Fezejet

1001 XVIII |                 hallgassa, amit az beszél.~S még nem volt rá eset annyi
1002 XVIII |                    elvette tőle a levelet, s mondta, hogy a köpenyt vigye
1003 XVIII |                   is be találta lélegzeni, s aztán egy ideig álmélkodva
1004 XVIII |                letette maga elé a levelet, s öklével ránehezkedett. „
1005 XVIII |               ismerősök gúnyhahotáján túl, s elveszni velem együtt az
1006 XVIII |            mindezek rég egyetértettek már, s csak azért jöttek össze,
1007 XVIII |                  az élet mosolygó arcaiba, s mikor ezt bevallottam, a
1008 XVIII |                  hogy talán szeretve volt, s hadd tegye ezt az utolsó
1009 XVIII |                  lőport eresztett beléjök, s mindegyikbe egyet azok közül
1010 XVIII |              átfúrják a vadkan koponyáját, s nem lapulnak el rajta, mint
1011 XVIII |                rövid szárú tajtékpipájára, s lement az udvarra.~Cipra
1012 XVIII |                   bőröndök jól felkötözve, s különösen a pincetok, a
1013 XVIII |                   felfordítalak az árokba, s kitörik a nyakad. Pedig
1014 XVIII |                   felkapott a kocsiülésbe, s maga vette kezébe a gyeplűt.~–
1015 XVIII |                   est utoléri az utasokat, s az ég millió fénye feltűnik,
1016 XVIII |           csillagaival és csillagködeivel, s az árokpartokon felcsillámlanak
1017 XVIII |                légyé, a nagyravágyó emberé s a lételükért küzdő nemzeteké? „
1018 XIX   |             lakában, anyáim fájó szívében; s mennyire áldottam érte később
1019 XIX   |                  csereleány volt a háznál.~S mikor én Pozsonyból eljöttem,
1020 XIX   |                  haza akarták őt is vinni; s akkor Fánny könyörgött nekik,
1021 XIX   |                 megint újra egy évet kért, s ott maradt kis lakunkban,
1022 XIX   |                 háza nyitva a világ előtt, s a virág nyílni akar tavaszkor;
1023 XIX   |                ifjú leánynak joga van élni s az életnek örülni.~Fánny
1024 XIX   |                   odajönnétek a vigalomba? S mulatság volna nekem az?
1025 XIX   |              sápadt arc, a lankadt kedély, s tanúbizonyságot tesznek
1026 XIX   |                 amit tesz, az szívéből jő, s szívének jólesik. Derült,
1027 XIX   |                szünnapjaimra hazakerültem, s évről évre egy elhatározott
1028 XIX   |               hajnal mosolygású szemeivel, s gyermeteg derültséggel felelt:~–
1029 XIX   |             sértené ezt a szenvedő szívet, s annak minden néma tekintetében
1030 XIX   |               fogva gondolunk mi egymásra, s amíg megvénülünk, elég időnk
1031 XIX   |                 boldognak lenni. Én várok, s e várásban nekem elég örömem
1032 XIX   |                becsületszavad felszabadul, s te felfedezheted, hogy ő
1033 XIX   |            fogadást tettél rá, tartsd meg; s ha e fogadással tíz évig
1034 XIX   |                 hirdetve, hogy ő ez és ez, s nem fog senkire találni,
1035 XIX   |                    azt az utolsó két évet, s bocsásson bennünket magához.~
1036 XX    |               Áronffy Dezső vagy? – monda, s két kezével megfogta vállamat,
1037 XX    |                    jön utánunk – felelt ő, s egész hangján felismerhető
1038 XX    |               hittem őt magam előtt látni, s ahogy anyám és nagyanyám
1039 XX    |                 megcsókoltuk egymás arcát, s siettünk be az udvarról,
1040 XX    |                 ismét visszakerült hozzám, s megfogta két kezével az
1041 XX    |                   is olyan kisgyerek vagy, s iskolába jársz. Hiszen fél
1042 XX    |                Hanem én azért karonfogtam, s félrevontam őt egy szögletbe.~–
1043 XX    |               akartunk magunknak csinálni, s te most elrontod vele.~–
1044 XX    |                     Igen? Ameddig tetszik! S aztán akkor azon részeg
1045 XX    |                Tedd a találkozást elébbre, s azután a mulatságot.~Loránd
1046 XX    |        tanulmányaidat. Vedd elő az órádat, s igazítsd az enyimhez! Mikor
1047 XX    |            rossznak találtam ezt a hangot, s kedvetlenül fordultam félre.~–
1048 XX    |                 öreg – szólt aztán Loránd, s odahúzott magához, megölelt. –
1049 XX    |                   hogy kiheverjem magamat, s azután tisztult fővel léphessek
1050 XX    |                nekik!~– Ők tudják azt már, s holnapnál elébb nem is kérdezősködnek
1051 XX    |                    kimagyaráztuk magunkat, s parolázni kezdünk, odacsődült
1052 XX    |                odacsődült mindenki körénk, s azután lett olyan lárma,
1053 XX    |               valami beszélgetést kezdjen, s hogy én olyankor mindig
1054 XX    |              mulatni?”, „Hogy érzi magát?” s más ilyen meglepő bárgyúságot.~
1055 XX    |                    banda a hallgató nótát, s ki-ki iparkodott helyet
1056 XX    |                  hozzám dévánkodva Loránd, s pajtásosan átölelte a nyakamat.~–
1057 XX    |               tartja, hogy nem iszom bort, s becsületes ember megtartja
1058 XX    |        férfitivornyát egészen józan fővel, s e divina komédiában, hol
1059 XX    |                szónoki tehetségeket adott (s kinek ne adott volna?),
1060 XX    |  hangerőfeszítéssel eszközöl – ha nem kap; s igen komoly arccal igen
1061 XX    |                  idéz, negyedik humorizál, s maga elneveti a javát, s
1062 XX    |                   s maga elneveti a javát, s valamennyi végzi nagy pohárcsörgéssel,
