1-500 | 501-1000 | 1001-1101
Fezejet
501 XII | hozzá indultam; magamat is istentelenségeimért zártak
502 XII | ellen?~– De bizony még annál is felsőbbek ellen.~– Tán éppen
503 XII | a szabad levegőn? Jobb is az! Én is inkább ott szeretnék.
504 XII | levegőn? Jobb is az! Én is inkább ott szeretnék. No
505 XIII | másik kezét.~– No hát maga is! No? Hát micsoda?~Loránd
506 XIII | No? Hát micsoda?~Loránd is megcsókolta a másik kezét.~
507 XIII | Magának én egy levelet is hoztam a városból – szólt
508 XIII | vette tőlem; a maga levele is odaveszett volna.~– Zsivány? –
509 XIII | hanem még ezt a gyűrűt is le akarta húzni az ujjamról;
510 XIII | meg volt ijedve, még most is reszket, amaz pedig feltűrte
511 XIII | kezéből a pisztolyt; az is egyszerre fogta magát, és
512 XIII | elhinni.~– Még tán most is itt van a zsebében a pisztoly,
513 XIII | mert sötét volt. Azért is nem lőhetett rá az elvett
514 XIII | Majd fegyvert hordok én is magammal máskor.~– Ezt a
515 XIII | közelben tovább; ott végtére is olyan embernek kell lakni,
516 XIII | nádast, s akkor aztán a kazal is ottég.~Ezalatt megtalálta
517 XIII | címzetre Topándy.~– Hát még azt is meg lehet ismerni a betűkről,
518 XIII | írásba a szép asszony.~Loránd is odatekintett, s úgy tetszék
519 XIII | vajon ez-e az igazi?~Ő is jól ismerte már akkor az
520 XIII | csókoljon kezet, és engemet ne is nagyságoljon. Én csak egy
521 XIII | ez szép magától, hogy ezt is hozzáteszi.~Azzal megszorítá
522 XIII | Ha Topándy figyelt őrá, ő is figyelt Topándyra. Ő észrevette,
523 XIII | legkisebb bántalmat bárkin is megtorol, amiért az egész
524 XIII | bár kételyeit nem vette is föl.~Az anyag minden! A
525 XIII | Gyakran meglepte Cipra is a két férfit e csendes mulatságok
526 XIII | hosszat, s ha nem értette is, ami e magas tudományban
527 XIII | ruhájából, kezeiből. Sőt abban is tudott élvezetet találni,
528 XIII | gondolatról, hogy ez a cím is legyen a világon: nagy hazafi.
529 XIII | temetni magát, annak élve is szolgál temetővel a föld:
530 XIII | tesznek valamit, s aztán ők is csak odajutnak, ahova a
531 XIII | többi.~Loránd már aziránt is kezdett elfásulni, hogy
532 XIII | Az ember szép csendesen is meghalhat odáig; tán az
533 XIII | meghalhat odáig; tán az a másik is elveszhet addig, aki e titkot
534 XIII | És talán az ember lelkén is megvastagszik a bőr tíz
535 XIII | ha ellenkezőt mondhatna is valaki, hol találhatná meg
536 XIII | Otthon maradt családja iránt is meg volt nyugtatva félig-meddig.
537 XIII | szívvel viselik. Megtudta azt is, hogy Bálnokházyné nem tért
538 XIII | ismeretsége volt már. Ez is ki volt hát törülve emlékéből. –
539 XIII | amelyen a más ember bajának is volt helye.~Lehetetlen volt
540 XIII | saját gyermekem van, azzal is így teszek. Az az életnek
541 XIII | ismered, taníts meg engemet is rá.~Loránd vállat vont.
542 XIII | kis élősdi féreg, és annak is van két szeme, élete, életének
543 XIII | A végtelenség előtt én is leroskadok, s azt is felfogom,
544 XIII | én is leroskadok, s azt is felfogom, hogy mi is egy
545 XIII | azt is felfogom, hogy mi is egy osztályt képezünk felfelé
546 XIII | Megengedem, öcsém; még azt is neked hagyom, hogy az üstököscsillagok
547 XIII | az én közelemben, teneked is múlhatatlanul olyan mindent
548 XIII | érintkezni fogsz, s utoljára is azt fogod mondani, amit
549 XIII | kegyeskedő? Mai világban pedig az is egy neme a bátorságnak,
550 XIII | valaki a pietásokat külsőleg is ki meri mutatni a szkeptikus,
551 XIII | együtt, hogy a klasszisban is egymás mellett ültünk mindig.
552 XIII | Sárvölgyi, aki már akkor is nagy hízelgő és árulkodó
553 XIII | tartanak. Én persze már akkor is olyan istentelen voltam,
554 XIII | idebenn az iskolák rende is sokat szenvedett, kiküldtek
555 XIII | ördög ezt a Sárvölgyit oda is utánunk hozta. Szülői pöffeszkedő
556 XIII | szülőink tettek, azt nekik is utánozni kellett. Hisz küldhették
