1-500 | 501-1000 | 1001-1101
Fezejet
1 I | haja.~Az igaz, hogy nem is volt semmi bánatunk, egész
2 I | mint akik egymás gondolatát is értik, s csak abban versenyeznek,
3 I | mindig együtt járni.~Olyan jó is volt hozzám. Kicsiny, porban
4 I | kimentett, sokat magára is vállalt. Minden gyerek elkényesül,
5 I | hogy nagyon szeretik, én is az voltam; s ő minden rosszalkodásomat
6 I | mint egy leány.~Még most is csak őróla tudok beszélni!~
7 I | kényelmünk ott benn, a cseléd is jóllakott nálunk, s ha ruhánk
8 I | helyette; s hogy jó barátaink is voltak, azt minden névnap
9 I | legvidámabb lakomák voltak is nálunk, vendégeink hahotával
10 I | asztal végén, mint aki nem is hallotta azt. Ha édesanyánk
11 I | nevetteté őt senki.~Nem is volt az az ember, akinek
12 I | családunkban, a nagyanyám; ő is éppen ily hallgatag volt,
13 I | éppen ily hallgatag volt, ő is éppen így őrizkedett sűrű
14 I | azokon elkezdtünk nevetni, ő is velünk nevetett.~Olyan jólesett
15 I | szemeit soha egy percre is le nem vette apám arcáról,
16 I | összeborzadt.~Nagyanyám nem is hagyhatta szó nélkül apám
17 I | Falura megyünk! Ez nekünk is kedves hang volt. Odafutottunk
18 I | bennünket ez ígérettel! Látszott is arcán, hogy ő azt tudja
19 I | messze a várostól, a bátyám is úgy szeretett ottan. Rá
20 I | szeretett ottan. Rá nézve is kettős ünnep volt az, mikor
21 I | megszaporodhattak! A cseresznye is érik a kertben, meg a szamóca;
22 I | nekem majd haza!~– Óh, én is elmegyek veled!~– Dehogy
23 I | ajtókat nyitogatták itt is, ott is.~Nemsokára visszatért
24 I | nyitogatták itt is, ott is.~Nemsokára visszatért Loránd.
25 I | fölébredtem ismét. Akkor is bátyám költött fel. Ő már
26 I | hamarább? Lám, te már fel is öltöztél.~Azzal én is sietve
27 I | fel is öltöztél.~Azzal én is sietve fölkeltem, s elkezdtem
28 I | bátyám sírt helyettem is. Utoljára aztán megcsókolt,
29 I | ami fáj.~De olyan nagy is volt ez a gondolat, hogy
30 I | álltunk ott sokáig, mintha mi is és minden, ami ebben a szobában
31 I | bátyámra: szerettem volna arcát is megcsókolni. Ő elérté tekintetemet,
32 I | menj! – Még azonfelyül rám is zárta az ajtót.~Ezen aztán
33 I | váltotta fel.~Az ő arca most is olyan közönyös volt, mint
34 I | keresztülmentünk, mintha azok is tanakodnának valami mély
35 I | utánunk megjött nagyanyánk is. Megérkeztével nagy suttogás
36 I | vállára vetette, s kutyát is hozott magával.~Ez a gondolat
37 I | hogy Lorándnak csak egyszer is eszébe jutott volna a puskát
38 I | falun.~– Gondolja, hogy most is strázsálnak? – kérdezé bátyám.~–
39 I | mellett, elhaladtak előttünk is; hallottam, amint az egyik
40 I | Lám, ez az átkozott szél is azért fúj most ilyen nagyon!~
41 I | sövényen keresztülemelt, maga is utánam mászott; azután még
42 I | udvarra értünk, a szekér is éppen beért. Három béres
43 I | sírj oly hangosan! – Ő maga is elfojtá zokogását. – Jerünk!~
44 I | lehajlott már az ajtajára is, belefonta magát a kilincsébe,
45 I | a porba, mígnem értettem is:~„NE NOS INDUCAS IN TENTATIONEM”~
46 I | amit ezerszer elmondtam én is, és most még kevésbé értettem,
47 I | utána, ami az utolsó koldust is elkíséri, s most itt, a
48 I | érett ésszel, midőn nálam is közelgő tél hava fedi a
49 I | lakunk. Más boldog országban is van gyűlölet az emberek
50 I | még ez az átkozott föld is megtermi a gyűlöletet; ez
51 I | idelenn, még a kriptaajtó is be volt téve; a szélzúgás
52 I | fel a halált; a te fejeden is rajta az ítélet, akárhová
53 I | tett, még az utolsó tette is, az helyes volt, annak úgy
54 I | embernek lenni; még biztatta is férjemet, hogy nem lesz
55 I | én úgy féltem, hogy nekem is meg kell itt tébolyodnom.
56 I | szeretettel növelte, nagyon is szerette őt, azzal rontotta
57 I | az életet, melyet még nem is ismer! Hány gyermeket megver
58 I | Óh, azt a keserűséget én is éreztem magamban; én is
59 I | is éreztem magamban; én is gyermek vagyok, annyi idős,
60 I | magamat! – Tehát bennem is el van már terjedve az örökölt
61 I | terjedve az örökölt kór, rajtam is kezét tartja a rettentő
62 I | különben már itt volnék én is ebben a házban.~Nagyanyám
63 I | van! Mit nyertem vele, ő is eljött a többi után. Ő is,
64 I | is eljött a többi után. Ő is, ő is! Akit valamennyinél
