  |                  hízelgő és árulkodó volt, s ezen az úton néhányszor
 797 XIII  |                 átalakulásának ment eléje, s a régi és az új kor ellentétekben
 798 XIII  |             filisztereinkkel megalkudjunk, s úgynevezett „kincseink”-
 799 XIII  |                    izgatottan jött hozzám, s azt mondá: „Fogom a fülét
 800 XIII  |                 Mert te is érdekelve vagy, s utánam kell következned.” –
 801 XIII  |                 hozzá: alig adott választ; s midőn végre azt kérdezém
 802 XIII  |            megtudod! – förmedt rá Topándy, s folytatá a történetet:~–
 803 XIII  |                mulatni. Kerülte a világot, s úgy vettem észre, hogy az
 804 XIII  |                    bravúrnak számítja azt, s legfeljebb is a mások üldözésétől
 805 XIII  |                évre komoly kedélyű maradt, s ha később találkoztam is
 806 XIII  |                  után elment a hadjáratba, s ott úgy viselte magát, mint
 807 XIII  |            Schmollist is ittunk egymással, s valami Paukereinál két rossz
 808 XIII  |             kezében.~Felbontom a csomagot, s abban találok egy levelet,
 809 XIII  |             párbajban, tudassam azt veled, s te folytasd azt. Én elfogadtam
 810 XIII  |            elfogadtam a cartell-megvivést, s elmentem vele a kihívandóhoz.
 811 XIII  |                   a kandallóban fellobbanó s meg elalvó láng tétova visszfénye.~–
 812 XIII  |                   két ember sorsot húzzon, s amelyiknek a neve kijön,
 813 XIII  |                  nőhet meg ezalatt a hája, s elfelejtheti commode az
 814 XIII  |               szavát meg kellett fogadnia, s mi sorsot húztunk fölöttük.~
 815 XIII  |           szemekkel bámult az elbeszélőre, s már nem érzett semmit a
 816 XIII  |             szétmentünk, ti hazautaztatok, s én azt hittem, hogy el fogjuk
 817 XIII  |        ismerőseimtől a két ellenfél felől, s amit megtudtam, csak növeli
 818 XIII  |                 lelkén rágódni a férgeket, s nem fogja viselhetni azt
 819 XIII  |                  melyben elvégzek mindent, s e gondolat nem nyugtalanít
 820 XIII  |                   kell ülnöm mozdulatlanul s számlálnom érütéseimet,
 821 XIII  |                    számlálnom érütéseimet, s számítgatnom, hogy mennyi
 822 XIII  |                  felkelt Topándy székéről, s az ablakhoz ment, kitárva
 823 XIII  |           csillagok és a lehulló meteorok, s cáfoljanak meg egy földi
 824 XIII  |                    jó barátomnak tartozom, s kértem, hogy olvassa végig
 825 XIII  |                  hogy „ki van egyenlítve”, s add át nekem e rettentő
 826 XIII  |                    ellenkezése Áronffyval, s ha lett volna, rég megbocsátott
 827 XIII  |              elvész, folytassam én tovább, s én is tudom egy nemét a
 828 XIII  |             Áronffynak oly borult kedélye?~S te ezt nem tudnád? – szólt
 829 XIII  |                   mesének tartott levelet; s az öreg asszonyság ezt nagyon
 830 XIII  |                elbeszélő itt elhallgatott, s kezeit leeresztve, nézett
 831 XIII  |                    kevés lélekerővel bírt, s ígéri, hogy lelkéért imádkozni
 832 XIII  |                    hatalmat, mit a vaksors s egy magas lélek túlcsigázott
 833 XIII  |                   tisztasága kezébe adott; s azután vállat von, kezét
 834 XIII  |                  szemeit ég felé forgatja, s azt mondja: „Az öngyilkosok
 835 XIV   |                    lakik, az asztalnál ül, s a jövő-menő cimborákkal
 836 XIV   |              háromnegyed évi salláriummal, s jelenleg úgy áll a nap alatt,
