Fezejet

 1 I     |       Amint azután egy közbülső ajtót távoztában percre nyitva
 2 I     |      azonfelyül rám is zárta az ajtót.~Ezen aztán én úgy elgondolkoztam.
 3 I     |     azután nyitva láttam ezt az ajtót, megtudtam, hogy ez az épület
 4 I     |      elő, utána jöttünk; a zárt ajtót kifeszítettük, s itt találtuk
 5 II    |   találta.~Azután kinyitotta az ajtót, s rám hagyta, hogy menjek
 6 IV    | gyűszűnyivel: akkor kinyitom az ajtót; mert én sub titulo „klastrom”
 7 IV    |   klastrom” ki nem nyitok semmi ajtót, hanem sub titulo „pince”
 8 IV    |    mindig zárva kell tartani az ajtót, s meg kell kérdezni, hogy
 9 IV    |    asszony bevágta maga után az ajtót, s odakinn sírt mérgében.~
10 VIII  | sorshúzásban.~Éppen nyitotta az ajtót Dezső.~Elmondta, hogy a
11 IX    |          fegyverrel zúzva be az ajtót, mint akik hallhatlan léptekkel
12 IX    |       elő, csendesen nyitják az ajtót, suttogva beszélnek, és
13 X     |     utcára, nyitottak-e előttem ajtót, vezettek-e, kergettek-e,
14 X     |       kinyitotta a boszorkányos ajtót, s azzal benn voltunk egy
15 XI    |   kijött, s feltárta előttem az ajtót.~– Gyere be!~Én beléptem,
16 XI    |  beléptem, ő becsukta utánam az ajtót, s azután kézen fogva odavezetett
17 XII   |     pincébe, s magára csapja az ajtót, a szolgáló pedig elrejti
18 XII   |   rettenve, hogy a befelé nyíló ajtót egyelőre kifelé akarta tolni.~
19 XV    |         becsukta maga mögött az ajtót, Cipra elfújta a gyertyát
20 XV    |         s becsapta maga után az ajtót.~Topándy sóbálvánnyá lett
21 XVIII |       egyedül lévén, bezárta az ajtót, megcsókolta a finom rózsaszín
22 XX    |       megkaptam azt, mielőtt az ajtót elérhette volna, mint ahogy
23 XXI   |       akarták mögöttem zárni az ajtót mint nápolyi Johanna tett
24 XXI   |   elrepültek szanaszét, s azzal ajtót nyitott, s ő lett a harmadik
25 XXII  |         ő volt, aki azt a sötét ajtót kinyitá előtte; ő kérdezte
26 XXV   |         rányitva erőszakosan az ajtót, s bedugva rajta bozontos
27 XXV   | cimbalmos csak nyomta befelé az ajtót, s utána furakodott kegyes
28 XXVI  |       sóhajtásod nyitotta ki az ajtót: – kedvesem.”~„Ha csillag
29 XXVII |       lett.~Bezártak már minden ajtót a kastélyban; Loránd maga
30 XXVII |       Kettő velem a kert felőli ajtót befeszítni jő. Itt vannak-e
31 XXVII |        Ha nem tudnók betörni az ajtót, vagy azok a rablók nagyon
32 XXVII |         Nesztelenül felnyitá az ajtót, s kitekintett rajta.~Csendes,
33 XXVII |      nyitva hagyja maga után az ajtót. Úgy reszket, úgy fél, úgy
34 XXVIII|         kettőztetve döngeték az ajtót, s a zárt ablak táblákon
35 XXVIII|   küldeném oda valamelyiket.~Az ajtót dühödten ütötték fejszével.~–
36 XXVIII|    falon. A rablók nem bírva az ajtót kifeszíteni, az ajtófelek
37 XXIX  |      Hogy nem bírják betörni az ajtót? Most egyszerre két fényes
38 XXIX  |     hangon kezd el ordítani, az ajtót rázva: – Bocsáss be, bocsáss
39 XXIX  |   átkozódni, s öklével verte az ajtót, hogy nem nyitották ki előtte.~–
40 XXX   |         hogy ő, a rabló leánya, ajtót nyitott rabló apja előtt,
41 XXX   |      hogy nyissa ki előttünk az ajtót. Nem jött semmi válasz.
42 XXXII |    mellett. Falaztasd be azt az ajtót! – Jó éjszakát.~Azzal lehunyta