65 I | eljött a többi után. Ő is, ő is! Akit valamennyinél jobban
66 I | adnak nekik helyet. De azt is tudjátok, hogy e borzasztó
67 II | városunkban, (talán még most is megvan) – a gyermekcsere.~
68 II | tesznek.~A német városban is vannak iskolák, a magyarban
69 II | vannak iskolák, a magyarban is. A német szülők írnak a
70 II | bánnak most az enyimmel is a messze távolban; mert
71 II | megválni. Pedig az orvosok is azt tanácsolák. Mikor görcsös
72 II | rosszabbul lett.~Végre ő is engedett, s el lőn határozva,
73 II | magával hozni a csereleányt is.~Egy hétig az egész háznál
74 II | eltávozásom a szülői háztól.~Azóta is sokszor kellett búcsút vennem
75 II | legkedvesebb volt, azóta is sok bánat ért, amit ki nem
76 II | hogy oly messze idő óta is oly jól emlékezem rá.~Mikor
77 II | megtanítottam beszélni, hogy azt is ki tudtad mondani: „Loránd”,
78 II | eztán? Öreg kutyánk, tán nem is élsz addig, míg újra láthatnál?
79 II | Lám, az öreg Zsuzsi maga is azt mondja: „Nem látom én
80 II | veszem észre, hogy még azt is nehéz itthagynom!~Hát édesanyám,
81 II | megsúghatnám, hogy most is szeretem; – pedig ő talán
82 II | látja, hogy fiai még most is szeretik.~– Óh, Loránd,
83 II | lesz odakinn.~Nagyanyám is egészen bátyámmal volt elfoglalva;
84 II | háziaktól; édesanyánk akkor is Loránd nyakába borulva jött
85 II | gyöngéd szavakat; háromszor is megölelé, megcsókolá, míg
86 II | testvéreim lesznek? Fél-e az is úgy éntőlem, mint én félek
87 II | uralkodó hercegek volnának is azok, mégiscsak az enyim
88 II | nagyanyámat a kocsiból; bátyámmal is kezet szorított, s németül
89 II | vonalban pedig ezáltal bennem is illő respektus támadhatott
90 II | derék férfiú iránt, hogy ő is foglalkozott a tudományokkal,
91 II | ismeretein túl Cicero nyelvében is jártas.~Nagyanyámat és Lorándot
92 II | Filius meus.~Tehát fiú is van a háznál. Új ijedség
93 II | Est studiosus.~Hogy az is diák! Még ez jó. Együtt
94 II | kerttel; ebbe legelőször is egy szűk folyosón kellett
95 II | megszoktam, s igen szívesen is teszem.~A szobában gyertya
96 II | soványabb, még élesebb arcú; ő is szőke schneckliket viselt,
97 II | hajából; hanem a szemölcs nála is megvolt, csakhogy az álla
98 II | Lorándot éppen kétszer is megcsókolta, és ugyan a
99 II | vakmerőséget, hogy még engem is megcsókoljon, én nem tudom,
100 II | végezve számadást, engemet is megrohant, átnyalábolta
101 II | tulajdon volt. Fromm mama is kifogyhatatlan forrásával
102 II | adománnyal bírt a grószmama is, csakhogy neki már nem volt
103 II | könnyebb volt, mert nem is sejthettem, hogy miről foly
104 II | Még az a kis pisze démon is azt mondta, hogy „isz doch”,
105 II | elérteni a szavát.~De meg nem is voltam éhes.~Hoztak mindenfélét
106 II | mama és grószmama eleget is pöröltek rá, hogy meri az
107 II | amiért a grószmama eleget is pörölt rá. Én nem értettem,
108 II | adott, mert ő adta. Hogy is mer ő ilyen csúf pici kezekkel,
109 II | akartam elfogadni. De annak is csak az lett a vége, hogy
110 II | Erre aztán a kis pisze is megharagudott rám, s azt
111 II | visszanézett rám, s ha akkor én is odanéztem, durcásan kapta
112 II | megütötte a fülemet. Fromm papát is Henriknek hívták, de ő maga
113 II | Henriknek hívták, de ő maga is kiejté e nevet; az tehát
114 II | bánkódjék egyszerre a szívével is meg a gyomrával is, azt
115 II | szívével is meg a gyomrával is, azt mindig felette nagy
116 II | gonosz hamis szemeivel akkor is a szemem közé nevetett.~
117 II | azt senkinek, még tán meg is csókolni… annyira meg voltam
118 II | zsebében a perec!”~Már oda is jött hozzám, s láttam, hogy
119 II | ismételve, pantomímiával is magyarázza, olyképpen, hogy
120 II | elfogulásom, hogy még a Fánnynak is kezet csókoltam. S a gonosztevő
121 II | sütőkemence visszfénye, de annak is vége lett, amint a folyosót
122 II | hogy majd elvezet ő így is.~Azzal, észrevételeimet
123 II | keresztül, ahol én nappal is elvesztettem minden tájékozásomat,
124 II | ily földalatti sötétségben is el bírjon vezetni.~Csak
125 II | pronunciált orra volt neki is, hanem hogy amellett olyan
126 II | a családi szemölcs nála is megvolt: esetleg éppen az
127 II | felnézett rá, s aki nem értettem is szavát, értettem szeméből,