 837 XIV   |                  egyenesen azt fölkeresni, s beállani hozzá princesznek. –
 838 XIV   |              húgomasszony argumentációját, s már el is küldtem neki a
 839 XIV   |            kifizettem a zárdai tartozását, s arra is küldtem neki pénzt,
 840 XIV   |                    hogy milyen szót ád ki, s aki valószínűleg mindnyájunk
 841 XIV   |                akarod, mosás van a háznál, s minden ember tartozik beszámolni
 842 XIV   |                 azt kidobhatod az ablakon, s amit megkívánsz, bevásárolhatod.
 843 XIV   |                piros övedre akasztva függ; s ha csak az öcsémet meg nem
 844 XIV   |                Ciprát a forró hideg lelte, s aztán kilenc férfi odajött
 845 XIV   |                  cirkumdedérumot énekelni, s paprikás pálinkával kínálták.~
 846 XIV   |                 föl a felfordított széket, s ismét helyére tette; azután
 847 XIV   |                 azután utánament Ciprának, s egy perc múlva karjára öltve
 848 XIV   |              könnyen meg tudott haragudni, s aztán olyan könnyen ki hagyta
 849 XIV   |                engedte magát szolgáltatni, s átengedé Cipra finom ujjainak
 850 XIV   |                tréfásan átkarolta derekát, s azt mondta neki~– Abból
 851 XIV   |                 megmutatom – szólt Loránd; s azzal kivevé Cipra kezéből
 852 XIV   |               összefogta az egész üstökét, s a másik kezével azt tőbül
 853 XIV   |               ahonnan a tükörbe láthatott, s intett neki, hogy fogjon
 854 XIV   |                    maradjon belőle másnak, s az egész bűbájos csomagot
 855 XIV   |                    a sok bosszantás miatt, s megvénül idejekorán.~Vagy
 856 XIV   |                hosszat elül a tükör előtt, s este lámpánál regényt olvas?
 857 XIV   |           bőrkérgesítő gazdasszonykodásba, s nevetni ügyetlenségein.~
 858 XIV   |                 szeret, a másikkal gyűlöl. S mentül jobban szeret az
 859 XIV   |                   szállni maga a hintóból, s feltalált maga a verandára:
 860 XIV   |            megcsókolta unokahúga homlokát, s bevezette a tornácba.~Ott
 861 XIV   |                   nyújtá kezét a leánynak, s szelíden üdvözölte:~– Jó
 862 XIV   |               összevonta sötét szemöldeit, s fejét ingatta elutasítólag.~–
 863 XIV   |              kapott e szón a cigánylegény, s felvillanó szemekkel tekinte
 864 XIV   |             Topándy vállat vont, nevetett, s hagyta őket együtt elmenni.~
 865 XIV   |                    gazdasszonynak lenni?~– S te meg akarnád azt tanulni?~–
 866 XIV   |                egyetlen útibőröndje mellé, s azt felnyitva, kiszedegeté
 867 XIV   |                    batiszt: egy hétköznapi s egy ünneplő.~– Kissé gyűröttek
 868 XIV   |         hitelezőink, akiknek tartoztunk.~– S nem tehetted volna el hamarább
 869 XIV   |               könnyező szemét égnek emeli, s egy térdeplő ifjú férfi
 870 XIV   |                  Azzal elfutott szobájába, s perc múlva visszatért egy
 871 XIV   |                   megcsókolta Cipra arcát, s engedte általa a függőket
 872 XIV   |              Melanie hímzett nyakkörékére, s itt megakadt a tekintete
 873 XIV   |                    azt; közelről megnézte, s nem találhatá ki, hogy készült
 874 XIV   |              horgacsoló tűt, gyapotcérnát, s elkezdte a műtételt Ciprának
 875 XIV   |              tanult valamit a jövevénytől, s úgy vette észre, hogy még
 876 XIV   |                 volt együtt a jövevénnyel, s egy óra múlva arra a gondolatra
 877 XIV   |               fecsegni, eltölteni az időt, s nem kell előtte válogatni
