Fezejet

 1 II    |          tudtad mondani: „Loránd”, kinek fogsz te bohó ugrásokat
 2 II    |          úgy járni benne napestig. Kinek mihez kedve van. Ugyebár,
 3 IV    |           olajfestéssel, rézlapra, kinek alakja előtt ő maga van
 4 V     |           minden rémhangja együtt: kinek a léptei hangzanak akkor
 5 VI    |       bécsi udvari ágens fia volt, kinek atyja igen jó barátja volt
 6 VII   |        szólt a direktor – mondsza, kinek az írása ez?~– Az enyim –
 7 IX    |          Mert szégyenleném, ha az, kinek szüksége van rám, az anyám
 8 X     |           annak a bőrében lenni.~– Kinek nem? – kérdé rémüldözve
 9 XII   |     álmosan a borzas fejű csaplár, kinek tetszettek végtelenül az
10 XIII  |          hirtelen.~– Bocsánat, hát kinek a helye ez?~– Azé az úré
11 XIII  |       magam átsiettem ez emberhez. Kinek küszöbét át nem léptem soha,
12 XIII  |       küszöbét át nem léptem soha, kinek soha nem köszöntem, ha találkoztunk;
13 XIV   |          térdeplő ifjú férfi képe, kinek szép, lehajtott fejére az
14 XIV   |            van egy leány a háznál, kinek jelenléte népessé teszi
15 XIV   |         gyors nyelvű lyán mellett, kinek minden tagja csupa villany
16 XV    |       leánynak egyszerre udvarolt; kinek színből, kinek szívből.~
17 XV    |           udvarolt; kinek színből, kinek szívből.~Topándy nevetve
18 XVI   |             ki házunknál lakott, s kinek politikai vétség miatt ugyanazon
19 XVI   |            hogy az egyetlen ember, kinek hollétéről tudnia szabad,
20 XVII  |            Azután szétnézett, hogy kinek köszönhetne még meg valamit.
21 XX    |     felvonást megkezdik a tósztok. Kinek az Isten hazánkban szónoki
22 XX    |      szónoki tehetségeket adott (s kinek ne adott volna?), fölemeli
23 XXI   |         könnyezni mint halottamat, kinek ábrándjaim adtak éltet,
24 XXII  |         volt az a nagylelkű nemtő, kinek Dezső nevezte, s az a könnyelmű
25 XXII  |            az a könnyelmű asszony, kinek maga nevezte magát. A prókátor
26 XXII  |            gyakran látható volt, s kinek a jó szíve és annak megfelelő
27 XXII  |    elhiszem – lihegé Bálnokházyné, kinek képe a nyolc kacskaringós
28 XXIII |             csontos fiatalemberre, kinek nagy fáradságába került
29 XXIV  | ellenségemnek: egy undok hullának, kinek teste-lelke élve megrohadt
30 XXV   |          nem válogatós benne, hogy kinek a borát issza, csak jó bor
31 XXV   |           vén, félszemű cimbalmos, kinek a fél szeme be van kötve (
32 XXVI  |        mint a szolga kreol lyányé, kinek minden tagja ura szolgálatában
33 XXVI  |          mondanak érte szerencsét. Kinek ne kellene a szerencse ilyen
34 XXVI  |          olyan gyorsan észreveszi, kinek miről kell szerencsét mondani.~
35 XXVI  |        hamut sem. De ezt a leányt, kinek minden gyarlóságát ismerem,
36 XXVII |           az Isten.~Ha bánata van, kinek panaszoljon? – ha vágyai
37 XXVII |   panaszoljon? – ha vágyai vannak, kinek könyörögjön? – ha rémek
38 XXVIII|           nézett áldozata szemébe, kinek minden tagját elzsibbasztá
39 XXX   |       visszatért a beteg leányhoz, kinek arca lázpírtól égett.~–
40 XXX   |      íróasztalán; s azon kérdésre, kinek ír, azt felelé: „A papnak”.~
41 XXXI  |       szegény elvetett gyémántról, kinek hű ragaszkodása képezé Loránd
42 XXXII |          látni.~Egy délceg alakot, kinek hivatása volt, hogy hőssé