128 II | jó szívemért – a hiúság is bántott, hogy minél elébb
129 II | természetes útjára, s ekkor Fánny is előadott neki egypár eldugott
130 II | az impertinens gyermeknek is ott járt a gondolatja, ahol
131 II | maradtunk Henrikkel. Még most is azok vagyunk.~Mikor lefeküdtünk,
132 II | megfogta a kezemet, s akkor én is úgy tudtam futni, hogy a
133 II | talpra pattant, s engemet is felráncigált ágyamból, s
134 II | sokáig belélegzené, talán jól is laknék vele.~Az egész műhelyben
135 II | mindannyiszor használatba is vevé, mikor valakit meg
136 II | stricli mindszentnapkor, az is megteszi. Az ilyen Herr
137 II | öregúr azt mondja, hogy ő is Ratsherr lehetne, ha végigjárta
138 II | Szerencséje, hogy nem tette. Így is majd megöl bennünket a tudományával.
139 II | Mindig mutogatja, hogy ő is tud lateint. Az öregúr lateinja!~
140 II | sem hallgatott, mintha nem is neki beszélnének.~Márton
141 II | itt szeret. Hiszen nincs is ennél a mi mesterségünknél
142 II | készítjük. A miatyánkba a pékek is bele vannak foglalva: „Add
143 II | annyi sok diák szót, hogy őt is így kacagják majd a pékműhelyekben.~–
144 II | hogyan akar megélni. Engem is mészárosnak adott az apám
145 II | nótára, amit már máskor is hallottam pékműhelyek ablakain
146 II | énekelték, miszerint máig is azt kell hinnem, hogy ennek
147 II | a miatyánkot.~Henrik is együtt énekelt velük. Én
148 II | biztosság kedvéért legelébb is az írott gyakorlatot mutatta
149 II | elrejteni, s onnan elő sem is jött mindaddig, míg Fromm
150 II | magával.~Fromm táti híven meg is tartotta a fegyverszüneti
151 II | volt elégedve, s azt nem is titkolta. Nagyanyámat biztosítá
152 II | elkanászodjunk. Szállásainkon is meg fog bennünket látogatni
153 II | már ötforintos hegedűket is.~Nagyanyám jónak látta nem
154 II | a te csizmádnak az orra is hegyes egy kissé.~– Ezentúl
155 II | tekintetű emberek maguk is voltak valaha fiatalok,
156 II | hogy a direktor úr maga is zajos ifjúság után jutott
157 II | egy hálófőkötős arc be is tekintett az ajtón, s azután
158 II | bennünket meglátva. Utoljára is, nagyanyám kértére, a gyermekek
159 II | gyermekjátékokkal; bennünket is igen nyájasan fogadott,
160 II | emlékezem rá, hogy az orcámat is megveregette.~Nagyanyámnak
161 II | mindjárt több bizodalma is volt e derék férfiúhoz,
162 II | kollégájához. Ez úgy szereti itthon is a gyermekeket.~Ez előtt
163 II | kisebbre, ügyeljen ezután is.~A jó úr odaszorított karjai
164 II | privátára, hogy még külön is köszörülhesse talentumaimat.~
165 II | váltó forintnál.~Ami nem is sok a szellem köszörüléséért,
166 II | ennyit ollóköszörülésért is adhatnak.~Nagyanyám a megelőző
167 II | hogy szabad-e. A jó úr nem is engedte tovább beszélni.~–
168 II | Egyébiránt nagyon olcsón is juthatni hozzá nálunk. Az
169 II | hogy talán még – táncolni is szabad lenne tanulnom.~–
170 II | szerint maga Szent Dávid is táncolt. Mai világban pedig
171 II | hogy ifjú barátom rajzolni is tanuljon, az meg éppen nem
172 II | elengedte volna; kérdezte is nagyon, hogy nem jár-e az
173 II | fogva az úszás megtanulását is indítványba hozta; mely
174 III | udvari tanácsosnál lakik. Nem is mulasztottam el soha, ha
175 III | az ő kedvéért!~Nagyanyám is úgy találta, hogy engemet
176 III | úgy találta, hogy engemet is szükség lesz ott bemutatni.~
177 III | felveszem. Hát még ha a hajam is fel volna sütve!~De azért
178 III | boltajtóból még a vén Márton is utánam kiáltott, mikor kocsiba
179 III | kapuban (meglehet, hogy nem is minket várt), s megmutatá
180 III | nehéz selyemből! Nálunk is voltak szép rézmetszetek
181 III | ösztönzött; miért nincs nálunk is így? Hiszen mi is megszerezhetnők
182 III | nálunk is így? Hiszen mi is megszerezhetnők mindezt;
183 III | udvari tanácsosban. Haja is szép fekete volt, s üstökén
184 III | nyelven beszélni, de hallgatva is annyit, ami engem magamon
185 III | ellenkezőleg – inkább nagyon is teljes tudatával bírt annak,
186 III | hogy az ember ezt maga is érzi. Innen az a minden
187 III | mikor a gyermekvilágnak is megengedték, hogy apró gyűszűnyi
188 III | furcsa eset volt.~Nekem is töltött a komornyik az aszúból.
189 III | észrevétellel (tán kínálásnak is lehetett volna venni) kegyeskedett