557 XIII | kellett neki jönni, ahol mi is ott vagyunk.~– Még nem mondta
558 XIII | hogy mesét mondok, a nevét is tudathatom veled: Áronffy
559 XIII | akkor ébredezett itthon is valami, amit most már nemzeti
560 XIII | országháborító kérdés, mindössze is annyiból állt, hogy mi a
561 XIII | Arra azt felelte: „Mert te is érdekelve vagy, s utánam
562 XIII | számítja azt, s legfeljebb is a mások üldözésétől tart
563 XIII | s ha később találkoztam is vele, oly fanyar, oly élvezhetlen
564 XIII | társasága, hogy biz én nem is igen örömest kerestem aztán
565 XIII | nem csalódom, Schmollist is ittunk egymással, s valami
566 XIII | intézve.~A levél még most is megvan nálam, de tudom könyv
567 XIII | tárgyát. Minthogy azt te is ismered, ő megmondta azt
568 XIII | tehát nem írom ide. Azt is közlötte velem, miért nem
569 XIII | múlva. Ostobaság! Már akkor is volt annyi eszem, hogy hasonló
570 XIII | vagy sohasem, de végre is segédei szavát meg kellett
571 XIII | ne kívánja a legnagyobbat is. Adja vissza az élet verőfényének
572 XIII | ülve beszélni ezt el. Nem is úgy beszélt, mintha csak
573 XIII | hallja meg azt a néma ég is és a bámuló hold és a reszkető
574 XIII | felelt Sárvölgyi –, ő maga is azt írja, hogy idegbaja
575 XIII | tudtam meg, hogy kivel; nem is kérdezősködtem nála efelől
576 XIII | most sincs Áronffynak, hogy is tehetem fel őróla, hogy
577 XIII | folytassam én tovább, s én is tudom egy nemét a párharcnak,
578 XIII | túltesz még az amerikain is, mert gombostűszúrásokkal
579 XIII | ismét családjához; de most is azt a férget hordja még
580 XIII | a tizenhatodik évforduló is eljött, utána harmadnapra
581 XIV | már rá. Igazi nevétől maga is elszokott régen.~Topándy
582 XIV | mulat.~Iszik és mulat!~Mit is tegyen egy ifjú ember egyebet,
583 XIV | célja?~Négyszemközt Ciprával is pertu van; mások előtt ténsasszonyozza.~
584 XIV | elfoglaltak; még az ő zongoráját is; még a saját kezével rajzolt
585 XIV | saját kezével rajzolt képeit is ellicitálták, sőt a Gedenkebuchot,
586 XIV | sajátkezűleg összeírt, azt is eladták; a táblája végett
587 XIV | apácáknál nevelték, azoknak is tartozik háromnegyed évi
588 XIV | Volna ugyan még valami anyja is, hanem annak a társaságát
589 XIV | argumentációját, s már el is küldtem neki a szükséges
590 XIV | zárdai tartozását, s arra is küldtem neki pénzt, hogy
591 XIV | beszámolni az utolsó ingéről is; ami nem tetszik a háznál,
592 XIV | nem fog üthetni. Még akkor is én foglak védelmezni.~Cipra
593 XIV | amit neki tetszik.~– Mi is tesszük, ami nekünk tetszik,
594 XIV | le a hajamat.~Cipra arra is készen volt. Ő volt Loránd
595 XIV | földre. – Csak így a többit is.~Cipra az ijedség hüledésével
596 XIV | földön!~Mármost a többit is ilyen rövidre kell vágni,
597 XIV | esetlennek látszott, hogy ő maga is elnevette rá magát, mikor
598 XIV | tükör felé fordult.~A leány is együtt nevetett vele. Nem
599 XIV | elrejté keblébe. Talán sohasem is fogja azt onnan elvetni.~ ~
600 XIV | át- meg átérzi? Óh, ennek is jól meg lesz vetve a fejealja,
601 XIV | akar lenni? Annál jobb! Így is lesz, aki meg fogja találni
602 XIV | öltözhetett volna csipkés selyembe is, mert van elég.~Pedig tudnia
603 XIV | horgacsolt csipke körék.~Ez is éppen olyan egyszerű volt,
604 XIV | És egy bibliai szent nőt is úgy hínak: Cippora, Mózes
605 XIV | Melanie kezét, hanem aztán nem is eresztette el többet. Erről
606 XIV | tehát kezdd el legelébb is azon, hogy saját holmieidet
607 XIV | kiszedegeté belőle legelébb is, ami legfelyül volt, felső
608 XIV | feltűnt, hogy még a függő is hiányzik Melanie fülgombjaiból.~–
609 XIV | fülgombjaiból.~– Függőid is ott hagytad? – kérdé, hogy
610 XIV | szemmel –, hogy ezek a függők is a hitelezők pénzéből vannak
611 XIV | adományon.~– Nézd, az enyim is ilyen zafírköves volt, csakhogy
612 XIV | A függőkkel a mellcsat is együtt jár. Cipra azt is
613 XIV | is együtt jár. Cipra azt is felkapcsolá Melanie hímzett
