Fezejet

 1 I     |       bizonyos titkos egyetértés látszott szerződésileg megállapítva
 2 I     |          kikötni soha; pedig nem látszott valami izmosnak, inkább
 3 I     |    szemeik összetalálkoztak, úgy látszott, mintha kitalálták volna
 4 I     |          apám hirtelen más arcot látszott ölteni, nyájasabb lett,
 5 I     |          bennünket ez ígérettel! Látszott is arcán, hogy ő azt tudja
 6 I     |     olyan lett erre, mint a tűz. Látszott, hogy valami nagy könnyhullatás
 7 I     |        egyik szobából a másikba. Látszott, hogy mindenkinek volt valami
 8 I     |     hosszában; bátyám olyan utat látszott keresni, ahol nem találkozunk
 9 I     |    felett a vendég úrral, ki nem látszott haragos embernek lenni;
10 I     |        ismét összeroskadt aztán. Látszott, hogy idő kell arra, míg
11 II    |      volt terítve az asztal; úgy látszott, hogy korábbra vártak bennünket.~
12 II    |   sikoltozva tapsolt; nagyon jól látszott magát mulatni.~Azután összekerestük
13 II    |         hogy elég nehezek-e.~Úgy látszott, Márton nem vette figyelembe
14 III   |    beárnyalva; az egész alak nem látszott járni, de lengett, hajlott,
15 III   |       nézve pár évvel nagyobbnak látszott. Karcsú volt, s csakugyan
16 III   |      pedig engem éppen észre sem látszott venni. Vagyis – ellenkezőleg –
17 III   |          sokkal kedvesebb volna.~Látszott szemein, hogy ki vannak
18 IV    |  keresztül sorba állított tékája látszott mindennemű konyhászati palackoknak.
19 IV    |         soha.~Szolgabíró úr arra látszott fogadást tenni, hogy ma
20 V     |      álmát zavaróra, s tanakodni látszott magában, hogy édes álmainak
21 V     |         mit az szinte viszonozni látszott.~A mén ismerős röhögéssel
22 V     |   kenyéren, szalonnán ejtett, ez látszott meg arcán, ezt mondták összecsattogó
23 VIII  |      mellőle, és igen bosszúsnak látszott.~– Ön csak előttem játssza
24 X     |        Márton legény már ismerni látszott az ajtózávárnak ezeket az
25 X     |     mondott kis szobába. Egy fej látszott a világított ablakban. Loránd
26 X     |         bámulva álltak előttünk. Látszott rajtuk, hogy nem tudják
27 XI    |    törődve. Tíz évvel idősebbnek látszott, mint mikor utoljára láttam.~
28 XI    |         sóhajtott, magához jönni látszott, s nyugodt mosolygással
29 XI    |          fölkelt, egészen erőhöz látszott jönni; Frommnéhoz közelített
30 XI    |      udvariasság, mint szívesség látszott arcán, némi neheztelés is
31 XI    |    tartózkodik.~Nagyanyám érteni látszott a dolgot; szemével inte
32 XI    |           Szemeivel szinte vonni látszott magához. Én odamentem hozzá,
33 XI    |       Anyám felsóhajtott, és meg látszott rajta nyugodni.~Azután nagyanyám
34 XII   |     valami természettelen közöny látszott meghazudtolni azt a jelenetet,
35 XIV   |          Oly tréfásan esetlennek látszott, hogy ő maga is elnevette
36 XIV   |         még nem sértékeny. S úgy látszott, hogy Melanie is szereti
37 XIV   |       nagyon jól értette.~Nem is látszott rá figyelni, mintha nem
38 XVI   |           A pokol mély sötétsége látszott a cigányleány felnyílt két
39 XVIII |          volt magasabb, most sem látszott férfiasabbnak, mint tíz
40 XXI   |        mosdóvizet.~A leány arcán látszott a gyöngéd rémület, ő rég
41 XXIV  |      öregúr rendkívül jókedvűnek látszott, ami nála rendesen az izgatottság
42 XXIV  |          úr pedig mindenáron ezt látszott meg akarni tudni!~– Ugyan!
43 XXVIII| felindulás, ijedség vagy düh nem látszott rajta.~Loránd felállt az
44 XXIX  |        Az egész természet alunni látszott, még a falevél sem mozdult