Fezejet

 1 I     |    elérté tekintetemet, s elvont onnan.~– Jer velem! Ne maradjunk
 2 II    |         leányok, akik innen oda, onnan ide cserébe kaphatók lennének.~
 3 II    |        folyosón kellett bemenni; onnan egy – magányos emberek számára
 4 II    |         bírta magát elrejteni, s onnan elő sem is jött mindaddig,
 5 IV    |     megmozdítható volt, elvittek onnan, én csak a puszta falakat
 6 VI    |         a karját, s ellódítottam onnan; én csak szintaxista voltam,
 7 VIII  | befaragva, mindig kifaragtam azt onnan, s a magamét vágtam helyébe.
 8 X     |     vallatni fog. Hát megmondom. Onnan tudom, mert már egyszer
 9 X     |    meglátott az ablakból, eltűnt onnan: elém sietett.~Az ajtónál
10 X     |          vigyen mérföldnyi útra? Onnan megint csak egyedül kell
11 XI    |    törtem bele, amit sohasem fog onnan kihúzhatni. Nem bánom, ha
12 XI    |    iszonyú kínokat szenvedett, s onnan egyenkint jöttek ki hozzám,
13 XII   |        kacsintva.~– Könnyű neked onnan a deresről – vágott vissza
14 XII   |         hiszem, hogy le ne jönne onnan.~– De nem megy le, mert
15 XII   |        felé a karját, az úrhölgy onnan az asztal mellől egyszerre
16 XIII  |       elment a fölkelő sereggel, onnan egy önkéntes csapattal tovább,
17 XIV   |       Talán sohasem is fogja azt onnan elvetni.~      ~Cipra azzal
18 XV    |          még annál is odább, még onnan is vissza: bele abba a mondhatatlan
19 XVI   |        ez a bűvzár lepattanhatna onnan!~Pedig már szinte két év
20 XVI   |     tudom, kiment Kelet-Indiába, onnan írt öccsének, Áronffy Dezsőnek,
21 XVII  |          végig. Bálnokházyné még onnan is nagy szeretettel visszaintegetett
22 XVIII |         Ott találkozni fognak, s onnan azután együtt meglátogathatják
23 XVIII |      Cipra kiállt az utcaajtóba, onnan nézte, míg láthatta az eltávozót,
24 XXIII |   visszatért délre Szolnokra.~És onnan azután haza.~Óh, az az édes
25 XXIII |       magányukban töltsék: Dezső onnan is eljárhat hivatalos teendőiben;
26 XXIV  |        is kiültem a tornácra, és onnan néztem.~Megindult aztán
27 XXIV  |         a kézben, mely bennünket onnan ki akar húzni. Loránd vissza
28 XXIV  |         s viszont mindennel, ami onnan lefelé a föld közepéig pokolnak
29 XXIV  |    Honnan jön erre az eszmére?~– Onnan, hogy olyan igen kegyes
30 XXIV  |        megizenik neki a háborút, onnan eltakarodik, csak addig
31 XXV   |      beleláss a gondolataimba, s onnan ítélhesd meg, mennyire komolyan
32 XXVI  |    tűzhelyhez sietett, ellódítva onnan a szolgáló cselédet, hogy
33 XXVII |      előtt álltok lesbe, s amint onnan valaki segítségül akar jönni,
34 XXVIII|      mentő segélyének, le akarta onnan tépni.~– Ne! Ne! Ne bántsa
35 XXVIII|    fölemelve, a tetőre kijutott.~Onnan csendesen lecsúszott, hasmánt
36 XXVIII|      mert utóbb is le fog ugrani onnan.~Leugrani!~Egy eszméje támadt.
37 XXVIII|     lépésnyire van az ajtótól, s onnan egyenesen odalátni.~Loránd
38 XXVIII|           s a távolban megállva, onnan lövöldözé ki fegyvereit
39 XXVIII|          oldalra fordult arccal.~Onnan hárman jöttek az összehívó
40 XXVIII|          dupláját és pisztolyait onnan lövöldözé ki Loránd rejthelye
41 XXIX  |        megkopogtatta a vastáblát onnan kívülről.~Felriadva tekinte
42 XXXI  |      daganat a vállamat eléri, s onnan azután a szívig rövid az