614 XIV | sikerült a kísérlet; Cipra is tanult valamit a jövevénytől,
615 XIV | úgy látszott, hogy Melanie is szereti azt, hogy van egy
616 XIV | teszi a magányt.~Cipra azzal is meg lehetett elégedve, amint
617 XIV | keresték ez ifjú arcát, bár nem is kerülték tekintetét. Közönyösen
618 XIV | hogy Melanie szemeinek nem is volt okuk rajta miért különösen
619 XIV | az a férfiszépség.~Loránd is meg lehetett afelől nyugodva,
620 XIV | erőteljes baritonná.~Nem is igen találkoztak egyébkor,
621 XIV | élesztőt tenni a már meg is dagasztott kalácstésztába,
622 XIV | kotlóval, mely harc utoljára is Melanie futásával végződött.~
623 XIV | Melanie felől megnyugodott is, annál kevésbé lehete csalódásban
624 XIV | arcot szembenézni, még utána is nézni; ki róhatná azt meg?~
625 XIV | nagyon jól értette.~Nem is látszott rá figyelni, mintha
626 XIV | rá figyelni, mintha nem is venné észre, nem is járnának
627 XIV | nem is venné észre, nem is járnának ott a szemei, mégis
628 XIV | észre különben Cipra abból is, hogy Loránd azóta sokkal
629 XIV | néznék egy leányra, azt is régen megláttam volna, hogy
630 XIV | nézek.~– Ez szemrehányás is volt és vallomás is.~Cipra
631 XIV | szemrehányás is volt és vallomás is.~Cipra iparkodott e gyöngéd
632 XIV | Melanie mondta: – a nevét is megmondta. Gyáli Józsefnek
633 XV | a kárhozatra: még annál is odább, még onnan is vissza:
634 XV | annál is odább, még onnan is vissza: bele abba a mondhatatlan
635 XV | az ő felügyelete nélkül is; nem volt jelenlétére olyan
636 XV | az otthon maradásra.~Nem is tartotta magát többé távol
637 XV | amelyik összetalál, arra ő is ráadja az áldást. Lottéria
638 XV | őérte maradoz otthon.~Ő maga is kénytelen volt elismerni
639 XV | hogy ne haljon meg, azután is éljen. Csak annak haljon
640 XV | mellett. Loránd a szokottnál is szórakozottabb volt, alig
641 XV | Cipra sürgeté Melanie-t is.~– Mi is lenyugodjunk jókor,
642 XV | sürgeté Melanie-t is.~– Mi is lenyugodjunk jókor, mert
643 XV | a szokott ablaktársalgás is elmaradt.~A két leány kezet
644 XV | sajátságos bús dallamával kétszer is eléneklé Melanie-nak, s
645 XV | az orcájára, hogy a füle is megcsendült bele; azzal
646 XV | asztal felett még célozgatni is mert e tréfás jelenetre,
647 XVI | Az a gyűrű~A tizedik év is eljött. Lefelé is járt már.
648 XVI | tizedik év is eljött. Lefelé is járt már. És Loránd kezdett
649 XVI | napsugár elől.~Melanie-nak is tetszett az ifjú.~Szenvedélyei
650 XVI | modora gyöngéd, állása is elég biztos arra, hogy egy
651 XVI | észrevennie, hogy Melanie is örömest jár ott, ahol ő
652 XVI | van, annak megengedtem azt is, hogy megkérdezze tőlem,
653 XVI | elvesztettem; anyámat, aki még most is él; és ez a nap mindig fátyollal
654 XVI | ugyebár, nincsen-e még ennél is féltettebb titkom.~Loránd
655 XVI | lehet többé, sőt afelől is megnyugtatá, hogy azt a
656 XVI | nincs rá többé: vagyonát is elfoglalta a testvér, bár
657 XVI | becsületérzést; és végre, ha volna is ember, aki e szószegésre
658 XVI | családi sírbolt falaiban is, melynek üregében öreganyja
659 XVI | utolsó lakóra. Hisz neki is tett fogadást. És e fogadás
660 XVI | tett fogadást. És e fogadás is erős volt. Két ellenkező
661 XVI | mennyország kapujában?~És aztán az is jólesik, hogy e mennyországot
662 XVI | frakkjából, a büszke jellemet is leöltse az ifjúról, s adjon
663 XVI | érteni az ifjú gondolatát.~Ő is csak úgy némán felelt meg
664 XVI | előjöttek a szomszéd szobákból is Melanie és Topándy. Melanie
665 XVI | a képletre:~– Nézd: most is itt a koporsó a zöld leány
666 XVII | magukat, ha a végzetes tíz év is letelt.~Anyja és nagyanyja
667 XVII | ahogy fogadta, úgy meg is fogja tartani végzetes kötelezettségét.
668 XVII | a két anya előtt azontúl is titkolni fogja bátyja történetét.
669 XVII | asztalt, mikor már az ivópohár is magátul elpattant régen.~
670 XVII | újra kezdődik ismét.~Nem is veszi észre, ha mellette