1063 XX    |                  ráül kedvenc pálcalovára, s ugratja azt maga alatt;
1064 XX    |            vezetést; a dal általános lesz, s ki-ki magáért meg van afelől
1065 XX    |               világon sehol sem énekelnek.~S eközben az asztal megtelik
1066 XX    |                   most már dadog, belesül, s káromkodással vágja ki a
1067 XX    |                  most a cigányok közé tör, s azokkal csókolózik rendre,
1068 XX    |                    már kezd garázdálkodni, s öklével veri az asztalt,
1069 XX    |                   öklével veri az asztalt, s esküszik, hogy azt, aki
1070 XX    |                  kezdi a falhoz csapkodni, s gyönyörködik benne, hogy
1071 XX    |           hátrahanyatlik a szék támlájára, s csak olyankor neszel föl,
1072 XX    |                 megküzdeni, megadta magát, s azt lefektették alunni,
1073 XX    |                    a többi helyben maradt, s most már folytatják az ivást;
1074 XX    |                  nem oldotta fel mindjárt, s a tizedik nem kötötte le
1075 XX    |                    el aztán csendesen inni s ivás közt anekdotázni.~Egyik
1076 XX    |                   én annál sokkal jobbat”, s rákezdi, hogy „Itt meg itt
1077 XX    |                    a trágárságokig mennek, s olyankor nekem rosszul esik
1078 XX    |                   hogy fizetni ne kelljen, s a bor se vesszen kárba,
1079 XX    |                  végig egy zsinórt húzott, s akkor aztán valahányszor
1080 XX    |            felhúzták a pisztoly sárkányát, s ilyenformán sorban kiüríték
1081 XX    |                   futót, látom az üldözőt, s kezemben tartom mind a kettőt
1082 XX    |                  ketten tárcáikba nyúltak, s kivetettek az asztalra egy-egy
1083 XX    |                  Én is a tárcámba nyúltam, s kivettem belőle egy összehajtogatott
1084 XX    |                  melyben a fegyvert tartá, s e nagy csendesség alatt
1085 XX    |                   Micsoda tréfa? – hebegé, s kezdett székéről felemelkedni.~–
1086 XX    |                    húzattátok ki a sorsot, s azt mondtátok, hogy vessem
1087 XX    |                    táncrendet dobtam bele, s amazokat eltettem, megtartottam.
1088 XX    |                  bátyámét írtad a papírra, s így akármelyiket húztam
1089 XX    |              szemekkel nézett végig rajta, s amint ez előkelő magatartású
1090 XX    |     asztalkendőjével a meggyalázás nyomát, s előkelő hidegséggel mondta:~–
1091 XX    |                  volt ámulva e jelenettől, s hagyta őt menni. Mintha
1092 XX    |                   ki lett volna józanulva, s az első meglepetés pillanatában
1093 XX    |             szökéssel utolértem a távozót, s megkaptam azt, mielőtt az
1094 XX    |                   ismerve önmagamra többé, s úgy szorítottam az embert
1095 XX    |                öklömet, én odatekintettem, s – karom zsibbadva hanyatlott
1096 XX    |                     nem tudom, hova esett; s aztán visszafordultam, hogy
1097 XX    |                    egy szavát elleshessék, s az utolsó rémséges jelenetet,
1098 XX    |            lehetett, ők is végigrettegték, s mikor az én dühkiáltásomat
1099 XX    |              megfogta a két matróna kezét, s odavezeté őket hozzám.~–
1100 XX    |              elárulá: „Ez a kéz az enyim.” S rám mosolygott.~– Vagy úgy?
1101 XX    |                    magát előttük a földre, s lábaikat átkarolva, a port
1102 XXI   |                  Loránd bevallott mindent, s bocsánatot nyert mindenért.
1103 XXI   |                évvel ezelőtt kettészakítá, s ami tíz év alatt történt,
1104 XXI   |                  Azt nagyon okosan teszed. S szabad megtudnom, hogy hová?~–
1105 XXI   |         végrendeletemet tőled visszakérem, s azt mondom, hogy most fele
1106 XXI   |                   estig elvégzünk mindent, s holnap itt vagyunk, mint
1107 XXI   |               napra Lankadombra szólítják, s Topándyval együtt útnak
1108 XXI   |                  be volt avatva a titokba, s gondolta, hogy neki Loránddal
1109 XXI   |               mindent, amiről gondolkozik; s ha egyszer-egyszer megszólalt,
1110 XXI   |                     Cipra kifutott eléjük, s összecsapta a kezeit.~–
1111 XXI   |                    maguk nincsenek itthon; s még vendéget is hoztak.
1112 XXI   |                  azzal kézen fogta Dezsőt, s amíg szobájáig elvezeté,
1113 XXI   |            kérdésére szívesen felelhetett, s az első látásra szíve minden
1114 XXI   |       szerencsétlenségbe rántá le anyámat, s abban hűtlenül elhagyá,
1115 XXI   |                ajánlhat nekem boldogságot, s nem követelhet hűséget tőlem.
1116 XXI   |                    ábrándjaim adtak éltet, s kit a hideg való eltemetett;
1117 XXI   |              kötelességem önnek elmondani, s ha ön, mint hiszem, lovagias
1118 XXI   |           birtokáért, amit a vízbe ejtett? S kitől tudhatja ő, hogy az
1119 XXI   |                   órát, amikor jönni kell, s kiköszörülték a kést, mielőtt
1120 XXI   |                 van abban a levélben írva, s vadállati dühvel kapja ki
1121 XXI   |            szilajon tépi azt ezer darabra, s a földre vágva, eltapossa
1122 XXI   |                 pókokat szoktak eltaposni.~S azután két kezébe rejti
1123 XXI   |                    két kezébe rejti arcát, s ő sír Loránd helyett.~Loránd
1124 XXI   |             helyett.~Loránd odamegy hozzá, s kezét megfogva, szomorúan
1125 XXI   |               tartva, sokáig járt vele alá s fel szobájában szótlanul.