 878 XIV   |                    mert még nem sértékeny. S úgy látszott, hogy Melanie
 879 XIV   |               Közönyösen találkozott vele, s egész napi szóváltása vele
 880 XIV   |             rövidre nyírt koponyával járt, s azzal a semmivel nem törődő
 881 XIV   |                   parlagi modort vett fel, s a hajdani szép diszkant
 882 XIV   |               vigye őket a hideg udvarról, s eközben élénk párharcba
 883 XIV   |                  két leány nevetni együtt!~S ezer még bohóbb semmiségről
 884 XIV   |                    a kertre nyíló ablakot, s a hímzett ablakvánkosra
 885 XIV   |                   házunkhoz papa életében, s engem még kicsiny koromban
 886 XIV   |                  lehúzta ujjáról a gyűrűt, s belenézett. Betűket látott
 887 XIV   |                színekre törik a szemsugár, s ez a csodálatos optikai
 888 XIV   |                 virág láthatatlan mézével, s lassankint sejtet tölt vele.
 889 XIV   |                     Haha!~Loránd nevetett, s jókedvűen megcsípve Cipra
 890 XV    |               kriptába lopva elszállítják, s ugyanakkor tán nászéjén
 891 XV    |                    virradtig fog táncolni, s gyönyörködik azon arc mosolyában,
 892 XV    |                ahol a becsvágy hátramarad, s az erkölcsi érzéketlenség
 893 XV    |                   válogatós az öltözékben, s hogy ügyességével remekeljen,
 894 XV    |                  szerette, mint Melanie-t, s az ifjút mindkettőnél jobban.
 895 XV    |               cimborák ülnek az asztalnál, s Topándy cinikus jókedvében
 896 XV    |       érzéketlenséget nem vetve ellenében; s hogy uralkodik ezáltal minden
 897 XV    |           Téphetnénk csak ki a szíveinket, s hasonlíthatnánk össze; –
 898 XV    |           kastélynak négy homlokzata volt, s aszerint vonult át rajta
 899 XV    |            holnapután ismét rendbe jönnek, s akkor mehet ki-ki ismét
 900 XV    |                   jó éjt kívánt egymásnak, s azzal Melanie eltávozott
 901 XV    |         Öltözetestül veté le magát ágyára, s azután könyökére emelkedve
 902 XV    |                   Azután leszállt ágyáról, s lélegzetét visszafojtva
 903 XV    |                    odacsúszott az ajtóhoz, s a kulcslyukon átnézett Melanie
 904 XV    |                    a két dicsfényes képre, s azokat boldog elragadtatással
 905 XV    |               haját tépte kétségbeestében, s homlokával verte a földet,
 906 XV    |                    zajra Melanie felriadt, s odasietett az ajtóhoz, megnézni,
 907 XV    |           közeledtét, felszökött helyéből, s mielőtt Melanie benyitott
 908 XV    |                   Loránd előtt könyv volt, s mellette székéhez támasztva
 909 XV    |                   lesz, ha kijövök hozzád, s együtt maradunk az éjjel?~–
 910 XV    |                   verni, rémülten felállt, s kezeit összekulcsolva rebegé:~–
 911 XV    |              fölemelkedett Cipra fektéből, s elkezdett nevetni.~– Hahaha!
 912 XV    |                   is eléneklé Melanie-nak, s azután hirtelen maga körül
 913 XV    |                Topándy bámulva tekinte rá, s gúnyolódva húzta fejét vállai
 914 XV    |                kezét áhítattal összetette, s az asztal szélére nyugtatá.~
 915 XV    |                    hátratette a két kezét, s elkezdte előtte mondani
 916 XV    |               dühösen felugrott térdeiről, s mielőtt Topándy ellenőrizhette
 917 XV    |          megcsendült bele; azzal elfutott, s becsapta maga után az ajtót.~
 918 XV    |            farkasalmát főzök az étel közé, s mindnyájukat megmérgezem