671 XVII | kedves Loránd?~Óh! Loránd is nagyon jól ráismert! Ez
672 XVII | Bálnokházyné arcán most is megvoltak a hajdani szép
673 XVII | most egyúttal a leányomat is hazaviszem.~– Igen?~– Igen
674 XVII | azt hiszem, hogy még most is fél tőlem; pedig ezen az
675 XVII | nincs hozzászokva. – Azért is adom el a megnyert jószágot,
676 XVII | Melanie-mnek a jövendőbelije is ott lakik.~– Igen?~– Ön
677 XVII | Igen?~– Ön tán ismerni is foga, valaha jó barátok
678 XVII | mindig? Éppen, mint én: én is azóta hatodik nevem alatt
679 XVII | megvédelmezzen ám!~Lorándnak az is rosszul esett, hogy ez a
680 XVII | bevezeté.~Loránd legelébb is Melanie-hoz ment vele.~–
681 XVII | már ideje észrevenni azt is, hogy Cipra szemei, mikor
682 XVII | megsérteni, – talán hármat is.~– No de hiszen, ami nincs,
683 XVII | elárultam önt! De hát végre is mire való lehet itt a titkolózás?
684 XVII | Bálnokházyné nem engedett mást is szóhoz jutni.~– Nem fogok
685 XVII | mulattatásunkra?”~– Kegyednek addig is végtelen köszönettel tartozom,
686 XVII | nevetett; mintha akarna is, nem is tréfát elérteni
687 XVII | nevetett; mintha akarna is, nem is tréfát elérteni olyankor,
688 XVII | asszonyhúgom. Még több is leszek, nemcsak az. Ha az
689 XVII | ami pénzbe nem kerül, én is, quantum satis, amennyi
690 XVII | gondviselés; és azután Melanie-t is odavonta, hogy köszönje
691 XVII | Bálnokházyné még onnan is nagy szeretettel visszaintegetett
692 XVII | ember volt mindig; és most is az?~– Igen.~– Tehát Topándy
693 XVII | hogy valahára egy „nem”-et is hallok öntől. Az a sok „
694 XVII | kezdett tenni. Tehát ön is az ellenségek közé tartozik?~–
695 XVIII | remény az irgalomra! Ki is fogadná el azt: ilyen kezekből,
696 XVIII | ilyen áron! Üdvösség volna is, el kellene utasítania az
697 XVIII | nem fognak nevetni.~Az apa is elment ezen az úton; pedig
698 XVIII | valami gondolat; de hisz azok is nemsokára utána fognak menni,
699 XVIII | neked anyád és testvéred is van, akik előtt nincs okod
700 XVIII | leány a kerek földön.~– Úgy is jó. Nem bánom. Nekem már
701 XVIII | estén.~Az utolsó előtti nap is eljött; ismét május volt,
702 XVIII | játszott a szép tavaszban ő is.~Loránd engedte neki, hogy
703 XVIII | alakjaikat; a cigányleánynak most is zöld ruhája volt rózsaszín
704 XVIII | szalaggal; – Loránd most is Melanie arcát látta a víz
705 XVIII | ez sem fog fájni.~Topándy is csatlakozott hozzájuk.~–
706 XVIII | gondoltam, hogy ma délután én is elmegyek veled Szolnokra.
707 XVIII | Nincs ott helyed.~Ezt is ketten felelték.~Topándy
708 XVIII | finom mozdulatai voltak most is. A divatról most is oly
709 XVIII | most is. A divatról most is oly korrekt fogalmakkal
710 XVIII | Pépó! De hogy az ördögbe is ne ismertem volna rád! Csakhogy
711 XVIII | magamban, hogy velem együtt te is megvénültél annyi idő óta,
712 XVIII | jót akarsz. Mi különben is falusi emberek vagyunk,
713 XVIII | csúf gazdasszonya van. Az is alkalmatlan, hogy a két
714 XVIII | itt, azt hallom.~– Már azt is megtudtad?~– Remélem, hogy
715 XVIII | Én úgy találom, hogy most is szebb még, mint a leánya.
716 XVIII | neki. Azt hiszem, hogy most is szerelmes még beléd.~– Az
717 XVIII | minden gavallér anélkül is világi szabályok szerint
718 XVIII | Cipra bámulva, a férfiak is megnézték e szóért. – Ugyan
719 XVIII | hivatalos rá. Oda neked is velünk kell jönnöd.~– Ah!
720 XVIII | így bármennyire vonzzanak is egyéb mágnesek e helyre,
721 XVIII | Loránd pajtás!~– Az öcsém is ott lesz: a Dezső gyerek.~–
722 XVIII | fogunk kötődni. Hajdanonta is nagyon mulatságos fiú volt
723 XVIII | törni. Tehát velünk jössz te is.~– Okvetetlen, csak az útiköpönyemért
724 XVIII | mondattak; ha értette volna is, nem ezért volt-e cigányleány,
725 XVIII | Énnek több gyönge oldala is van. Elkezdte őt „méltóságod”-
726 XVIII | Méltóságod bizonyosan eddig is kitűnő állást foglal már