1126 XXI   |                fulánkot nem látja senki.~– S ki tudja, még a méh is belehalhat
1127 XXI   |                     míg szó szóhoz talált, s akkor még egyszer és újra
1128 XXI   |      papírrongyokat: elrepültek szanaszét, s azzal ajtót nyitott, s ő
1129 XXI   |                     s azzal ajtót nyitott, s ő lett a harmadik nevető
1130 XXII  |               Vivát! – monda rá Topándy.~– S minthogy azt látom, hogy
1131 XXII  |                 Cipra, kezeit összecsapva, s már erre ő is közelebb jött
1132 XXII  |                 létrehozandó Sárvölgyivel, s minthogy Gyálit te, kedves
1133 XXII  |                 expediáltad ki Szolnokból, s az rögtön postára ült, s
1134 XXII  |                   s az rögtön postára ült, s azóta Pesten van, ha odább
1135 XXII  |               szemeiben fel-felvillanó tűz s az a megölő szemöldökráncolás.
1136 XXII  |                  megölő szemöldökráncolás. S te most ezt a fiút odaviszed
1137 XXII  |                    természetes, jókedélyű, s látszik, hogy szereti. Mi
1138 XXII  |                 hogy ő is velük nem mehet, s kérte Lorándot, hogy csak
1139 XXII  |                  ott kezet szorított vele, s szép gyöngéden megcsókolta
1140 XXII  |                    Sárvölgyi lakáig értek, s kezével köszöngetett Cipra
1141 XXII  |                   megreggelizteti magánál, s csak úgy ereszti vissza.
1142 XXII  |            meghagytak, azt összevagdalják, s csinálnak belőle új kófernyát
1143 XXII  |          férfiléptek hangzanak a folyosón; s midőn e hangra Boris asszony
1144 XXII  |                  azt hozzák, akire várnak. S nagyon türelmetlenül várták
1145 XXII  |               anyai kéz nyomai látszottak, s Bálnokházyné maga is igen
1146 XXII  |                    előtt megnyílt az ajtó, s a két testvér belépett rajta,
1147 XXII  |              Melanie-val együtt táncolt!~– S milyen féltékeny volt bizonyos
1148 XXII  |                    nem jött ma ide vissza, s miért nem is fog egy ideig
1149 XXII  |                  Ha megengedik nagysádtok, s türelmük van hozzá, messze
1150 XXII  |              hajfürtjeit, eleven arcszínét s egyebeket, amiknek magasztalásához
1151 XXII  |                    e mai napig kihatottak, s én nagyon kérem nagysádtokat,
1152 XXII  |             hallgassák végig e történetet, s azután mondjanak ítéletet
1153 XXII  |               elárult, Loránd bátyám volt, s aki barátját elárulta, az
1154 XXII  |                  minden titkát kifecsegte, s aki azt megint odább adta
1155 XXII  |                nemtő, kinek Dezső nevezte, s az a könnyelmű asszony,
1156 XXII  |     tündércsengettyűs virágfüzérek voltak, s egy hét múlva milyen sunda
1157 XXII  |                egyik a másikra árulkodott. S mi történt azután?~– Én
1158 XXII  |              látogatóban voltam Lorándnál, s Gyálit is ott találtam nála.
1159 XXII  |          kíséretében gyakran látható volt, s kinek a jó szíve és annak
1160 XXII  |                   papírt szakíták kétfelé, s arra írt mindenki egy nevet,
1161 XXII  |                  nevet, azt kalapba veték, s engem szólítottak fel, hogy
1162 XXII  |                    napról többet beszélni, s egyszerre tíz évet fogok
1163 XXII  |                  szóra: „amerikai párbaj”, s azután hogy halaványodott
1164 XXII  |                     aki nem védheti magát, s akit eszerint a legelső,
1165 XXII  |              csendesen vette elő tárcáját, s bontogatá ki a végzetes
1166 XXII  |                    Nem kételkedem felőle – s azzal fölkelt a pamlagról,
1167 XXII  |                 azzal fölkelt a pamlagról, s az ablakba vonult.~Dezső
1168 XXII  |                  valaki előtt ki ne öntse, s ha már a nagyságos asszony
1169 XXII  |            megigézett, most is ülve marad, s folyvást Dezső arcán függ
1170 XXII  |               napig tartogatta gyűlöletét, s midőn az utolsó évforduló
1171 XXII  |                  jó, oly nemes szívű volt, s ki egy keserű pillanatban,
1172 XXII  |                 ahol ő már a hetedik volt; s azon éjjel nagyanyám őrjöngve
1173 XXII  |              hatotta meg a kegyes férfiút, s annál hevültebben folytatá.~–
1174 XXII  |            tekintettel nézett rajta végig, s nyugodtan felelt:~– Nem.
1175 XXII  |                 ragyogás volt észrevehető, s e ragyogás nem abbeli örömében
1176 XXII  |                     Loránd észrevette ezt, s sietett a mosolyt elrontani.~–
1177 XXII  |                   meg nem ragadja kezedet, s azt nem mondja: „Ez a kéz
1178 XXII  |                  járjon, mikor nem látják, s idegenek között, akik nem
1179 XXII  |          kisasszony Gyáli úrnak jegyese, – s ma kézfogóra készültünk
1180 XXII  |           lyánkákat igen nagyon szeretjük, s önöknek csak szerencsét
1181 XXII  |                 Azok karöltve távoztak el, s siettek Topándy házához
1182 XXII  |                   ifjútól, hogy ölelje át, s így átölelkezve rohanjon
1183 XXII  |                    ha tud igazán szeretni; s nincs-e joga annak most
1184 XXII  |                  bűnei elől megfutamodott, s engedte őt egyedül elbukni?~
1185 XXII  |                aztán ő is bátyjára nézett, s nagy bámulatára az éppen
1186 XXII  |             bosszúra elég vagyok én magam, s hozzá tetőtől talpig keserű.
1187 XXII  |                    mi tudjuk és nagyanyánk s maga a farizeus. Mi majd
1188 XXIII |                tudja, hogy mikor halt meg, s mennyi idő múlt el ezóta.~
