Fezejet

 1 I    |     megdicsért, hogy azokra helyesen tudtam felelni; édesanyánkat többször
 2 I    |          ablak kitört?~Még akkor nem tudtam, hogy van egy irtóztató
 3 I    |      elevenbe, szédüljek bele. – Meg tudtam magamat tartóztatni.~Az
 4 I    |          Igen, én örültem, midőn azt tudtam, hogy ő az ellenség ágyúi
 5 II   |     eltöprengtem e gondolaton, s nem tudtam azt magamnak megmagyarázni.~
 6 II   |            miután én még németül nem tudtam, ő pedig magyarul definitíve
 7 II   |            letekintettem, sehogy sem tudtam elképzelni magamban, hogy
 8 II   |        repkedett; én pedig menni sem tudtam, olyan nehezek voltak a
 9 II   |           kezemet, s akkor én is úgy tudtam futni, hogy a lábam hegye
10 II   |     Surgendum, discipule!”~Én el nem tudtam gondolni, miféle attentátum
11 II   |              kezemen, de legalább le tudtam róla mosni, hanem ha egy
12 II   |              és nevetett; én meg nem tudtam elgondolni, hogy miért tesz
13 III  |        vetettem rá, amilyeneket csak tudtam. Hova gondol? Én az udvari
14 III  |          szerettem volna sírni, ha – tudtam volna.~
15 VI   | balett-táncosnő, amit én csak később tudtam meg.~Ez a Pepi igen szép
16 VI   |     büszkeségre, hogy a bátyámat meg tudtam nevettetni.~Pepi pedig ellenkezőleg
17 VI   |             föl volt háborodva.~Hogy tudtam volna annak a gondolatnak
18 VII  |         annyira voltam, hogy meg sem tudtam ijedni. A nagyobbakat nagyobb
19 VII  |            várakoznom. Pedig jól fel tudtam fogni, hogy mi fenyeget.
20 VII  |              nekem bűnhődnöm, ki nem tudtam a célt, mint annak, aki
21 X    |             bátyámat”?~Én igazán nem tudtam, hogy mit fogok kezdeni.~–
22 X    |            tette tárcámat. És én nem tudtam hová lenni örömemben, hogy
23 X    |               Kár, hogy hamarább nem tudtam! Vándorkönyvet adhattam
24 X    |             is utolértem nagy hamar; tudtam én azt.~A jó öreg egészen
25 XI   |            vége, azt csak egyedül én tudtam.~Nem tolakodtam vele. Vártam,
26 XI   |         Vártam, míg rám kerül a sor. Tudtam, hogy nem történhetik az
27 XI   |        arccal fogad bennünket. Sokat tudtam már felőle, amit nem kellett
28 XI   |      sütöttem le előtte az enyéimet; tudtam, hogy jogom és hatalmam
29 XI   |           alákonyítva. – Ah, azt nem tudtam, hogy ezt nem tartják a
30 XI   |          gyalázatnak. Ezt igazán nem tudtam. Hogy egy fiatalember, egy
31 XI   |       határán túlszökik. Valóban nem tudtam, hogy ezt nem tartják üldözésre
32 XI   |               amire én mind igen jól tudtam volna felelni.~– Azon bámulok –
33 XI   |           most, hogy hol van Loránd!~Tudtam, hogy azt fogja kérdezni.
34 XI   |         fakadt, és én elég kegyetlen tudtam lenni, hogy minden szavára
35 XIII |        elejétől végig: költemény.~Én tudtam, hogy nem költemény; valami
36 XIII |          volt Áronffynak, de sohasem tudtam meg, hogy kivel; nem is
37 XVIII|               Ki lehet az?~– Azt nem tudtam megérteni, hogy Melanie
38 XIX  |               hogy e helyet betöltve tudtam általa.~Engem az életpálya
39 XIX  |         tudtuk mindannyian. Tudta ő, tudtam én, tudták az ő szülői és
40 XXIV |               rászolgáltam, kiállom. Tudtam én azt akkor is, amikor
41 XXVI |           jólesett őt látnom, mindig tudtam azt, hogy szeretem őt, mint
42 XXXII|        matematikai könyveket. Rá nem tudtam venni soha, hogy egy hírlapot