727 XVIII | De bizonyosan még többre is viheti.~– Óh igen. Mihelyt
728 XVIII | örömnapját fogja ülni.~Topándy is félrenézett a szükséges
729 XVIII | ő feladata volt egyébkor is a magára maradt vendéget
730 XVIII | gondoskodott, még mulattasson is. Ott van Cipra, hallgassa,
731 XVIII | útiköpenyét.~Ugyanaz egy levelet is hozott Loránd számára a
732 XVIII | gyufán levő kén illatát is be találta lélegzeni, s
733 XVIII | mi van benne.~De hát mi is lehet benne?~Loránd letette
734 XVIII | hétig elég lesz, mert tovább is fognak utazni.~Topándy két
735 XIX | bölcs, aki amellett költő is volt, azt mondá: legjobb
736 XIX | saját magáról mintha nem is eszmélt volna.~Mennyi lemondás
737 XIX | szülői haza akarták őt is vinni; s akkor Fánny könyörgött
738 XIX | fogják vinni mulatságokba, ők is vele mennek.~– Az én kedvemért?
739 XIX | Azért, hogy én mulassak, ti is odajönnétek a vigalomba?
740 XIX | szülői és az enyéim; nem is gondoltunk rá, hogy az másképp
741 XIX | kétkedtünk benne, hogy nem is beszéltünk róla soha.~Mi
742 XIX | elfut az a rövid két év is, mint a többi. Nem tegnaptól
743 XIX | hogy ő néhány percig komoly is tudott lenni.~Én még egy
744 XX | nap!~Végre tehát eljött ez is!~A napokat számláltuk már,
745 XX | által megrontatni.~Nekem így is jó volt.~Napok óta minden
746 XX | úgyis hozzájuk jön. Nem is kísérlettem meg, hogy őket
747 XX | engedte volna el egy percét is annak a napnak, amikor már
748 XX | többit híréből. Azokkal is hamar megvolt az ismeretség.~
749 XX | összejövetelünknek majd nagyon is ditirambi hangulatot fog
750 XX | mulatság! Én a mulató embereket is szeretem.~Késő este volt
751 XX | nézzen. – Ha nem mondod is, rád ismerek. Mintha csak
752 XX | Különben sem szerette egyikünk is a komédiázást.~– Jó estét,
753 XX | elkeserült megyei szónok dikciót is akart hozzá tartani, de
754 XX | Én azt hittem, hogy most is olyan kisgyerek vagy, s
755 XX | én. Még megérem, hogy meg is házasodtál tudtom, hírem
756 XX | bátyám. Anyánk és nagyanyánk is itt van.~Erre szilajon kirántotta
757 XX | mindnyájan ázva. Én ha győzöm is a bort, de a fejem nehéz
758 XX | már, s holnapnál elébb nem is kérdezősködnek utánad.~–
759 XX | Pepi.~– No, öreg, ma te is velünk iszol, ugye? – szólt
760 XX | fogadott, akármilyen abszurdum is.~Sohasem felejtem el azt
761 XX | fogadását, akármilyen abszurdum is…~És amíg ezt mondta, oly
762 XX | csendet kér, eleinte kap is, később sztentori hangerőfeszítéssel
763 XX | fokozatban a láz lefolyása.~Ennek is, mint más lázrohamnak, megvan
764 XX | Itt meg itt történt, magam is ott voltam”.~Az adomák néha
765 XX | iszunk kényszerítés nélkül is! – replikázott a másik.~–
766 XX | a wartburgi pohárürítést is? – kiálta fel Loránd.~–
767 XX | utánam tenni.~– Ha te meg, én is meg. De én meg azt hiszem,
768 XX | egy-egy százpengőst.~Én is a tárcámba nyúltam, s kivettem
769 XX | voltál bizony te, Pépó; akkor is velem húzattátok ki a sorsot,
770 XX | kihúzottat és a bennmaradtat is a kandallóba, én azonban
771 XX | Te a saját neved helyett is a bátyámét írtad a papírra,
772 XX | Nézd, a két sorsjegy most is itt van nálam, ugyanazon
773 XX | akkor anyám és nagyanyám is ott voltak a teremben.~Óh,
774 XX | szavát hallani lehetett, ők is végigrettegték, s mikor
775 XX | angyalt, ki kezemet most is kezében tartá. Most eszelt
776 XXI | hogy hova szököm, sőt téged is magammal viszlek, hogy vigyázz
777 XXI | hogy vigyázz rám ezentúl is, ha már eddig vigyáztál.~–
778 XXI | hogy anyánk és nagyanyánk is eléggé belé vannak szerelmesedve,
779 XXI | szép májusi mezőt, abból is kitalálhatá, hogy a szív
780 XXI | kitalálhatá, hogy a szív is tavaszt érez belül.~Milyen
781 XXI | Megjöttünk, Cipra húgom. Ha nem is vártál ebéddel, jut a tiedből
782 XXI | ebéddel, jut a tiedből nekünk is.~– Nem abból – szólt a leány
783 XXI | nincsenek itthon; s még vendéget is hoztak. Kicsoda az az úr?~–
784 XXI | ne törje-e a pecsétet. El is szakadt a boríték a kezében,