1189 XXIII |                    Loránd kifogása alapos.~S talán nem is tréfált Loránd.
1190 XXIII |                    egész lelkével szereti, s boldog fog lenni akkor is,
1191 XXIII |                 dacból nyújtja neki kezét, s míg ő forró szerelmét nyújtja,
1192 XXIII |                 annál a percnél maradt el, s a közbeesett idő annak az
1193 XXIII |             szeretné azokat újra elolvasni s megtanulni újra, amit régen
1194 XXIII |                    amit régen elfelejtett, s ami akkor olyan nagy tudomány
1195 XXIII |                odasomfordált Loránd mellé, s könyökével megtaszítva,
1196 XXIII |                    belőle?~– Nem ám, öreg. S azt mind ennek a jó botnak
1197 XXIII |                 hát kijártam a vándorévet, s visszaadom a botot köszönettel.~
1198 XXIII |                     mint valami trófeumot, s mesélte a legényeknek, hogy
1199 XXIII |                    nagymama is megvan még, s nagy dicsőségül számítja
1200 XXIII |                   be Fánny stafírungjához.~S akit legutoljára hagytunk,
1201 XXIII |                   dicsekszik Fromm papa.~– S milyen izmos fickó! – szörnyűködik
1202 XXIII |                   ajtófélnek dűlve álltam, s te odajöttél hozzám titkomat
1203 XXIII |                    Loránd odalép hozzájuk, s mind a kettőnek vállára
1204 XXIII |               boldog vagyok, én istenem! – s aztán, mintha sokallná ezt
1205 XXIII |                    lehetett vele elégedve, s bár a serdülő fiatalság
1206 XXIII |                tartó boldogságot esküszik, s egy hű kezet kap ajándékba,
1207 XXIII |                   ruháját is felvette már, s e kérése oly forró támogatásban
1208 XXIII |                hagyták ingattatni magukat, s beleegyeztek, hogy ő maga
1209 XXIII |         öregasszony megfogta Loránd kezét, s anélkül, hogy mondanák egymásnak,
1210 XXIV  |               Cipra meg énnekem elmesélte, s ami mind hozzátartozik az
1211 XXIV  |           Hallgatom – szólt Loránd leülve, s föltette magában, hogy igen
1212 XXIV  |                 hordjon mindig a zsebében, s aki óriás termetével meg
1213 XXIV  |                 nemsokára ismét a faluban, s nagy osztentációval kucsírozott
1214 XXIV  |         osztentációval kucsírozott itt alá s fel az ablakom előtt, maga
1215 XXIV  |                    maga hajtván a lovakat, s a dámák ülvén hátul; mintha
1216 XXIV  |             szemlélem a világ bolondságát, s legfeljebb azt az okos tréfát
1217 XXIV  |                 húgomat tettem örökösömül, s mely a megye levéltárában
1218 XXIV  |                    itthon tartok magamnál, s melyben a hugámról egy szó
1219 XXIV  |           tárcájából a velin nyomtatványt, s odanyújtá Lorándnak.~„Tekintetes
1220 XXIV  |               fehér atlaszruha volt rajta, s ha nem csalódom, igen sok
1221 XXIV  |                  megállíttatja a kocsiját, s rákiált Sárvölgyi kocsisára,
1222 XXIV  |                  utána, a hajdú is utánuk, s odamennek a vőlegényhez.~–
1223 XXIV  |                   végig a porlepte férfin, s meg nem foghatva, mi jogon
1224 XXIV  |                    őt ilyenkor megállítani s ily röviden szólongatni,
1225 XXIV  |                  megfogta a hintó ajtaját, s ily szókat mondott a vőlegénynek:~–
1226 XXIV  |                 minő vád alá van helyezve, s egyenesen azért jött le
1227 XXIV  |                 szaladtak vissza a házhoz, s a szegény vőlegénynek le
1228 XXIV  |          felkendőzött lakodalmas hintóból, s ugyanabban a hattyúprémes
1229 XXIV  |            fejedelmek rovására elkövetett, s még inkább néhány könnyen
1230 XXIV  |                   melyben az ürömlél állt, s egy pohárkával megivott
1231 XXIV  |                    csapjunk fel egymásnak, s akkor megvan az egyezség; –
1232 XXIV  |                    ha megtörve jön hozzám, s azt mondja: „Én hibáztam!”,
1233 XXIV  |                   birkák bőreit behordani, s amit cselédeim elneveztek
1234 XXIV  |               pajtás felöltözött barátnak, s ugyanakkor, midőn az igazi
1235 XXIV  |                    nekem ígérték volna is, s viszont mindennel, ami onnan
1236 XXIV  |                    szétiramodtak a háztól, s azóta egypártól már levelet
1237 XXIV  |               Hanem hát már ez megtörtént, s vissza nem csinálhatjuk.
1238 XXIV  |                    Elkezdtük a gyűlöletet, s magunk sem tudjuk, hol fogjuk
1239 XXIV  |       nemesembernek, annak is igazat adok, s aki angyal akar lenni, az
1240 XXIV  |                   amennyit nekem tetszett, s békével odább mentek.~–
1241 XXIV  |                   itt lappang körülöttünk, s gonoszabb, mint a híre.
1242 XXIV  |            szájukat egypár száz forinttal, s aztán békében maradtak.
1243 XXIV  |               télen-nyáron laknak benne.~– S hiszi, bátyám, hogy azzal
1244 XXIV  |                  végigevezünk a csatornán, s mikor a kazal ellenébe értünk,
1245 XXIV  |                    maga intézte a löveget, s oly szerencsés volt, hogy
1246 XXIV  |                   kazal oldalába fúródott, s nemsokára mint egy égő piramid,
1247 XXIV  |                  szikrát lövellve az égbe, s az égő kazal zsarátnakát
1248 XXV   |               város bandái is fölkeresnek, s egyik banda a másik kezébe
1249 XXV   |              fiatalasszony szeret mulatni, s a férj örül, ha kedvét keresheti: –
1250 XXV   |            rendesen eltűnik a társaságból, s megy az áhítatnak s aztán
