Fezejet

 1 I     |             szerethetik az angyalok azokat, akiknek ilyen szép fehérre
 2 I     |          egyszer-egyszer összehúzta azokat a szemöldeit, meg lehetett
 3 I     |         fogsz apró halacskákat.~– S azokat délre megsütjük!~Óh, milyen
 4 I     |        egyikről a másikra húzva fel azokat.~Megcsókoltam mindkét kezét.
 5 I     |            két szép fia! Hogy tudja azokat elfeledni? Majd kegyes,
 6 II    |          cserébe kaphatók lennének.~Azokat azután egymásért kicserélik.~
 7 II    |             nem bírta glédába hozni azokat a pogány szavakat, s amint
 8 II    |           legény szaggat darabokat, azokat fehér deszkákon kinyújtják,
 9 IV    |          valahára véget vessünk, és azokat gyökeresen megorvosoljuk.~
10 IV    |           nem csinálnak titkot, sőt azokat nyíltan bevallják, e tisztelettételeikben
11 IV    |        magammal négy kőművest, akik azokat, ítélet szerint, ama falakról
12 V     |            tűz fényében. Elnézegeti azokat a furcsa jegyeket a császár
13 VII   |        eseményeit, írtunk verseket, azokat megbíráltuk, s törtünk pálcát
14 VII   |           után; de a veszély neheze azokat fenyegeté, kik ez iratokat
15 VIII  |              ezután hátrafelé fogja azokat dönteni; senki a kéziratok
16 VIII  |            válogatott módokat, hogy azokat meggyűlöltesse, megutáltassa
17 VIII  |           észrevétlenül felcserélte azokat a kettéhasított táncrenddel,
18 IX    |         ilyen korán megérni.~Inkább azokat lássa jönni, mint e csendes,
19 IX    |             véres ruháikban. Inkább azokat, akik csörömpölve jönnek,
20 X     |          nem lehet megmagyarázni.~– Azokat hallgasd el!~– Te beszéltél
21 X     |             húszast ívenkint, mikor azokat a bizonyos iratokat lemásoltuk.~–
22 XII   |            ölelés egészen megbénítá azokat.~A zsivány látva, hogy menekülhet,
23 XIII  |           halottjai vígan kinevetik azokat, akik lótnak-futnak, fáradnak,
24 XIII  |         megint más férgek élnek; és azokat már e mikroszkóp nem mutatja
25 XIV   |            igaza volt; odadtam neki azokat.~– De így be fog füleiden
26 XIV   |            látott benne. Ha ismerné azokat!~– Ez az ő neve?~– Nevének
27 XV    |  falszőnyegek nagyon rongyosak már, azokat letépette, a szobákat újra
28 XV    |            kis fekete könyv, amiben azokat a glóriás képeket annyiszor
29 XV    |             két dicsfényes képre, s azokat boldog elragadtatással többször
30 XVI   |           óta mindig magával hordta azokat. Ezek voltak egyedüli tanácsadói,
31 XVII  |            nő most tréfára fordítja azokat az emlékeket, amikbe mindkettőjük
32 XVIII |              úgy el tudta nézegetni azokat a nymphaeákat a víz felett,
33 XVIII |            magával hordani az úton, azokat most újra gondosan megtölté;
34 XXI   |            rózsaszín papírt, ismeri azokat a finom vonásokat.~– Ezt
35 XXII  |   Sárvölgyinél valami pörös ügyben. Azokat, ha már egy faluban vagyunk,
36 XXIII |      könyvek, az ember úgy szeretné azokat újra elolvasni s megtanulni
37 XXIII |         bátran és hangosan elmondta azokat a szavakat a pap után, amiken
38 XXV   |          hallgathatja ágyában fekve azokat a szebbnél szebb valcereket
39 XXVII |             ezúttal nekik. Aludtak. Azokat valami kóbor cigányasszony
40 XXVII | legédesebbikének szájából ellopott. Azokat a tündéri csattogásokat,
41 XXVII |            a tündéri csattogásokat, azokat a méla, hívó hangvonatokat,
42 XXVII |           méla, hívó hangvonatokat, azokat a szeszélyes kanyarulatokat,
43 XXVIII|             kalandjairól; nem bírta azokat elhinni. Hogy egy magányos
44 XXXI  |           beszélni; mindenki ismeri azokat, mihelyt ő azt mondja: „
45 XXXII |         után a halálnak; hogy várta azokat a búgva közelítő öreg fickókat,
46 XXXII |           méheire orvméhek ütöttek, azokat megy pusztítani. Egy orvméh