785 XXI | lovagias ember, úgy ön is tartozásának fogja venni,
786 XXI | S ki tudja, még a méh is belehalhat abba.~Cipra baljóslatú
787 XXI | higgyek.~– Lesz, Cipra, más is – szólt Loránd. – Most öcsémmel
788 XXI | egész nap jókedvű. Önként is jött neki.~Szegény leány:
789 XXII | engemet átkoz össze.~– El is megyünk, Cipra húgom – szólt
790 XXII | összecsapva, s már erre ő is közelebb jött Lorándhoz. –
791 XXII | Dezsőnek régi ismerősei. Nem is mondtam még neked, Dezső.
792 XXII | sohasem írt Dezsőnek egy szót is. Úgy látszik, Dezső sem
793 XXII | foglalta el helyét.~– Azonkívül is, minthogy Gyáli az asszonyságok
794 XXII | egyúttal hivatalos kötelességed is magyarázatot adni az ügyvédjükre
795 XXII | meglátod. És egyúttal azt is meg fogod látni, hogy milyen
796 XXII | előadom az esetet, ők maguk is nekünk fognak igazat adni.~–
797 XXII | könyörögve öccsének.~– Meg is teszem.~– Siess hát, hozd
798 XXII | kivetették. Tegnap óta ő is gyűlölte ezt az embert.~
799 XXII | szép két szeme.~– Ejh, nem is a szép szemektől féltem
800 XXII | nevettek, utoljára még Dezső is; pedig ő nem tudta még,
801 XXII | megcsókolá. Sajnálta, hogy ő is velük nem mehet, s kérte
802 XXII | örüljön neki.~Azután háromszor is visszafordult Loránd, míg
803 XXII | drága dolga otthon.~– Az is bolond volt, aki azt kitalálta,
804 XXII | várakozni kell.~Hússzor is kifutott már az utcaajtóba,
805 XXII | mind elfő már, négyszer is fel van töltve már. A lepény
806 XXII | lesz. De hol az ördögbe is jár az a pipogya városi
807 XXII | Néha egy-egy rémgondolat is felsüstörgött előtte rántásos
808 XXII | az urak, ezt a vendéget is megreggelizteti magánál,
809 XXII | mátkája; de a cigányleánynak is átkozott szemei vannak.
810 XXII | ilyen megrontásra képes.~Nem is mutatta légyen magát valaki
811 XXII | asszonnyal még humorizálni is.~Azzal bementek, Borcsa
812 XXII | voltak a nagy teremben.~Ők is azt hitték, hogy az ajtóban
813 XXII | látszottak, s Bálnokházyné maga is igen hatásos tünemény volt
814 XXII | homlokán körül; még Sárvölgyi is előkereste e napra fecskefarkú
815 XXII | emberekre.~Énnél a szónál hárman is vetettek intő tekintetet
816 XXII | meg nem érzeni. Csak azért is ezt folytatta.~– Tessék
817 XXII | elhinni! A bohó fickó még rám is féltékeny volt. Majd megölt. –
818 XXII | ember halála napján túl is, csak kellő flegmával bírjon
819 XXII | de hasznos; hanem hát így is csak meg vagy te ölve.”~
820 XXII | illendő tisztelgésen kívül is, mely nagysádtok látogatására
821 XXII | ide vissza, s miért nem is fog egy ideig visszajönni.~–
822 XXII | a Dezső! Egyébiránt nem is sejti, hogy az, akiről ő
823 XXII | szemüvege gyakran csal. Az is meglehet, hogy Áronffy urat
824 XXII | A méltatlan magasztalás is a szívig hat. Ő volt az
825 XXII | voltam Lorándnál, s Gyálit is ott találtam nála. Tréfálni
826 XXII | igen méltánylandó hajlama is vala, hogy igen szeretett
827 XXII | El szándékozik ön még azt is mondani, hogy bátyja hogy
828 XXII | Gyáli a saját neve helyett is Lorándét írta utánzott kézírással
829 XXII | ravaszságnak tán fontosabb oka is lehet.~– Megbocsát ön. De
830 XXII | kímélet félretevésének árán is. Van arra valami bizonyság,
831 XXII | cédulák túlsó oldalán most is ott van e nagyon tisztelt
832 XXII | az ablakba vonult.~Dezső is felállt erre székéről, látva,
833 XXII | mint egy megigézett, most is ülve marad, s folyvást Dezső
834 XXII | Nem jutott neki egyszer is eszébe, hogy azt mondja
835 XXII | Loránd szemének az ő arcára is volt figyelme.~Az ifjú lyánkát
836 XXII | bizony talán Gyálihoz nem is lesz kedves dolog nőül menni
837 XXII | bátyjánál szebb és kedélyesebb is. Talán erre gondolt, ki
838 XXII | hasonló közbenjárással neki is szolgált – éppen most tíz
839 XXII | tán még azt a szerencsét is remélhetjük, hogy itt maradnak
840 XXII | hanggal fizetve –, de otthon is várnak reánk.~Dezső helyén