1251 XXV   |           társaságból, s megy az áhítatnak s aztán az álomnak leróni
1252 XXV   |             rányitva erőszakosan az ajtót, s bedugva rajta bozontos fejét.~–
1253 XXV   |                    nyomta befelé az ajtót, s utána furakodott kegyes
1254 XXV   |                    rá bosszúsan Sárvölgyi, s bot után nézett, hogy a
1255 XXV   |               nekem. Te haramia! Te rabló!~S azzal lerántá szeméről a
1256 XXV   |                vétettél? – szólt a támadó, s úgy csikorgatta a fogait,
1257 XXV   |                  berekben leégett a kazal, s aztán a puskapor szétrúgta
1258 XXV   |                amíg letéphették a virágát, s akkor eldobják mosogatórongynak.
1259 XXV   |       Tatárországba, ahol pogányok laknak, s lesz belőle igazi hercegasszony,
1260 XXV   |             csatornán a mocsárnak indulni, s mikor ismét visszatértek,
1261 XXV   |                most inni akarok a véréből. S láttad a vén szelindeket
1262 XXV   |               alatt. Sokáig néztem utánuk, s megvártam, míg visszajönnek.
1263 XXV   |               nyájasan álltam veled szóba, s gyakran megszabadítottalak
1264 XXV   |          belakatolt vasszekrényhez lépett, s annak lakatjait egyenkint
1265 XXV   |                 süvegét mint egy zsacskót, s azalatt kését fogai közé
1266 XXV   |              belemarkolt az ezüsthalmazba, s midőn visszahúzta abból
1267 XXV   |                szemeit karikára felnyitva, s két kezét védelmül tartva
1268 XXV   |                    a pisztolyt maga mellé, s kimarkolt egy csomó tallért.~–
1269 XXV   |                  elrakta zsebeibe a pénzt, s felhúzott szemöldökkel figyelt
1270 XXV   |                elébb ittak belőle a lovak, s mind megbetegedtek tőle.
1271 XXV   |          feleségemet is odaviheti magához, s aztán egy nap ez lesz a
1272 XXV   |                    be van zárva a kastély, s ha észreveszik a betörést,
1273 XXV   |                     Öt fekete pecséttel?~– S nehogy bolonddá tegyenek,
1274 XXV   |                  nehogy bolonddá tegyenek, s más valami levéllel szúrják
1275 XXV   |              koronával. Nem felejtem el. – S minek neked ez a levél?~–
1276 XXV   |                  beleláss a gondolataimba, s onnan ítélhesd meg, mennyire
1277 XXV   |                menni, vagyonát unokahúgára s annak leendő férjére hagyta,
1278 XXV   |               annak leendő férjére hagyta, s e végrendeletét a káptalanhoz
1279 XXV   |                lett, új végrendeletet írt, s ezt azokkal, akiknek a címerét
1280 XXV   |                  végrendelettel előállunk, s akkor előkerül az utóbbi,
1281 XXV   |                  mely amazt semmivé teszi, s a feleségemet mindenből
1282 XXV   |                  az én kezembe kerülhetne, s az öreg Topándy véletlenül
1283 XXV   |                mint ki ügyeit jól rendezé, s a folyosón húzták a cigányok
1284 XXVI  |            poharadból iszom észrevétlenül, s te utánam kiüríted azt,
1285 XXVI  |              megiszod benne a szerelmemet, s úgy fogsz utánam epedni,
1286 XXVI  |                  rólad álmodva fölébredek, s vánkosomat megfordítom fejem
1287 XXVI  |                 fogsz engem: – kedvesem.”~„S ha én egy szálát hajamnak
1288 XXVI  |                felőlem gondolkoztál akkor, s sóhajtásod nyitotta ki az
1289 XXVI  |                   csillag fut le az égről, s nevedet hirtelen kimondom,
1290 XXVI  |               kedvesem.”~„Ha ollóm lehull, s hegyével áll meg, meglátlak
1291 XXVI  |                   a szerelem felől beszél: s melyik leány nem hiszi,
1292 XXVI  |                 küzdve, egymást fölváltva, s az imádott ifjú minden szavából,
1293 XXVI  |                szerencse ilyen olcsó áron?~S a cigányasszony hamis szeme
1294 XXVI  |                fekete szemeiről ráismerne, s a cselédek előtt elárulná
1295 XXVI  |             észrevette a szép kisasszonyt, s meg is nagyságolta.~– Csókolom
1296 XXVI  |             elállták Ciprának is az útját, s kíváncsian lesték, mit mond
1297 XXVI  |                  szerető visszatér hozzád, s sohasem hagyhat el többet.~
1298 XXVI  |                fizetni. Cipra belemarkolt, s aztán a tenyerébe fogva
1299 XXVI  |                   között a legnagyobbikat, s azt adta a cigányasszonynak.~
1300 XXVI  |                    szelíden szólsz hozzám, s aztán odább mégy.”~„Százszor
1301 XXVI  |                    fogok a szemedbe nézni, s megkérdezem tőled: szeretsz-e?”~„
1302 XXVI  |                  kalapod mellett viselned, s felelgetned orcapirulással,
1303 XXVI  |                    künn a tojáshabot veri, s az üdvözli oly nyájasan.
1304 XXVI  |                   megkérdezze, mit főzesz, s ő arra egy más kérdéssel
1305 XXVI  |                 csak véletlenül jött ezen, s minthogy nem kerülheté ki,
1306 XXVI  |                  szobájában várt Lorándra, s éppen egy feltört levél
1307 XXVI  |                 Azt is hadd benevolizálja, s aztán vigye el mellékletül,
1308 XXVI  |             egyet-egyet rándultak fölfelé, s azzal nagy hidegen azt mondá:~–
1309 XXVI  |                  ok lehet rá, hogy elvedd. S hány napja már, hogy szereted?~–
1310 XXVI  |                 imádtam, mint egy angyalt, s amint megszűnt rám nézve
1311 XXVI  |               találtam, fogadja leányának; s azután elviszem hozzá Ciprát,
1312 XXVI  |                   ott, míg megkeresztelik, s míg őt anyámtól ismét el
1313 XXVI  |                    úgy, hogy én ne lássam! S mikor tudatod ezt Ciprával?~–
