Fezejet

 1 I    |      magával.~Ez a gondolat azután megint újból kínzott:~„Apám meghalt,
 2 I    |          kezeinket nyalta, s aztán megint tovafutott.~– Mármost jerünk –
 3 I    |         mikor megérkeztünk.~Azután megint rövid suttogás támadt bátyám
 4 I    |           Nagyobb gyermek koromban megint csak ez épület körül játszottam
 5 I    |      Kérdte, hogy miért tette ezt. Megint elhalmozta nehéz vádakkal,
 6 II   |          csak az lett a vége, hogy megint belém kötött, a kis fehér
 7 II   |            levő tányérokat, azután megint visszatért tekintetével
 8 II   |       coracemque, facemque!” Aztán megint: „His atacem, panacem, phylacem,
 9 II   |               His atacem, coracem…~Megint nem jól van. Szegény fiú
10 II   |         írja a penzumot, mert majd megint nem kap reggelit, ha nem
11 II   |     táncmester maradt el; – azután megint birkóztunk.~A francia lecke
12 IV   |           indulva a két bírónak, s megint visszahátrálva az esküdt
13 IV   |        fordult a vádlotthoz. Ebből megint nem jó lesz, ha a vármegye
14 IV   |          az imádságát?~– De bizony megint újrakezdte. Halottra harangoznak,
15 V    |           zökken a szekér, s aztán megint szundikál tovább; és azalatt,
16 V    |        szöknek, egymásba olvadnak, megint szétválnak, s külön táncolnak;
17 V    |            s azután szép csendesen megint visszaúszott oda, ahol gazdáját
18 V    |           érhet.~Azután összesöpri megint marokkal valamennyit egy
19 V    |           az üstöt: mennyivel lett megint nehezebb?~Meg van elégedve
20 X    |            várnak rá, míg a fiáker megint visszatér.~Én bámulva kérdezém,
21 X    |           azután csak magához tért megint Mócli; folytatta a rágás
22 X    |           nagyot nyelt utána, arra megint nagyot ivott egy öblös pohárból,
23 X    |            hogy valahol tűz van, s megint kell a lovaimmal menni fecskendőért.
24 X    |      vigyen mérföldnyi útra? Onnan megint csak egyedül kell visszaeresztenie.~
25 XI   | fenyegetőzésekkel veszekedni; majd megint Fromm papa, ki igen bölcs
26 XIII |          senki sem őrzi, s eldobni megint könnyű, mert csak cigányleány.
27 XIII |       ereiben, s e féreg gyomrában megint más férgek élnek; és azokat
28 XIV  |          hagyta magát engesztelni. Megint leült a helyére, és tréfált,
29 XIV  |           pörét megnyeri, ami őket megint úrrá teszi, azonnal el fogja
30 XVIII|    lehuncutoljuk egymást, s holnap megint együtt filkózunk.~Hahaha!~–
31 XVIII|        mikor ül ennél az asztalnál megint?~Ebéd végeztével Lorándnak
32 XIX  |         minden évben még egy évet, megint újra egy évet kért, s ott
33 XXII |     süteményét elkölteni, különben megint engemet átkoz össze.~– El
34 XXII |             Hátha az a cigányleány megint? Ármányadta cigányleánya!
35 XXII |        eléje:~– No, a nagyságos úr megint hozott a nyakamra olyan
36 XXII |       titkát kifecsegte, s aki azt megint odább adta nagyravágyó férjének,
37 XXII |       azután hogy halaványodott el megint egyszerre.~– Megálljon csak,
38 XXIII|          előznie az enyimet.~– Már megint fiskáliskodol! – pattogott
39 XXIV |       mindegy.~– Mit tett, bátyám, megint?~– Hallgasd csak, hosszú
40 XXV  |     emberhalállal! – és ötödször – megint kapok pénzt! – A munka meglesz.~
41 XXIX |           mögül.~– No mármost kend megint össze akar veszni velem;
42 XXXI |            akitől elküldje.~Azután megint mást gondolt.~Fölkereste