841 XXII | Üdvözöljék nevünkben is a kedves Ciprát és a kedves
842 XXII | hozzájuk. Az Áronffy-címer is rátalál ezáltal magyarázatára:
843 XXII | nézett. Egyszer aztán ő is bátyjára nézett, s nagy
844 XXII | Éppen semmit.~– Tehát nincs is sejtelme arról, hogy ez
845 XXII | meg a kést?~– Nincs. Ne is tudja ő ezt meg soha! Kétféle
846 XXIII | olyan szomorú joga volt.~Nem is sejtheté Dezső, hogy a „
847 XXIII | kialudt.~És ha nem sikerült is Lorándot megölniök, bizony
848 XXIII | kifogása alapos.~S talán nem is tréfált Loránd. Talán gondolt
849 XXIII | s boldog fog lenni akkor is, ha e darabokra tört szívet
850 XXIII | tanító; – aztán – a temető is kizöldül tavasszal.~A két
851 XXIII | mulatnak; a dicsvágy palotákban is részelteti néha; maga is
852 XXIII | is részelteti néha; maga is rak magának fészket, saját
853 XXIII | házat épít; – de még akkor is valami édes bűbáj fogja
854 XXIII | már az ő mozgó bóbitája is fehér volt, mint a kakadué.
855 XXIII | mint a kakadué. Fromm papa is ott várt az ajtóban, de
856 XXIII | Az öreg Fromm nagymama is megvan még, s nagy dicsőségül
857 XXIII | elbámulva azon, hogy más gyerek is megnőtt azalatt, amíg ő. –
858 XXIII | ép kezével kettő helyett is hadonázva –, mikor legelőször
859 XXIII | fuit negligens! Ha most ő is úgy tanult volna, ezóta
860 XXIII | péklegények ellenmondásával is találkozott volna.~Loránd
861 XXIII | a társalgást. Fromm papa is kibékült lassankint sorsával,
862 XXIII | Dezső számára még az öröm is fenn volt tartva, hogy hajdani
863 XXIII | részéről a násznagy. Most is olyan katonás magatartása
864 XXIII | volt még az öregúrnak, most is oly nyers hangon kiabált,
865 XXIII | hangon kiabált, és most is oly őszintén szerette Dezsőt
866 XXIII | családot, mint hajdan. A divat is utolérte ízlését, amennyiben
867 XXIII | csizmákat viselt, hogy még ő is meg lehetett vele elégedve,
868 XXIII | fiatalság kezében még akkor is eltörte a hegedű nyakát,
869 XXIII | meg érte!~És Loránd nem is tudta azt, hogy mennyit
870 XXIII | asszonyság véleménye. – Különben is szokjanak hozzá, hogy maguk
871 XXIII | magányukban töltsék: Dezső onnan is eljárhat hivatalos teendőiben;
872 XXIII | hiszen lám kék ruháját is felvette már, s e kérése
873 XXIII | neked, anyám. – És neked is – szólt öreganyja kezét
874 XXIV | nagyon várta már. Ciprát nem is engedte hozzá jutni. Vitte
875 XXIV | tréfát csináltam, hogy magam is tökéletesen meg vagyok vele
876 XXIV | krónikája van ennek. Legelébb is azon kell kezdenem, hogy
877 XXIV | fordul meg az én fátumom is; azért csak hallgass türelemmel
878 XXIV | elmentetek innen, még nem is tudták eltávozástok hírét,
879 XXIV | mondta leányának: csak azért is, most már csak dacból is
880 XXIV | is, most már csak dacból is nőül kell menned Gyálihoz:
881 XXIV | az orra alá. – Gyáli meg is jelent nemsokára ismét a
882 XXIV | összecsődítette; még én is kaptam kőnyomatú meghívójegyet
883 XXIV | köntösbe felöltöztetni. Ő is harangoztatott, a pap is
884 XXIV | is harangoztatott, a pap is harangoztatott; minden ablak,
885 XXIV | mi lesz itt mindjárt. Én is kiültem a tornácra, és onnan
886 XXIV | az öltözetek részleteiről is.~– Angol regényíróktól tanultam:
887 XXIV | Sárvölgyi kocsisára, hogy az is hozza nyugvó helyzetbe a
888 XXIV | kövér úr utána, a hajdú is utánuk, s odamennek a vőlegényhez.~–
889 XXIV | túléltem ezt a fájdalmat is. Csak már az utcán ne történt
890 XXIV | elmondani, ha rágondolok is, felkeveredik a gyomrom.~
891 XXIV | belőle. Azután Lorándnak is töltött.~– Igyál te is!~–
892 XXIV | Lorándnak is töltött.~– Igyál te is!~– Nem ihatnám én, bátyám –
893 XXIV | csakhogy nagyon bolond. Ki is venné az ilyesmit komolyan?
894 XXIV | asszony. A kárral még a gúny is együtt jár. Kegyetek a világ
895 XXIV | együtt marad a jószág is, a vételár is.” – Bálnokházyné
896 XXIV | marad a jószág is, a vételár is.” – Bálnokházyné is tréfált,
897 XXIV | vételár is.” – Bálnokházyné is tréfált, mikor azt mondta