1314 XXVI  |                anyám válasza megérkezik.~– S ha anyád ellenezné e házasságot?~–
1315 XXVI  |                szólt Loránd elgondolkozva; s hosszú csend után szólt: –
1316 XXVI  |                 nem hiú összeköttetéseket, s Cipra azon leányok közé
1317 XXVI  |                  is van otthon: testvérem, s egy csábító előzmény részemre:
1318 XXVI  |              részemre: derék kis ángyom.~– S egy szószólód is van még
1319 XXVI  |                dacára emberien érezni tud, s aki azt fogja mondani: „
1320 XXVII |                    visszakívánta a jó éjt, s Loránd is szobájába tért,
1321 XXVII |                  Loránd is szobájába tért, s ezzel az utolsó ajtózördülés
1322 XXVII |                   ismeretlen sejtelmektől, s nincs lelke előtt senki,
1323 XXVII |                   lát – a szívekből olvas, s nem mérlegeli a szavak ékességét.~
1324 XXVII |                    két faltól elválasztva, s felőle gondolkozott, róla
1325 XXVII |                    gondolkozott, róla írt, s gyakran törülte szemeit,
1326 XXVII |                 őket; ő is sietni látszik, s néhol csapa nélkül tör keresztül
1327 XXVII |                     Körülfogják a lovagot, s mozdulatait követik. Kandúr
1328 XXVII |                   országba, mind ellopták, s aztán felgyújtották a tanyát.
1329 XXVII |              vadászlak előtt álltok lesbe, s amint onnan valaki segítségül
1330 XXVII |                  az utcaajtót foglalod el, s ha parasztcsőcselék merne
1331 XXVII |                  mellett foglaltok helyet, s ha valaki az első ajtón
1332 XXVII |                 velem jöttök a kert felül, s a bokrokban meghúzzátok
1333 XXVII |                 azt jelenti, hogy baj van, s akkor minden oldalról fussatok
1334 XXVII |                 rájuk gyújtjuk a háztetőt, s odaperzseljük őket. Így
1335 XXVII |                  térdig állsz az abrakban, s azután urat hordasz a hátadon.
1336 XXVII |                    két ember elfér egyben, s ahol elfogy a víz, két ember
1337 XXVII |                 vízre ereszté a ladikokat, s egymás után útnak indultak
1338 XXVII |           nyugtalanul üvöltöttek a kutyák, s a Topándy-kastély házőrző
1339 XXVII |                    meg a kastély udvarába, s ahogy Kandúr előre kiosztá
1340 XXVII |                  alatt csoportot képeztek, s egy ákácfalevelet szájába
1341 XXVII |               keresett, letakarta szemeit, s édes álmokat küldött le
1342 XXVII |              engedte.~Könyökére emelkedék, s aztán úgy hallgatá azt tovább.~
1343 XXVII |                    szeretőd megtér hozzád, s el nem hagyhat soha.”~Ah!
1344 XXVII |                   többé.~Kilépett ágyából, s azzal együtt kilépett abból
1345 XXVII |                    a hozzá menekülő körül, s melyben az alvilág minden
1346 XXVII |                     a tolózárt félrehúzta, s a kulcsot oly vigyázva fordítá
1347 XXVII |             Nesztelenül felnyitá az ajtót, s kitekintett rajta.~Csendes,
1348 XXVII |                lépéseit.~Kilép a szabadba, s nyitva hagyja maga után
1349 XXVII |                 alak emelkedik fel előtte, s megragadja előrenyújtott
1350 XXVIII|                liba! Kell-e fülemülemadár?~S azzal élesen füttyentett.~
1351 XXVIII|               kiszakítá kezét a rablóéból, s három szökéssel mint a felriadt
1352 XXVIII|               farkas is a nyomában rohant, s éppen az ajtónál elfogta.
1353 XXVIII|                    a rabló kezét szájáról, s míg vonagló testével az
1354 XXVIII|            sikoltásra kirohant szobájából, s fegyvertelenül, ahogy volt,
1355 XXVIII|                   Loránd odaszökött hozzá, s öklével oly ütést talált
1356 XXVIII|                   Most két lövés hangzott, s rá egy zuhanás és egy káromlattal
1357 XXVIII|                Topándy lőtt ki az ablakon, s egyike a négy rablónak halva
1358 XXVIII|            tölgyajtót, elétolja a reteszt, s azután felvesse rá a nehéz
1359 XXVIII|              hirtelen átfogta karjai közé, s szobájába vitte ölében.~
1360 XXVIII|             kettőztetve döngeték az ajtót, s a zárt ablak táblákon áttörő
1361 XXVIII|             Meneküljön! A lámpát oltsa el, s ha a lámpa elaludt –, akkor
1362 XXVIII|                   bejönni – szólt Topándy; s maga elvevé az asztalról
1363 XXVIII|              elvevé az asztalról a lámpát, s Lorándot kézen fogva erőszakosan
1364 XXVIII|                    Körüljártam a szobákat, s úgy látom, hogy minden kijárás
1365 XXVIII|                  számukra vannak készítve, s az ablakokat keresztvasak
1366 XXVIII|                     ránk gyújtják a házat, s úgy kényszerítenek bennünket
1367 XXVIII|           várhatnak az akasztófáravalók!~– S mit csináljak a padláson? –
1368 XXVIII|                  megszorítá az öreg kezét, s gyorsan felfutott a padlásra.~
1369 XXVIII|              ajtófelek kitöréséhez fogtak.~S a távolban semmi nesz, semmi
1370 XXVIII|                heverő régi óráról vett le, s ismét visszatért vele a
1371 XXVIII|                    csavarodott a fa ágára, s megfogta azt erősen.~Akkor
1372 XXVIII|                  fegyverét szíjánál fogva, s két kézzel a kötélbe fogózva,
1373 XXVIII|                  zaj, amit egy ágreccsenés s egy fáról lemászó alak surranása
1374 XXVIII|               oldalát belepte a folyondár, s eltakarta az alakokat.~Közelebb
1375 XXVIII|                 lépésnyire van az ajtótól, s onnan egyenesen odalátni.~