190 III | szavadnak idővel!~Csak azért is szavamnak álltam. Máig sem
191 III | ahhoz nyúlni az ifjaknak is, kivált pozsonyi kétszersülttel
192 III | vagyok szállva; még azt is elmondják, hogy annak van
193 III | bátyámra találtam nézni. Ő is rám nézett. Tekintete igen
194 III | kiolvastam gondolatját; más is olvasott azokban, s mielőtt
195 III | hiszem, hogy a pékmester is csakolyan ember, mint az
196 III | sőt mint pék még jobb pék is nálamnál.~Most már aztán
197 III | a földön; szép embernek is – tán Loránd bátyámat kivéve –
198 III | fedetlen fővel. Utoljára is az nem egyéb, mint egy esztétikai
199 III | s a bajuszát festi. (Az is persze csak színes kenőcs
200 III | előttem kifecsegte, még most is ellensége vagyok. Hagyott
201 III | húgom már operarészeket is vert, sőt egy francia négyest
202 III | sőt egy francia négyest is eljátszott, ami engemet
203 III | érjük ezen az úton.~Ezúttal is iparkodtam kitüntetni hasznavehetőségemet
204 III | minden jónak, utoljára ennek is vége lett; Melanie húgom
205 III | elhallgattam volna félig betanultan is, nagyanyám pedig készülődött
206 III | szállt elébb, ott vagyok én is, s ő a kisebbel marad.~Úgy
207 III | süteményeket készítnek, az is igaz, hogy egy lázsiásért
208 III | ajándékozd oda neki!~Ez nekem is tetszett! Arról meg fogják
209 III | házából?~Nekem még azután is a quadrille hangzott a fülembe;
210 III | el lehet majd jutni.~Én is olyan úr akarok lenni, amilyenek
211 III | alkalmával; – míg lassan én is szekretárius, asszesszor,
212 III | rendben tartanom. Zsebpénzt is adott, megígérve, hogy azt
213 III | végén elküldöm. Lorándról is felírok mindent, mert ő
214 III | helyemet elfoglalni ment, maga is szomorú volt. Nekem úgy
215 IV | papokat és néha a hatóságokat is – bosszantsa.~Mert valakit
216 IV | vármegyei egzekúciót most is, melyet a tekintetes törvényszék
217 IV | már csak az újság kedvéért is; hogy elmondhassam, hogy
218 IV | elmondhassam, hogy rajtam is volt már lánc; csak legalább
219 IV | dacára; hanem esküdt úr most is csak mosolygott, s a kezét
220 IV | szomorú jelenés.~– Legelsőbben is azon ítélet végrehajtása
221 IV | hallgassa az ítéletet. Legelébb is azon ifjak és leányok, kik
222 IV | Esküdt úr azonban most is csak mosolygott:~– Ugyan,
223 IV | elvisszük a rabbinushoz, s úgy is jó lesz.~Topándy úr nevetve
224 IV | voltak. Az pedig még most is azt a pogány nevet viselte,
225 IV | kapott a nádas berekben. Most is Ciprának hítták.~Ezt tehát
226 IV | pogányul élni, hanem még arra is vetemedik, hogy másokat,
227 IV | Közönyös világunkban az is érdem, ha valaki a nyilvánosság
228 IV | nunquam deseram”.~– Azt is olvastam.~– A kép elé vasrostély
229 IV | törvényszék önt először is a becstelenítési bírságban,
230 IV | mért ne írhatta volna most is azt a másik mondást? S ha
231 IV | volt; apellálhatott volna is egész a szeptemvirátusig;
232 IV | Még egyéb jó viccekre is rá fogunk térni, csak tessék
233 IV | dolgot.~– Tehát még hosszabb is a bűnrovás?~– Ha szigorúan
234 IV | egyetemben. Így jutottam én is a kolostor kertjéhez; ott
235 IV | maradt. Voltak rajta épületek is, de hogy valamelyik templom
236 IV | puszta falakat találtam. Nem is volt az adásvevési szerződésben
237 IV | szentségtörés; az aerarium is kegyes dolgot követ el,
238 IV | Képostromlók!~– Még egyebet is fogunk ostromolni – folytatá
239 IV | Azon helynek kriptája is volt. Hát a kriptából mi
240 IV | kriptából mi lett?~– Az most is kripta.~– Mi van benne?~–
241 IV | vágott közbe az esküdt.~– Én is azt értettem – monda nevetve
242 IV | abban az esetben még fizetek is készpénzzel.~Esküdt úr megrántá
243 IV | okosabb enged, a szigornak is van határa.~– Jól van, esküdt
244 IV | szellőzteté, amikor, mint most is, valami kényszerű vendéglátáson
245 IV | Közbe-közbe aztán egy kis vitája is támadt, mikor holmi pezsgőspalackról
246 IV | elhámlott bor-etikettet is odaszámlált: hogy ez tíz
247 IV | meghívását gavallér embernek nem is lehet visszautasítani.~E
248 IV | visszautasítani, még azon esetben is, ha az ember fegyveres erővel
249 IV | tudnák, régen háromszor is fejét vették volna.~Szolgabíró
250 IV | maradt itten.~– No hát az is csak szent volt! – bizonyozék
