Fezejet

 1 IV | törvényszék egy alszolgabíró, egy esküdt és karhatalomnak mellékelt
 2 IV |     testimonium második része, az esküdt, Buczkay Ferenc úr, kurta,
 3 IV |      jobban se kell!~Ezt mondván, esküdt úr gömbölyű orcája folyvást
 4 IV |           bátorsága dacára; hanem esküdt úr most is csak mosolygott,
 5 IV |          megint visszahátrálva az esküdt zavartalan mosolygó képe
 6 IV |          magánkívül jött dühében.~Esküdt úr azonban most is csak
 7 IV |         magamat. Ismét a mosolygó esküdt interveniált.~– Mondja hát
 8 IV |       tesszük azt – szólt bele az esküdt. – Majd szépen elhúzzuk
 9 IV |      bakatorra! – vágott közbe az esküdt.~– Én is azt értettem –
10 IV |          elrontani? – szólt közbe esküdt úr.~– No hát ígérjék meg,
11 IV |           fizetek is készpénzzel.~Esküdt úr megrántá szolgabíró úr
12 IV |         is van határa.~– Jól van, esküdt úr meg fogja kóstolni, én
13 IV |        pénzen szerezte meg.~Végre esküdt úrnak kelle ismét interveniálni,
14 IV |         kezeimet megmosni – szólt esküdt úr e munka után, úgy érezvén
15 IV |      falatokkal a szolgabírót; az esküdt a háziúrral poharazott csendesen,
16 IV |         hahotával felkacagott, az esküdt eltakarta a száját az asztalkendővel,
17 IV |       Pompás könyvtár! – monda rá esküdt úr, míg a szolgabíró még
18 IV |          Azt nem szabad kérdezni.~Esküdt úrnak kelle figyelmeztetni
19 IV |           vezette tisztitársát az esküdt, és csendesen ballagott
20 IV |      csöngettek ott az ajtón, már esküdt úr arra fakadt, hogy bárcsak
21 IV |   vendégek?~– A szolgabíró meg az esküdt.~Erre aztán nagy nehezen
22 IV |           üdvözlé őt ismerősül az esküdt – bizony majd alig akart
23 IV |           kezet a vendég urakkal: esküdt urat már régebben volt szerencséje
24 IV |           A társalgás egész terhe esküdt úrra jutott.~– Szerencsésen
25 IV |          vezeklés volna – gondolá esküdt úr –, ha az egzekvált összeget
26 IV |         szép lesz! – hüledezék az esküdt. – Ez fogadásból böjtöl,
27 IV |        Valósággal ott – bizonyítá esküdt úr.~Az ifjú hivatalnoknak
28 IV |        azt indítványoznám – szólt esküdt úr –, hogy szolgabíró úrnak
29 IV |          cifra nyikorgással, hogy esküdt úr azt hitte, valaki énekel,
30 IV |           asszony hozta a levest.~Esküdt úr el volt szánva arra az
31 IV |          itt élned, halnod kell”.~Esküdt úr is ez őseredeti vágásból
32 IV |          tojás volt szardellával.~Esküdt úr becsületére állítá, hogy
33 IV |         zsemlyével a hátán.~Ettől esküdt úrnak még kollégiumi diák
34 IV |          s odakinn sírt mérgében.~Esküdt úr fogadásokat tett magában,
35 IV |          valahányszor halat evett esküdt úr, mindannyiszor megfeküdte
36 IV |        azt is meglátjuk mindjárt.~Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek
37 IV |        álmot kiverje szeméből, az esküdt is töltött magának.~Íme
38 IV |   vészjelenségével arcán közelíte esküdt úrhoz; – mosolygott, és
39 IV |            Tessék, kérem alássan.~Esküdt úr hátán a hideg veríték
40 IV |          hogy galuska – mondogatá esküdt úr, azt nézvén, hogy merre
41 IV |         katasztróf még nem ütött. Esküdt úr a szemét is behunyta
42 IV |           a torkán akadt e szóra. Esküdt úrnak a nagy nevetéstől,
43 XXV|      korona, kardos kézzel, ez az esküdt címere. Az ötödik pedig,
44 XXX|            Alig múlt negyedóra az esküdt eltávozása után, midőn ismét