Fezejet

 1 I    |           mi az, s senki sem akarja tőlem megtanulni.~Csak egy öreg
 2 II   |          lélek, aki anyám szerelmét tőlem majd elrabolja.~Mindenképpen
 3 II   |     inggallérnak, s még azt kívánta tőlem, hogy fogjam addig az első
 4 II   |         neki.~Hallatlan vakmerőség! Tőlem, aki már diákiskolába járok,
 5 IV   |           mégiscsak jó vicc volt ez tőlem?~A szolgabíró haragos arcot
 6 IV   |              nem kegyes tett volt-e tőlem, hogy egy olyan derék férfiúnak,
 7 IV   |      urambátyám?~– Hát nem kérdezte tőlem, uramöcsém.~– Ezért feküdt
 8 VIII |            öntől hallottam.~– Igen, tőlem. Én elmondtam önnek, amit
 9 X    |            Hát már tudod? – kérdezé tőlem, s hálókabátot vett magára;
10 X    |         bátyádra!” Ők számon fogják tőlem kérni, hogyan szerettelek.
11 X    |           kedvetlenül fordította el tőlem fejét.~– Azt írtad nekem,
12 X    |            Ez kegyetlen mondás volt tőlem, jól tudom. Loránd elkezdett
13 X    |    zománcával a gúnymosolynak kérdé tőlem:~– Mit fog elbeszélni a
14 X    |               Tudja, hogy – kérdezé tőlem nevetésre hajló hangnyomattal –
15 XI   |           egyedüli útiköltsége, mit tőlem elfogadott, s Márton legény
16 XI   |             bánatos örömmel kérdezé tőlem:~– Te tehát tudod, hol van
17 XI   | harapófogókkal is ki bírja csikarni tőlem.~– De igenis, hogy született –
18 XI   |               Nehéz dolgot kívántál tőlem, Fánny; de nem lehetetlent.
19 XI   |    diadalmas hangon mondja el, amit tőlem engedélyül kicsikart, akkor
20 XI   |     vánkosára, s fülébe súgta, amit tőlem hallott.~Anyám felsóhajtott,
21 XIII |        pugillárisostul el nem vette tőlem; a maga levele is odaveszett
22 XIII |         meghalni nem enged. Vedd át tőlem e hagyományt, hadd pihenjek
23 XIII |          rajta elkövettem; kívánjon tőlem bármi vezeklést, én alája
24 XIII |      bántalomra nem emlékezik, mely tőlem érte volna valaha. Ellenkezőleg
25 XV   |            el az asztaláldást, amit tőlem tanult; hanem megfogd elébb
26 XVI  |           hogy ezt sohasem kérdezte tőlem senki, és ha kérdezte volna,
27 XVI  |            azt is, hogy megkérdezze tőlem, mi az: Lássa ön, nekem
28 XVI  |           kifejezve.~– Ön azt kérdi tőlem, ugyebár, nincsen-e még
29 XVII |        hiszem, hogy még most is fél tőlem; pedig ezen az átkozott
30 XVII |        kedves urambátyám, nem fogja tőlem megtagadni azon örömet,
31 XVIII|              hogy boldogságát várja tőlem, hogy szerelmét veti a mérleg
32 XX   |       hasztalan fáradság lett volna tőlem a nők előtt arról beszélnem,
33 XXI  |            s nem követelhet hűséget tőlem. Én Tátray Bálintot meg
34 XXII |              bemutatva az öccsét. – Tőlem hallotta meg nagysádtok
35 XXII |             szavait. – Mit érdemelt tőlem ez az ember, ki ily ravasz
36 XXIII|            tekintve.~– Ej de féltél tőlem akkor!~– Hát arra emlékezel-e –
37 XXV  |      fűzfásban mindig beváltogattad tőlem a bankót aranyra, ezüstre;
38 XXVI |              ha te nem kérdezed meg tőlem, én fogok a szemedbe nézni,
39 XXIX |         kesztyű? Most vissza akarja tőlem perelni?~– No, csak ne lármázz:
40 XXIX |        Maradjon hát itt, amit elhúz tőlem – egy kötélre!~Sárvölgyi
41 XXX  |            ifjú itt tegnap megkérte tőlem e hajadon kezét. Rég szeretik
42 XXX  |           öcsém még tegnap megkérte tőlem kezedet, s csupán anyjának