251 IV | hajadon fővel járt, még fel is kalapoztam az idők viszontagságai
252 IV | sőt nemcsak enni, de inni is kellett, mert poharába töltött,
253 IV | bámult. Őnagysága ilyennel is foglalkozik? Mikor elfogyott
254 IV | elfogyott a kolbász, szót is tett emiatt.~– Az ember
255 IV | kirakott osztovátával; most is egy félbenhagyott szövet
256 IV | hímzőasztalom. Azt az abroszt is én szőttem, amiről ma reggeliztünk.~
257 IV | vigyáz, s egyúttal órám is, aki hajnalban fölkelt.~
258 IV | ittlétükről, hanem amint Topándy is előlépett, egyszerre oly
259 IV | szakállal képzelni, nem is másképp, mint a dohánytalan
260 IV | hölgynek olyan jól illett ez is.~Amint a cimbalomverőket
261 IV | Rózsabimbó, borostyán”, ennek is csinos dallama van; a szövege
262 IV | csinos dallama van; a szövege is ragyog szabadság oltáraitól,
263 IV | harmadik országgyűlési dalt is bocsátott közre, aminek
264 IV | hallatlanul tetszett ez. El is daloltatta újra. Alkalmasint
265 IV | együtt hanyatt esik. Így is, amint hajtekercsei akkori
266 IV | komoly, ami elmúlt, nem is térhet vissza soha; amit
267 IV | délibábbal.~Szolgabíró úr is elhallgatta volna azt napestig,
268 IV | tagadó házában van. Odakinn is megkondult a déli harangszó,
269 IV | egyszerre rákezdé a fekete kakas is szárnycsattogtatva egyhangú
270 IV | házból. Az igaz, hogy a bor is a fejébe ment kissé, nem
271 IV | szelindek őrzi az udvart, az is csak inkább azért, hogy
272 IV | falusi házaknál – csengettyű is volt alkalmazva az ajtófélre,
273 IV | magunkhoz levonni.~És abban van is sok magasztos! Egy Krisztus-kép,
274 IV | neki az arcodat bal felől is.~– Akkor nagyon kevés kriminális
275 IV | titulált; úgy látszik, az is aszkéták és testüket kínzók
276 IV | szükségtelennek találta az indokot is hozzátenni, miután azt úgyis
277 IV | halnod kell”.~Esküdt úr is ez őseredeti vágásból való
278 IV | Borcsa asszony, vigye ki ezt is. Nem eszik belőle senki.~
279 IV | szégyen, gyalázat.~– Ez is hozzátartozik azon bűnhődéshez,
280 IV | nyelvedre akad, hisz az ég téged is penitenciának rendele mellém.~
281 IV | enni fog, ha méreg lesz is.~Annál is több volt: – hal
282 IV | ha méreg lesz is.~Annál is több volt: – hal volt.~Már
283 IV | pedig orvosi bizonyítvánnyal is erősíthetjük, hogy valahányszor
284 IV | mindjárt forró vízzel kergetik is ki a házból, de ő ehhez
285 IV | azon túl van egy, majd azt is meglátjuk mindjárt.~Esküdt
286 IV | kiverje szeméből, az esküdt is töltött magának.~Íme ekkor
287 IV | miért ne mondanók ki mi is őszintén, minden hipokrízis
288 IV | ellenfeleink programjaiba ütközünk is vele, hogy van egy kérdés,
289 IV | pedig, hogy a jelen esetben is nagy gravamenre adatott
290 IV | ütött. Esküdt úr a szemét is behunyta már, várván az
291 IV | fél, hogy ezt még majd meg is tudják odahaza.~Szerencséjére
292 IV | s a kocsik előálltak. Ő is kikapta azonban már odakinn
293 IV | mélységes poklokra, hisz kend is olyan borszagú, kendet is
294 IV | is olyan borszagú, kendet is leitatta odaát a cigányleány!~
295 V | Topándynak valamelyik őse tőzeget is engedett vágatni az ingoványban,
296 V | fáradni: otthagyták, meg is barnult már egészen, s a
297 V | nyáron hűsöt tart. Magam is ellaknám benne.~Cimborái
298 V | benőve, közben sárga virágok is vannak; hanem az okos állat
299 V | tudja, érzi, tán tapasztalta is, hogy az ott csalóka mélység:
300 V | keresztül-kasul; ahol jobbról is sír, balról is sír, alant
301 V | ahol jobbról is sír, balról is sír, alant a pokol, körül
302 V | fejét – lova nyakára.~S a ló is tudni látszik, hogy gazdája
303 V | Hanem a tüszkölésre a lovas is fölébredt. Szétnézett a
304 V | hat, hét. – Már a hetedik is itt van? – Pedig még csak
305 V | legyen; még ha közelről nézné is valaki, ne gyaníthasson
306 V | azon betörtek.~A paripa azt is tudta már, hogy ki a betörő:
307 V | távollétük alatt, s ott meg is kölykezett, most szoptat
308 V | bizonyosan, mert különben ő is észrevette volna a ló közeledtét.
309 V | anyjának: kettő-három most is lelógó tölgyein csüngött,
310 V | szájjal szökött harmadszor is a ménnek, ezúttal aztán
311 V | hajította.~Mikor a harmadikat is felkapta nyakánál fogva,
312 V | nőstény volt; akkor a hímnek is itt kell lenni valahol –
