Fezejet

 1 I    |             Sohasem hallottam, hogy valaha pörölt volna valaki a házunknál.~
 2 I    |             családjuk kedvencei, és valaha úgy szerették egymást!~Óh,
 3 II   |          azt, hogy találok le innen valaha.~A folyosóról aztán egyenesen
 4 II   |       Öldökölte az a gondolat, hogy valaha azért tanuljon össze annyi
 5 II   |             emberek maguk is voltak valaha fiatalok, s a heidelbergi
 6 III  |            nagyon szép volt előttem valaha, nagyvirágú gyapotszövet
 7 III  |            a mennyországba nem emel valaha, hát sohase fogok odajutni.~
 8 III  |           az én szép ideál angyalom valaha… de ne tovább, ne ilyen
 9 III  |  közvizsgákon mondani fogják: ebből valaha nagy férfiú lesz! Préklárummal
10 IV   |         kitűnő rossz szokásai miatt valaha látogatták volna. Elátkozott
11 IV   | szolgabíróhoz –, hogyha ez az ember valaha a pokolra, jut, ennek extra
12 VI   |           volt Bálnokházynak; anyja valaha a bécsi operaszínháznál
13 VI   |         kigúnyolják! Megbocsátasz-e valaha nekem?~Hogy kisírhattam
14 VII  |          nem álmodoztam arról, hogy valaha udvari tanácsos lesz belőlem; –
15 VII  |             rettenetes volt előttem valaha.~Hallottam rémes történeteket
16 VIII |     barátjának az albumába jegyzett valaha néhány sort. Egy verset
17 VIII |           tegyem. Féltékenykedtem-e valaha? Nem úgy viseltem-e magamat
18 X    |           Mártonnak! Hát beszélt ki valaha valamit az öreg Márton?
19 X    |           maga, hogy az öreg Márton valaha pletykázott volna? Árulkodott
20 X    |            maga csak vigyázzon rám, valaha még hasznát veheti, ha vicekspan
21 X    |             mennyit fogunk még azon valaha mulatni.~A Várhegy tövében,
22 X    |             mondd ezt! Ez a veszély valaha csak el fog vonulni.~– Hallgass
23 XI   |         egészen kék ruhában maradt. Valaha szegény anyámnak volt ez
24 XII  |         benne volna, ami benne volt valaha, kettőnknek is elég lenne.~–
25 XIII |            volna-e maga engemet még valaha, vagy sohasem, ha ez a fiatalember
26 XIII |            a bohókás csereleánykáé; valaha Dezső mutatott neked hasonló
27 XIII |    emlékezik, mely tőlem érte volna valaha. Ellenkezőleg elszámlálta,
28 XIV  |     bolondult úgy bele Bálnokházyné valaha; ezeket a szép hajfürtöket
29 XIV  |        valami szegény ember vesz el valaha, akár valami idegennél kell
30 XV   |             ezt a gyors kezecskéjét valaha az ő urának és jóltevőjének
31 XVII |            ámítással, hogy fiuk még valaha ismét bekopogtat az ajtón,
32 XVII |             Ön tán ismerni is foga, valaha jó barátok voltak, Gyáli
33 XVIII|            Mi, a vidám cimborák! És valaha összeveszni! Aztán miért?
34 XVIII|          fogunk lenni, mint voltunk valaha, tíz év előtt. Sok félretett
35 XVIII|  búcsúebédre mindent kitalált, amit valaha ellesett, hogy azt Loránd
36 XXI  |          neje? Jön-e még ide vissza valaha?~Dezső már annyit tudott
37 XXI  |        szavakat mondani annak, akit valaha szerettünk!~Hiszen igaza
38 XXII |         iszen, lesz ezzel kínja, ha valaha otthon főzet. Hanem iszen
39 XXIV |        alatt. Ugyan ki búsult rajta valaha? Ebbe én nem szólok bele.
40 XXX  |            kéz vétett e másik ellen valaha, ez a másik bocsássa meg
41 XXXI |            várták!~Kételkedhetett-e valaha abban, hogy akit ő szeret,