Fezejet

 1 I    |            az idegen úrhoz fordult: „Uram, ne fárassza ön magát miattam
 2 II   |            tojásfőzéshez használni – uram bocsá! – a miatyánkot.~Henrik
 3 IV   |             Átkozottul mulattatna!~– Uram! – szólt kezét kiszabadítva
 4 IV   |           legyen gyalázva. Hiszi ön, uram, hogy az ilyen tréfák a
 5 IV   |          árkán belül voltak, Buczkay uram azt mondta a szolgabírónak:~–
 6 VI   | gúnyolódásokra így szokás felelni:~– Uram, megtiltom önnek azon hölgy
 7 VIII |            menendő leánya van?~– Óh, uram, ezt ne emlegesse! Ez önben
 8 VIII |             veszélyes játékot űz ön, uram; jöhet egyszer, hogy azt,
 9 VIII |           nők pártfogása.~– Jól van, uram, hagyjon magamra, majd gondoskodni
10 XI   |              Az istenért! Csendesen, uram!~– Hiszen láthatják, hogy
11 XI   |              takarékpénztára volt.~– Uram, ez meg lesz önnek térítve –
12 XI   |             elragadtatással:~– Óh én Uram, Istenem! ki gyermekekre
13 XII  |        hangon –, kapjon fel, légátus uram, ide mellém! A lovak nem
14 XIII |              oda!”~– Nem az a hitem, uram. Az efemer rovar története:
15 XIII |         földön, s megritkítja azt.~– Uram, engemet sok csapás ért
16 XIII |            volt a tartalma: „Bajtárs Uram! Emlékezhetel rá, hogy Heidelbergből
17 XIII |          hogy megmondanám neki: íme, uram, tizenkét év letelt. Önnek
18 XIII |           hatoltam ez ember szívébe.~Uram, szomszédom, felebarátom!
19 XV   |          nézve szemébe, azt mondá:~– Uram! Én nem élhetek így tovább.
20 XXI  |             olvasta a következőket:~„Uram.~Azon perc, melyben önnek
21 XXII |         Sárvölgyi kékült, zöldült.~– Uram! Ön keresztyén férfi, ki
22 XXII |              iszonyú fogadására. Óh, uram, ön nem tudja talán, mi
23 XXII |          most legyen ön ítélő bírám, uram – szólt Dezső, egyenesen
24 XXIV |              a vőlegénynek:~– Ugyan, uram, van önnek lelke?!~A mi
25 XXIV |            el nem fogadtatván.~– De, uram!~– Semmi ellenvetésnek hely
26 XXVII|             akitől megkérdezze: „Óh, uram! Közelgő halálom vagy közelgő
27 XXVII|           borzadállyal szívemet? Óh, uram, légy velem!”~A szegény,
28 XXIX |            szomszéd faluban lakik az uram, akit elhagytam fiatal korában,
29 XXIX |           aztán csak megszánta Kólya uram a feleségét, s segített
30 XXIX |            kárvallás hallatára Kólya uram. – Ez nagy sor. Aztán ki
31 XXIX |      temelletted tanúskodjék.”~Kólya uram tehát bele hagyta magát
32 XXIX |        székhelyét.~Alkonytájon Kólya uram a falu végén állván lesben,
33 XXIX |          terhet visz a karján.~Kólya uram nem szólt neki semmit, csak
34 XXIX |           Marcsa! – kiálta itt Kólya uram, útját állva a cigányasszonynak.~–
35 XXIX |              korukban; úgyhogy Kólya uram a földhöz koccintá a nemes
36 XXIX |          kezeit hátrakötötték.~Kólya uram magánkívül volt bámulatában.~
37 XXIX |     jelenteni a szolgabírónak!~Kólya uram nagy népkísérettel beszállítá
38 XXX  |            kéz kapcsolódott össze.~– Uram. Én tudom, hogy a sír szélén
39 XXXI |      kocogtattam volna az ajtón: „Én uram, bocsáss be!”~Topándy nem
40 XXXI |            lenni mindjárt. És gyomor uram őnagysága és szív uram őkegyelmessége
41 XXXI |        gyomor uram őnagysága és szív uram őkegyelmessége és fej uram
42 XXXI |           uram őkegyelmessége és fej uram őexcellenciája, mind kiesnek
43 XXXI |             szolgabíróhoz fordult.~– Uram! – kiálta erős teljhangon. –