313 V | moha, úgyhogy az embert is képes lett volna megcsalni.~
314 V | a kapu.~A nőstényfarkas is bizonyosan a vízen keresztül
315 V | került valamibe; ha nem is pénzbe.~Pénzbe? Hogy vásároljon
316 V | pénzneművel; – a többit is hozzáméri két tele marokkal.
317 VI | ebédre; később hívatlanul is eljártam hozzájuk. Amint
318 VI | bátyámat látogatni járok. Abban is találtam mentséget, hogy
319 VI | aztán még az a szerencse is kijutott részemre, hogy
320 VI | zongoránál, s akkor aztán neki is lehetett egyet táncolni –
321 VI | voltam mellette; még csak nem is tekinthettünk máshova, mint
322 VI | benne, hogy Melanie-nak is bókokat mondott. Ezt már
323 VI | magam, de Melanie húgom is meg volt elégedve. Ez este
324 VI | szobájába a földszintre, Pepi is velünk jött.~Azt gondoltam,
325 VI | fiú féltékeny rám!~Bátyám is nevetett.~Nevetnivaló is
326 VI | is nevetett.~Nevetnivaló is az: egy gyerek, aki féltékeny
327 VI | hanem egyúttal lovagias is. Úgy hiszem, olvastam már
328 VI | tőle. Én pedig csak azért is szíttam, a füst elkábított,
329 VI | Bizony, Dezső pajtás, neked is azt mondom én, hogy sokkal
330 VI | lelkek meg ne hallják; – nem is maradhatott volna az meg
331 VI | valami kedves meglepetéssel is vártalak – szólt Henrik
332 VI | találd ki, mi ez!~– Bánom is én, akármi.~Nagyon rossz
333 VI | hazulról levelet. Neked is írt benne magyarul, édesanyádról
334 VI | anyámnak levelet, pedig ő most is beteg, s csak az az egy
335 VI | olyan jó, hogy írjak magam is, mert majd egyszer rájönnek
336 VI | de ez a levél még most is megvan nálam.~– Most már
337 VI | reggelig írtam és tanultam. El is készültem mindennel.~Ez
338 VI | öreg.~Nevetése még csak nem is fájt.~– De hát azután, ha
339 VII | én adom, valaki más; nem is ajándék, hanem szerződött
340 VII | de ha ébren lett volna is, nem tudhatta volna meg,
341 VII | tartották – s tán még most is tartogatják.~A mai kor embere,
342 VII | magam voltam így.~Még most is mélyen emlékembe van vésve
343 VII | lesz belőlem; – s akkor nem is tudom, hogy fogom Melanie
344 VII | azok között voltam én magam is.~Az iskolai törvényszék
345 VII | Mint azt gyermekésszel is képes voltam felfogni: ránk,
346 VII | bűnhődés hárulhatott. Talán nem is értettük, mi lehet az előttünk
347 VII | ítélni.~Ezen a napon nem is volt előadás. Csupán a vádlottak
348 VII | ej no, kisfiam, hát te is ide jutottál. No, ne félj
349 VII | kell lennem.~A direktor is észrevett, amint végigment
350 VII | kiket nagyobbrészt nem is ismertem, mert felsőbb osztályok
351 VII | hosszú várakozás után rám is került a sor.~Oly fásult
352 VII | négylovas szekérrel hajtat is nekem, nem térek ki neki.
353 VII | Nem fogok hazudni. De nem is árulkodom.~– Felelsz-e? –
354 VII | kiálta rám harmadszor is az igazgató.~– Nem felelhetek.~–
355 VII | nézve szükséges, hogy te is szelíden felelj kérdéseinkre.~
356 VII | elmondani, el merem mondani én is: „Longus post me ordo idem
357 VIII | eloszolhatik.~– De talán önt is fogja annyiban érdekelni,
358 VIII | marad Loránd. Hanem Loránd is bajosan fog itt maradhatni,
359 VIII | szabad kibeszélnem. Nem is mondanám másnak, csupán
360 VIII | kedves, és még egyebekre is, amiket szinte öntől hallottam.~–
361 VIII | Kitalálta kedvesem. Ez is gondolt arra, hogy az embernek
362 VIII | közben (még az aranysodronyok is a fogakon).~Hermine nagysád
363 VIII | engemet megsérteni.~– Nem is szándékom. Nekem minden
364 VIII | nem dobom el!~– Hát az is az ön dolga lesz, kedvesem.
365 VIII | emelkednem szükséges; ezt ön maga is helyesli; az ember tartozik
366 VIII | előttem az iskolában. Ő is mindig első eminense volt
367 VIII | szeretett és szeretne még ezután is maga körül látni, minél
368 VIII | jött, akit várt; legelöl is nem Gyáli Pepi nyitott be
369 VIII | Ahol te vagy; ott énnekem is ott kell lennem.~– Eredj
370 VIII | kérdezd meg tőle, hogy ő is el fog-e jőni a mai táncvigalomba,
371 VIII | összecsődül a nép az utcáról, s az is neked lesz baj.~– Óh, egyiket
372 VIII | szemem elől, nehogy ezt is feljelenthesd.~– Óh, azt
373 VIII | meghatároznom.~– Tedd!~– S azt is igen természetesnek fogod
374 VIII | hideg ágyba. A nyolcadik is vetve.~– Legyen úgy – monda