 919 XV    |                magától mind a két kezével, s kiment a konyhába tányérokat
 920 XVI   |                  kesergő cimbalma mellett, s verte rajta a régi pusztai
 921 XVI   |                 ahol ő fel szokta keresni, s szívesen hallgatja a rokonszenvű
 922 XVI   |                  fekete ruhát rég letette; s az árvaság kenyere ellen
 923 XVI   |                    megfogta Melanie kezét, s azt kérdezé tőle:~– Miért
 924 XVI   |               nézett nagy, okos szemeivel, s megtudta annak minden vonásából,
 925 XVI   |                    este elhagyta házunkat, s azóta soha vissza nem tért.
 926 XVI   |          eltávozását, ki házunknál lakott, s kinek politikai vétség miatt
 927 XVI   |                öccsének, Áronffy Dezsőnek, s minden vagyonát ráhagyta,
 928 XVI   |                ajkaihoz e finom kezecskét, s annak rózsás ujjahegyét
 929 XVI   |              lehúzta ujjáról azt a gyűrűt, s aztán két ujja hegyei közé
 930 XVI   |                 kipattant kezéből a gyűrű, s a hídról felszökve a vízbe
 931 XVI   |                 nála felejtett szép kezet, s forró csókjaival halmozá
 932 XVI   |                  az ispán megházasodhatik, s akkor kell külön lakának
 933 XVI   |                Szerelmét viszonozva látta, s élete sötét rémétől megszabadult.~
 934 XVI   |                    illatszeres gőzköréből, s évek múlva alig ismerünk
 935 XVI   |            jellemet is leöltse az ifjúról, s adjon fel helyette jó kényelmes,
 936 XVI   |                   párbajt és a házasságot, s egészen kezébe adja az élete
 937 XVI   |                 után Cipra megfogta kezét, s azt mondá neki enyelegve:~–
 938 XVI   |                letelepedett a tigrisbőrre, s elővette zsebéből kártyáit.
 939 XVI   |                 térdére nyugtatva könyökét s tenyerébe fektetve szép
 940 XVI   |                ujja hegyét keblére nyomta, s azután csendesen ingatva
 941 XVI   |              rögtön hozzáült hangszeréhez, s elkezdte azt a pusztai ábrándot
 942 XVI   |             Topándy széket húzott melléje, s pipázott erősen.~Cipra verte
 943 XVI   |               Cipra verte az érző húrokat, s azalatt vette észre, hogy
 944 XVI   |                arcába: hadd szokjék hozzá, s inte Lorándnak, hogy menjenek
 945 XVI   |                    nem hiszed, nézzed bár!~S azzal szétteríté ismét az
 946 XVI   |                ismét az asztalon kártyáit, s szomorú diadallal mutatott
 947 XVI   |                 vígasztalva –, hanem emez.~S a szívleányra mutatott kezével.~
 948 XVI   |                    acélerejű jobb kezével, s baljóslatú bal keze mutatóujjával
 949 XVII  |                  pedig azok megtudják azt, s őt fölkeresik, akkor a mentő
 950 XVII  |               egyedül Dezső fog értesülni, s a két anya előtt azontúl
 951 XVII  |                 már, hogy őt távol tudják, s a testvér haláluk órájáig
 952 XVII  |                 ismét bekopogtat az ajtón, s mutogatni fogja a leveleket,
 953 XVII  |                    a napvilágra izenettel; s a jó szelíd anyák mindennap
 954 XVII  |              meghajolt önbüszkesége előtt, s életet, boldogságot martalékul
 955 XVII  |                   mond a két anya siralma; s hogy küzd meg ennyi erős
 956 XVII  |                   egyenesen feléje tartva, s amint melléje érkezik, negédes
 957 XVII  |             hallatára riadtan tekinte föl, s a megszólító arcára nézett.~
 958 XVII  |               zálogos pörömet nyertem meg, s avégett jöttem az „öreg”-
 959 XVII  |             pocsolyákat kikerültesse vele, s kezét fogta, míg valami