1376 XXVIII|          megtapogatta a gyutacsokat rajta, s azzal nekiindult egyedül,
1377 XXVIII|                 Tehát hatot egymaga ellen. S még többen is vannak!~Az
1378 XXVIII|                 egymást biztatva a rablók, s feszült erővel kapaszkodtak
1379 XXVIII|                   arcához emelé fegyverét, s gyorsan egymás után kétszer
1380 XXVIII|             leverni, a lőkupakot felrakni, s aztán egyik lövés jobbra,
1381 XXVIII|             célbavenni a legöregebb hímet, s tíz lépésnyi közelből belelőni
1382 XXVIII|                     hogy el fogja találni, s arról is bizonyos, hogy
1383 XXVIII|                robaja hangzik két oldalán, s a legvénebb ott áll lesben,
1384 XXVIII|                  Neki csak két lövése van, s azzal három oldalra kell
1385 XXVIII|              rablót; futtában elbukott az, s a bokrok közé esett.~A mögötte
1386 XXVIII|                 meghökkent társa példáján, s a távolban megállva, onnan
1387 XXVIII|                    rögtön lebukott térdre, s azt nagyon jól tevé, mert
1388 XXVIII|                    veranda oszlopa mellől, s hogy jól voltak célozva,
1389 XXVIII|                  Bogrács, kik az utcaajtót s a kastély másik kijáratát
1390 XXVIII|                     megállt a túlsó félen, s dupláját és pisztolyait
1391 XXVIII|                    nem értett fordulattól, s elfutott.~A vén Kandúr rekedt
1392 XXVIII|            lövöldöztek a fekete éjszakába, s ahonnan éppen nem várták
1393 XXVIII|                     halálra kínozni ígért, s aki itt van ismét az útjában,
1394 XXVIII|                  itt van ismét az útjában, s rettenetes hatalommal veri
1395 XXVIII|            Lorándot, kirohant leshelyéből, s tajtékzó dühvel veté magát
1396 XXVIII|                veheti semmi hasznát többé, s elhajítá azt magától; s
1397 XXVIII|                    s elhajítá azt magától; s ő is puszta kézzel fogadta
1398 XXVIII|            ellenében!~Megragadták egymást, s így néztek egymás szemébe.~–
1399 XXVIII|                     azért mégis megeszlek.~S újult dühvel veté magát
1400 XXVIII|                 rablók is visszatérhetnek, s Kandúr sem, a házbeliek
1401 XXVIII|                    úgy csimpajkozott bele, s újra felpattant, újra ráncigálta
1402 XXVIII|            laposában, ahol útban nem lesz, s azt tegnap töltötték meg
1403 XXVIII|                    hirtelen megveté lábát, s egész erejével visszatartózkodott.~
1404 XXVIII|         belecsimpajkózott lerázhatatlanul, s ördögi nevetéssel monda: „
1405 XXVIII|                    Gyere hát! Gyere hát!”, s ráncigálta Lorándot, közelebb,
1406 XXVIII|               fogva felkapá őt a levegőbe, s jobb karjával egyet csavarintva
1407 XXVIII|                magát, elveszté eszméletét, s míg egy pillanatra elbocsátá
1408 XXVIII|              hirtelen felugrott a földről, s fáradtan, lihegve támaszkodott
1409 XXVIII|               túlsó partján kikapaszkodva, s fagyasztó üvöltéssel rohanva
1410 XXIX  |          besompolygott Sárvölgyi udvarába, s ott künn találva az urat
1411 XXIX  |                    jogát követelte vissza, s tiltakozott e természetellenes
1412 XXIX  |                  oktrojírozások ellenében, s előjött a konyhából egyik
1413 XXIX  |              rivallt közbe Borcsa asszony, s reszketett a főkötőnek minden
1414 XXIX  |                 protestált Borcsa asszony, s most már ökölre fogta a
1415 XXIX  |               hívásomra akárhonnan előjön, s rángatja a kötényemet, úgy
1416 XXIX  |           háziállatot magukhoz szoktatnak, s annak az életét olyan mesterségesen,
1417 XXIX  |                  füles kosarát, leguggolt, s elkezdte azt rázogatni,
1418 XXIX  |                  ki, te! Hüccs innen, te”, s serpenyővel, főzőkanállal
1419 XXIX  |               csábító hívását fogadta meg, s feltartott orral ügetett
1420 XXIX  |                    dühtől rekedten Borcsa; s aztán visszafutott a konyhába,
1421 XXIX  |               végképp feldúlt fejékezettel s féktelen fúriával odaállt
1422 XXIX  |                    mindenét egy talyigára, s tolta kifelé, azt sem mondva,
1423 XXIX  |                 Visszadugta tehát a fejét, s ekként tört ki:~– Nem jól
1424 XXIX  |                  tolta egykerekű járművét, s nem lett volna ildomos vállalat
1425 XXIX  |                    láttára utána iramodni, s az utca közepén kétséges
1426 XXIX  | talyiganyikorgásról ráismert a feleségére, s bámulva dugta ki a fejét
1427 XXIX  |                    nagy flegmával az öreg, s még csak a kezét se vette
1428 XXIX  |                    Kólya uram a feleségét, s segített neki a cókmókját
1429 XXIX  |                   senki sem fogja elhinni, s olyan urat, mint Sárvölgyi,
1430 XXIX  |           lovaltatni a felesége haragjába, s még maga ment el a szolgabíró
1431 XXIX  |             Lankadomb felől jött ballagva, s nagy füles kosarát féloldalra
1432 XXIX  |               nagyon, mert még rácsudálsz, s olyan lesz a fiad!~Erre
1433 XXIX  |                   malac két hátulsó lábát, s mielőtt a cigányasszony
1434 XXIX  |                    e szóra elveté kosarát, s futni kezdett a tömeg közül.
1435 XXIX  |                     megkötözték a vétkest, s becsukták egy sötét kamarába,
1436 XXIX  |                előfogatot rendelt magának, s néhány perccel a pandúrok
1437 XXIX  |                    hogy jobban hallhasson, s várta a szörnyeket, miket
1438 XXIX  |                  végigborzadna erdő, mező, s egy hosszú sóhaj végigzizegtetné