375 VIII | elégetett, még a tiszta papírt is, hogy a gyárjegy árulója
376 VIII | elfacsarodott; – tehát még ez is, hogy tulajdon testvére
377 VIII | ártatlan keze van még. Nem is fogja tudni, mire húz? Majd
378 VIII | nagynénit a bálba. Még egyebet is izent a kisasszony, leküldte
379 VIII | kedves Dezső, most már te is eredj haza – monda Loránd,
380 IX | hazát. Még „akkor” magam nem is tartoztam a fiatalsághoz,
381 IX | váltá fel köztök. Magoknak is volt már véleményük, mely
382 IX | lelte; az utolsó falevél is lefagyott a fákról.~E három
383 IX | voltak fagyva lelke elé is.~A végzetes sorshúzás kiszabta
384 IX | így meghal, az ember maga is szeretne utánahalni.~Csak
385 IX | kikerülhetetlen. A nyolcadik ágy is vetve van már; – de azt
386 IX | festik, rendes arculatával is elég rémületes; az üres
387 IX | odú között egy harmadik is sötétlik: a homlokot talált
388 X | negligens! Már meg éjszaka is elkószálni a háztól; az
389 X | okosan lesz. Már így én is magával megyek. Nem azért,
390 X | az embernek ha tele van is a feje gondolattal, mind
391 X | tulajdonképpen?~De hogy is lehet az, hogy ilyen válságos
392 X | kiben mi lakik?~Aztán nem is volt hozzá semmi hajlandóságom.
393 X | ezzel volt legtöbb bajom. Ez is milyen lassan tud közeledni
394 X | órához. Aztán mikor üt, ez is olyan arisztokratikus orrhangokon
395 X | orrhangokon szól, mintha neki is meg kellett volna már azt
396 X | követett el; olyankor Melanie is nevetett, s kikacsintott
397 X | szekrényre, hogy vissza is találjak.~– Nos hát, kisöcsém,
398 X | De bizony még többet is tudok; – azt is tudom hogy
399 X | még többet is tudok; – azt is tudom hogy vele szökött
400 X | vele szökött a feleségem is, és a feleségem ékszerei
401 X | forintom volt a háznál, azok is mind Loránd bátyáddal együtt
402 X | már azt hittem, hogy magát is becsípték. No, mi baja?
403 X | legelső szalmaszál után is kellett kapnom, hogy menekülést
404 X | mintha az utca túlsó felét is meg akarná nevettetni: áhhahhahá!
405 X | De még azonfelyül azt is mondta, hogy elrabolta a
406 X | a bátyját akárhová viszi is egy szép asszony! Ez meg
407 X | az öreg Márton legénynek is lehet néha-néha hasznát
408 X | ismerem. Hát legelőször is felkeressük a Móclit: az
409 X | ember, ha mégúgy kergeti is a szeretőjének a férje.
410 X | kötni.~– No de utoljára is! Hát maga vármegye ura akar
411 X | csak menjünk most legelébb is a Móclihoz – biztatott Márton. –
412 X | roskadozott házsor. Hogy is ne lennének roskadozottak,
413 X | leolvadni. Inkább még a falak is úgy csillogtak, mint valami
414 X | megállt a fél képében, s az is ijedten meredt ránk, mintha
415 X | Még ha a Malomligetben van is a tűz, csak engem hajtanak
416 X | kapaszkodjék.~– Hát aztán? Bánom is én; keressen akárki akárkit!
417 X | senkit. Ha vittem volna is valakit, mit tartozom én
418 X | másikkal; s ha éppen tudnám is, hogy szökteti valaki a
419 X | Ott van az úrfi.~– A nő is vele van? – kérdezém én
420 X | kimereszté szemeit.~– Hát már azt is tudja?~Én siettem a hosszú,
421 X | hogy ahová te mégy, oda én is megyek.~E nagyon együgyűnek
422 X | oltalmazni, s még téged is oltalmazzalak!~Loránd erősen
423 X | hogy most már az anyák is elkezdjék a sort?~Ez kegyetlen
424 X | neked fogalmad nincsen; ne is legyen soha.~Nagyon szereti
425 X | életre ébredjen.~Hisz nekem is volt ábrándom zongorázó
426 X | ez a becsvágy; s ez nekem is annyi volt már, mint Lorándnak;
427 X | de azt tudom, hogy nálam is van egy varázsszó, mely
428 X | drága az idő; téged másért is üldöznek, tudod. Itt már
429 X | azonfelül még az éggel is meghasonlva él.~– Ott jól
430 X | táncolna örömében, te akkor is hallgass, és engem elő ne
431 X | alatt fog ismerni Topándy is. Beszegődöm hozzá ispánnak,
432 X | elmondod az én kedveseimnek is otthon, mit tudsz felőlem,
433 X | azért szeretni. Helyettem is téged.~Én tétováztam. Ez
434 X | utazhatom messzire. Szükségtelen is. Van két jó lábam, az elvisz,
435 X | ha kell, a világ közepéig is, aztán fizetést se kér.~
436 X | mondhatom. Nevetése rám is ragadt, nem tudom, miért.
437 X | nagyon jóízűen. Még most is, hogy ezt leírom, szememben
438 X | bajtárs, a világ végéig is el tudnék menni. Nem kell
439 X | hozzám eljött.~– Legelébb is ki Pozsonyból, öreg.~– No,