 960 XVII  |                    a hű asszony szemeihez, s édes alkalma volt egyszerre
 961 XVII  |                   Loránd, kedves rokonunk. S te sem ismertél rá, Melanie,
 962 XVII  |           Topándyhoz; az megszorítá kezét, s e kézszorítással ott tartá
 963 XVII  |                vissza fogom őt hozni újra, s itt hagyom mindaddig, míg
 964 XVII  |                     szólt Topándy röviden, s ismét az asszonyságra nézett,
 965 XVII  |                  szívét ismeri mindenki.~– S fut előle, amerre lát, kedves
 966 XVII  |               mégis elmosolyodott Topándy, s Bálnokházyné kezét karja
 967 XVII  |            szívéhez szorítá Topándy kezét, s ég felé forgatott szemekkel
 968 XVII  |               felül Lorándba kapaszkodott, s inte Melanienak, hogy foglalja
 969 XVIII |              rohantak együtt a gyalázatba, s most ez asszony állja útját,
 970 XVIII |              nemsokára utána fognak menni, s addig nekik sem olyan hosszú
 971 XVIII |                    jöjjön eléje Szolnokig, s ott a vendéglőben várjon
 972 XVIII |                     Ott találkozni fognak, s onnan azután együtt meglátogathatják
 973 XVIII |              elmosták a későbbi események, s te újra visszatérhetsz a
 974 XVIII |                   én szeretek itt maradni, s meg vagyok elégedve ezzel
 975 XVIII |                    egyszer te vagy a fiam, s akit te hozasz ide, az a
 976 XVIII |                  Loránd fejéről a kalapot, s levélből koszorút font körüle,
 977 XVIII |                  arcát odafekteté vállára, s együtt sétált vele.~Szegény
 978 XVIII |                  hogy még egy nap az élet, s akkor aztán isten veled,
 979 XVIII |                   megálltak a híd közepén, s a karfának dűlve lenéztek
 980 XVIII |             egészíté ki a meghívást Cipra, s ott maradt a hídon, s maga
 981 XVIII |               Cipra, s ott maradt a hídon, s maga sem tudta, miért, úgy
 982 XVIII |                  korrekt fogalmakkal bírt; s ha valami különbséget tett
 983 XVIII |             megfeledkeztem volna róla!”) – S mi ismét fidélis cimborák
 984 XVIII |                    világosan érteni fogja, s úgy veszi, mint a megsértettnek
 985 XVIII |          belecsapott a piperkőc tenyerébe, s megrázta azt emberül.~–
 986 XVIII |                 megvénültél annyi idő óta, s most elém állsz mint a hajdani
 987 XVIII |                  Ma lehuncutoljuk egymást, s holnap megint együtt filkózunk.~
 988 XVIII |                    szokatlan szaporodásán; s átkozott csúf gazdasszonya
 989 XVIII |                     szólt szemeit lesütve, s nagyon elkomolyodva.~– Hiszen
 990 XVIII |                   félrefordította a fejét, s sértett szeméremmel nézett
 991 XVIII |               megtudnák, hogy gyűlöltelek, s azzal ne dicsekedhessék
 992 XVIII |                    extaziált hangon Gyáli, s azonközben mentegetőző kacsintással
 993 XVIII |           könnyelműen beszélt Melanie-ról, s még ócsárolta azt más leány
 994 XVIII |                    a férfiak szeretőikről? S minden leányról így beszélnek
 995 XVIII |                   méltóságod”-nak címezni, s kérdezősködött azon külföldi
 996 XVIII |        sötétlilaszín frakkja szárnyai alá, s száját diplomatai lefelé
 997 XVIII |                  elismerő magasztalásokat, s mikor az éppen arról kezdett
 998 XVIII |                  kezdé magát érezni Gyáli, s inkább arra fordította a
 999 XVIII |               tudja üldözni a pietistákat, s egyéb ily adatokat, amik
1000 XVIII |              Mindenkit jól helybenhagyott, s borravalót osztott ki, hogy