1439 XXIX  |                 állat valami rosszat érez, s hosszú, síró üvöltésre változtatja
1440 XXIX  |                 egészen elcsendesül az is, s ismét oly méla éjszaka lesz,
1441 XXIX  |                  Azután két lövés hangzik, s rá egy káromló ordítás.~
1442 XXIX  |                    Bizonyosan az ajtón be- s az ablakból kilövöldöznek;
1443 XXIX  |                 egy-egy pillanatra az éjt, s rá két hatalmas dördület,
1444 XXIX  |                    azt a kiváló dördülést, s azután egészen csendes lesz
1445 XXIX  |              intéző kéz már el van árulva.~S talán a borzasztó mészárlás
1446 XXIX  |                 fenevaddá változtatott át, s ki fájdalomdühében elfelejtette
1447 XXIX  |                   felől, de egyre közelít, s az üvöltő hanggal együtt
1448 XXIX  |                    fénylő, világító fehér, s amint fut, minden lábnyoma
1449 XXIX  |                  egyre zörgetett az ajtón, s nyavalyogva kiabált:~– Bocsáss
1450 XXIX  |                 kárhozott lélek átkozódni, s öklével verte az ajtót,
1451 XXIX  |            Beletaszítottál a pokolcsávába, s benne hagysz! Leég rólam
1452 XXIX  |                  Nessus-ing égette tagait, s eközben kezébe akadt a rejtett
1453 XXIX  |                   a kerítésbe kapaszkodva, s fájdalmasan üvöltött:~–
1454 XXIX  |                 ismeri meg egyenruháikról.~S arra elkezdik a harangokat
1455 XXX   |            elfogott rablókkal szembesítve, s a bírói vizsgálat igénybe
1456 XXX   |            kebellel szólt:~– Mondd utánam!~S elmondta előtte az Úr imáját.~
1457 XXX   |                   a kocsizörgés az udvaron s rá az ismerős léptek közeledése
1458 XXX   |                   hisznek!~Az ajtó nyílik, s az imádott ifjú lép be rajta.~
1459 XXX   |                Loránd odaült ágya szélére, s kezében tartá kezét. Az
1460 XXX   |                    írt Loránd íróasztalán; s azon kérdésre, kinek ír,
1461 XXX   |              helyezte.~Félrehívá Topándyt, s vele kezdett el suttogni.~
1462 XXX   |                  kétrét hajtott írásokkal, s fogják kérdezni egymás után: „
1463 XXX   |                  nyitott rabló apja előtt, s egyetértett a gonosztevőkkel?~
1464 XXX   |                hatalmas úrnak zsámolyához, s átkarolva annak trónja oszlopát,
1465 XXX   |              meghallotta a zajt a kertben, s szokása szerint merész volt
1466 XXX   |               rablóval; annak útját állta, s rögtön kiáltva utánam, addig
1467 XXX   |               voltak elszórva az asztalon, s pénzes ládájában benne volt
1468 XXX   |               végre erőszakkal feltöretni; s midőn az ajtón át a napvilág
1469 XXX   |                 kezével ütötted őt vissza!~S azzal meghatottan kulcsolá
1470 XXX   |                  kulcsolá össze két kezét, s odaroskadt Cipra ágya fejéhez.~–
1471 XXX   |                 mindkét kezével égő arcát, s hogy Loránd odalépett hozzá,
1472 XXX   |                   most is enyelegnek vele, s e gondolat úgy elszorítá
1473 XXX   |                    megkérte tőlem kezedet, s csupán anyjának jóváhagyását
1474 XXX   |                   ifjút, egyedül magamért, s kit szeretek én hű szívéért,
1475 XXX   |                   imái közé ajánlja nevét, s anyja átkai között is kész
1476 XXX   |                   átkarolta Loránd nyakát, s az őrülés erejével odavonta
1477 XXX   |                   A seb felszakadt keblén, s ahogy a leány csókjai elboríták
1478 XXXI  |                 elvinni családi jószágára, s ott eltemetni.~Teljesüljön
1479 XXXI  |             számára – a családi sírboltot.~S az volt a különös, hogy
1480 XXXI  |                   megírt; lepecsételé azt, s cselédet keresett, akitől
1481 XXXI  |                    tegye őt halhatatlanná, s van egy ólomkoporsóm, amit
1482 XXXI  |                Nagyobb úr parancsol velem, s az máshová rendel.~Most
1483 XXXI  |                   viasz körmömre cseppent, s azóta, nézd hogy megfeketült
1484 XXXI  |                  daganat a vállamat eléri, s onnan azután a szívig rövid
1485 XXXI  |                    gúnyolódik és mosolyog; s mikor felkacag, olyankor
1486 XXXI  |                Vadászkutya ködfoltjaiban – s a szemnélküli férgek – veséiben…~
1487 XXXI  |                  megragadá széke támláját, s felegyenesedve jobbját felemelé,
1488 XXXI  |           felegyenesedve jobbját felemelé, s a szolgabíróhoz fordult.~–
1489 XXXI  |            szekrénybe zárt ólomkoporsóval, s vitte haza halott menyasszonyát.~
1490 XXXI  |               melyet Topándy írt anyjához, s melynek pecsétjével saját
1491 XXXI  |                   övéhez van nőve most is, s a jó Fánny kétszeresen boldog
1492 XXXI  |            anyjának, melyben Cipráról írt, s áldását kéri, – hogy nem
1493 XXXI  |              azonnal megesküszik Ciprával, s együtt lemennek a szülői
1494 XXXII |                     csakhogy vége van már! S nem akarjuk hinni, hogy
1495 XXXII |              lelkén az életunalom terhével s azzal a súlyos végzettel,
1496 XXXII |                   felölté, odajött hozzám, s kezemet megrázva, villogó
1497 XXXII |                  darabja megbénítá karját, s mikor egy kardcsapástól
1498 XXXII |                 Sutba dobtam a diplomámat, s kimentem szántani, vetni.~
1499 XXXII |                 ott töltött néhány percet, s aztán ismét visszajött:
1500 XXXII |                mint a kelet minden napról, s alá tűzve írott sorul az