440 X | utazom mint légátus.~– Az is jó lesz.~Eközben kiértünk
441 X | majd egy kicsit beléjük is veszek, s amíg engemet bevisznek,
442 X | a csillagos ég!~A hideg is kényszerített rá, hogy siessünk.
443 X | városba visszatérni.~Most ő is megijedt. Mit tegyen velem?
444 X | vontak, még jól a hátamra is húztak a kardlappal; az
445 X | kergettek tovább; magukat is utolértem nagy hamar; tudtam
446 X | Menjünk, menjünk, Loránd is hadd siessen a maga útjára!~
447 X | hosszú út még. Akkorra meg is vénülünk.~– Szeresd helyettem
448 X | vénülünk.~– Szeresd helyettem is anyánkat! Aztán adott szavadra
449 X | Hai-hai-dia-hia-dő!”~Még táncolt is a poros úton – galoppot.~
450 XI | Frommék Fánnyja.~Még anyám is eljött. Szegény anyám!~Úgy
451 XI | jelenésre vártak volna. Ők is igen csendesen, ünnepélyesen
452 XI | indulatnak! Ülj le!~Anyám le is ült az asztal mellé, ahová
453 XI | maradni, akire én eddig nem is ügyeltem, akit észre se
454 XI | volt ez kedvenc színe, apám is nagyon szerette azt.~Ő állt
455 XI | megölelte, megcsókolta kétszer is a fejét, s azt mondta Fromméknak:~–
456 XI | megengedik, hogy Fánny tovább is nálam maradjon? Ő már olyan,
457 XI | volna eszébe, hogy hiszen én is itt vagyok még, hanem azért
458 XI | látszott arcán, némi neheztelés is iparkodott azon kitűnni,
459 XI | kiállni tekintetét. Majd rám is kerül a sor.~– Hogyan? –
460 XI | talán megírta annak okait is.~– Igen – szólt anyám –,
461 XI | nagyanyám keze után, ki maga is oly fehér lett e pillanatban,
462 XI | becstelenségen kívül károm is van. E hűtlen tett engem
463 XI | azon kényes körülményeket is fölfedezte, amik között
464 XI | azután anyám és nagyanyám is reám fordíták tekintetüket.~–
465 XI | át, s azzal együtt Bécsbe is megérkezett. Az Loránd volt!~–
466 XI | kihúzhatni. Nem bánom, ha agyonüt is mármost.~Azt hiszem, ehhez
467 XI | hiszem, ehhez lett volna is kedve; de próbálta volna
468 XI | magára.~Melanie húgom most is játszotta a cavatinát, amit
469 XI | dölyffel. – Mert azt anélkül is jól tudta, hogy még az a
470 XI | ezt tüzes harapófogókkal is ki bírja csikarni tőlem.~–
471 XI | gondolkozzam rajta! Addig is légy közbenjáró közöttünk!
472 XI | ajtón eltávoztak; akkor is súgva mondá: – Sokáig késtem.
473 XII | van dugva. Lova szerszámán is úgy csillog az ezüst, mint
474 XII | gondolhassa felőle, hogy ha cigány is, de valamivel több, mint
475 XII | olyan négylábú állatot is, amit ez a lovas nem örömest
476 XII | Üljön fel, no! Lankadombig is jó lesz kocsin menni, az
477 XII | ismerje meg személyéből is. Üljön fel hát, no!~Loránd
478 XII | már ekkor a hintó lakosai is érkeztek. A nagyságos asszony
479 XII | kezdé hinni, hogy talán nem is olyan ember ez, mint aminek
480 XII | mint aminek tartá. Azzal ő is bement a vendégszobába.~
481 XII | kívül volt még egy benyíló is a csárdában, de ez annyira
482 XII | maga elé: mind a kettőt meg is koppantotta, mint aki „szereti
483 XII | szereti a szépet”.~Igaza is volt: arcát igen szépnek
484 XII | szolgálóval; a kocsisnak is küld ki általa a maradékból.
485 XII | hogy más névtelen útitársa is van, azt is odahíná a lakomázáshoz.
486 XII | névtelen útitársa is van, azt is odahíná a lakomázáshoz.
487 XII | odahíná a lakomázáshoz. Nincs is egyébre gondja, mint az
488 XII | elnevetnék magukat: a halottarc is meg a halálarc is; hanem
489 XII | halottarc is meg a halálarc is; hanem ez csak egy percig
490 XII | csak egy percig tartott: az is meglehet, hogy talán csak
491 XII | volt valaha, kettőnknek is elég lenne.~– Ördög teringette! –
492 XII | kutatom ki, hanem tégedet is a bőrödig!~– Mit? – kiálta
493 XII | ördögöt meg a fiát.~– Karperec is van a kezeden.~– Nesze! –
494 XII | kaptam ajándékba, neked is adnak érte egy ital bort
495 XII | betérsz.~– Még egy szép gyűrű is ragyog az ujjadon.~– Csak
496 XII | sárkánya nincs felhúzva; nem is lehetett volna azt felhúzni
497 XII | megtöltve ez a pisztolyom is, mint a másik, amelyik a
498 XII | elrontják. Mikor már messze járt is, hangzott még nagyhangú
499 XII | ilyenfélékhez. Maga prédikálni is szokott? Ne menjen oda!~–
500 XII | tekintet.~Talán gondolkozott is rajta, hogy micsoda tünemény
1-500 | 501-1000 | 1001-1101 |