Fezejet
1 I | ez a kéz, mint a jég.~– Hideg van odakinn, Loránd?~– Nincs.~–
2 I | a kezed?~– Igaz. Nagyon hideg van. Aludjál, kis Dezső!~
3 I | Azt mondtam neki, hogy a hideg lel, mikor azt kérdezte,
4 I | úrszíneváltoztával félreálltak előle, s hideg alázattal süvegelték meg
5 I | tudta magát ölni!~Rajtam a hideg veríték csorgott végig.~
6 I | Bátyám sírt, engemet a hideg rázott.~Ekkor nagyanyánk
7 II | szemébe nézett.~Rajtam a hideg borzongott végig. Ha ez
8 IV | Az asztal meg volt rakva hideg sültekkel és aszúborokkal.
9 IV | nem akart vége lenni. A hideg étkek után következtek a
10 IV | alássan.~Esküdt úr hátán a hideg veríték folyott végig.~–
11 V | többihez.”~A füzesből kiérve, hideg szellő csapott végig a síkon;
12 VIII | akarsz mármost velem? – kérdé hideg elhízottsággal.~– Mit gondolsz,
13 VIII | nélküli rémek megtértek a hét hideg ágyba. A nyolcadik is vetve.~–
14 VIII | papírdarabot a kandallóba veté. Hideg májusi napok voltak, ott
15 IX | agyában, mintha a halál hideg csontkeze egy másik ismeretlen
16 X | magával a Duna-parton végig, a hideg szél ellen kabátja szárnyával
17 X | ráfagyott a zúzmaráz. A hideg, nedves szobában semmi oka
18 X | oltalom a csillagos ég!~A hideg is kényszerített rá, hogy
19 X | olyan rémes mese, hogy a hideg borzongatott tőle végig.~–
20 XII | keze tele volt pincetokkal, hideg konyhával.~– Vagy úgy? –
21 XII | nagyhamar kiteregette a hideg sültfélét, a cintányérokat
22 XIII | Loránd minden tagján a hideg veríték csorgott végig.~„
23 XIII | nehéz a levegő idebenn. A hideg holdvilág odasütött Loránd
24 XIII | mosolygás, amitől engem a hideg lel, ha látom.~Mikor készen
25 XIII | önkezével szakítani el életét. Hideg, mosolygó arccal használja
26 XIV | a szegény Ciprát a forró hideg lelte, s aztán kilenc férfi
27 XIV | meleg szobába vigye őket a hideg udvarról, s eközben élénk
28 XV | sem ostoba pruderie-t, sem hideg érzéketlenséget nem vetve
29 XVI | vegye el, ki szeretné őt a hideg földbe letenni! Loránd kezdte
30 XVII | elpattant régen.~E tiszta, hideg, átlátszó ábránd helyén
31 XVII | leszünk, akkor beszéljünk hideg, prózai tárgyakról; de mikor
32 XVII | esett mindenre e száraz, hideg, folytatásra nem buzdító „
33 XXI | ábrándjaim adtak éltet, s kit a hideg való eltemetett; de Áronffy
34 XXI | tudtak, mindent kiszámítottak hideg kegyetlenül. Megvárták az
35 XXII | nagysádtok! – szólt Dezső hideg nyugalommal. – Az illendő
36 XXII | ily ravasz csalással, ily hideg kegyetlenséggel akart megölni,
37 XXIII | szerelmét nyújtja, az csak hideg bosszút ád érte vissza.~
38 XXVI | szenvedély lángoló őrjöngése és a hideg kétségbeesés, egymással
39 XXVI | szeretnélek én se téged!” „Vagy hideg volnál, vagy meleg volnál,
40 XXVI | rugódozni. Ez olyan, mint a hideg fördő: az ember ha apródonkint
41 XXVIII| Milyen forró szív, milyen hideg kéz!~Most e rémséges pillanatban
42 XXIX | még egy – szólt Sárvölgyi hideg nyugalommal, hátrafelé fordítva
43 XXX | glóriájával; hanem volnál hideg, haragnak élő, bosszúálló
|