898 XXIV | cserébe esett; mert viszont mi is megcsaltuk őt ezzel a mesével
899 XXIV | vándorszínésznének. Egyúttal amazokon is bosszút állunk, mert ők
900 XXIV | állunk, mert ők Sárvölgyit is gyűlölik. Aztán elvégre
901 XXIV | Aztán bizonyosan Melanie is tréfált, mikor harmadnapra
902 XXIV | tréfáltok, hát hadd tréfáljak én is!” A házam éppen tele volt
903 XXIV | lakodalmat tartatok odaát, én is azt fogok tartani itt. Emlékezel
904 XXIV | gondolat volt, én magam is elismerem – folytatá Topándy. –
905 XXIV | esztendeig a vármegyén; nem is védelmezem magamat; rászolgáltam,
906 XXIV | kiállom. Tudtam én azt akkor is, amikor ez eszeveszett tréfát
907 XXIV | szárnysmaragdjáig, nekem ígérték volna is, s viszont mindennel, ami
908 XXIV | képzelhető, megfenyegettek volna is, mégis megtettem volna,
909 XXIV | azt észre lehetett abból is venni, hogy a kortyondi
910 XXIV | azóta egypártól már levelet is kaptam, hogy ne áruljam
911 XXIV | hogy ne áruljam el, hogy ő is itt volt akkor. Csak azt
912 XXIV | mit éreztél volna akkor te is, ha láttad volna, hogy halad
913 XXIV | egészen ő az. Hiszen az is jutott eszembe, hogy egy
914 XXIV | állat, semmi más: annak is igaza van; aki feljebbvaló
915 XXIV | embernek, nemesembernek, annak is igazat adok, s aki angyal
916 XXIV | aki angyal akar lenni, az is lehet következetes. Szeretőddé
917 XXIV | szalonnát, kenyeret kérni; én is elégszer találkoztam velük,
918 XXIV | Lehet, hogy fenyegette is őket arra az esetre, ha
919 XXIV | kíméltek bennünket eddig. De az is meglehet, hogy valami más
920 XXIV | meglehet, hogy valami más okuk is van Lankadombot üzletük
921 XXIV | kell égetnünk.~– Azt eddig is tehettük volna, de nehéz
922 XXIV | Amiket még farkasvermekkel is szaporítottak veszedelmes
923 XXIV | csendes holdvilágnál le is csónakáztak a mocsár belsejébe;
924 XXIV | A két ostromló rég haza is érkezett már, míg a lángoló
925 XXV | a zene szól~Lankadombon is megváltozott a világ rende.
926 XXV | a szomszéd város bandái is fölkeresnek, s egyik banda
927 XXV | keresheti: – tán egyébre is spekulál amellett? Mindig
928 XXV | amellett? Mindig kész dőzsölő is akad elég, ki nem válogatós
929 XXV | igen jó kézben.~Egyébként is Sárvölgyi nem kiállhatatlan
930 XXV | felesége táncol, hanem még az is, hogy kénytelen levén a
931 XXV | visszavonulásával nagyon is felötlő zajt okoz, ami aztán
932 XXV | Isten fizessen meg még azért is, amit nekünk adni szándékozik;
933 XXV | szót, még a hálószobájába is utána tolakodott a nagyságos
934 XXV | segélyordítást. Más oka is volt a megtámadottnak csendesen
935 XXV | hogy hogyan gyűjtöm, azt is tudtad, mire gyűjtöm. Mert
936 XXV | Kandúr!~– Ne tátogj! Ne is fáraszd a szádat! Egy fazék
937 XXV | úrfi aztán elvette a leányt is meg a pénzt is; majd az
938 XXV | a leányt is meg a pénzt is; majd az üres fazekat vissza
939 XXV | Megölöm, ha száz lelke van is. Ezt már megígértem neki
940 XXV | láttad a vén szelindeket is, hogy ott volt a rablásnál?~–
941 XXV | védhetted. Azért én mindig is pártfogód voltam, Kandúr.~–
942 XXV | bánom én, akármi vagyok is. Zsivány vagyok. Nekem tetszik
943 XXV | öltem, raboltam, – papot is raboltam ki. És most is
944 XXV | is raboltam ki. És most is ölni akarok.~– Imádkozni
945 XXV | lelkedért.~– Bomolj meg! Bánom is én. Terád éppen úgy hallgat
946 XXV | hördülve tántorodott hátra. Azt is elfeledte, hogy a kést kikapja
947 XXV | az istennyila!~Még most is reszketett, úgy meg volt
948 XXV | koponyádba; még száz aranyat is kaptam volna érte, ami fejedre
949 XXV | Zsiványok. Még azoknál is rosszabbak. Istentagadók.
950 XXV | ártatlan teremtés ellen is kiveté hálóját. Kettő kellett
951 XXV | akkor az én feleségemet is odaviheti magához, s aztán
952 XXV | észreveszik a betörést, ők is vakmerő emberek.~– Csak
953 XXV | fickó vagy. Lám, hozzám is milyen ügyesen be tudtál
954 XXV | Éppen így bemehetnél azokhoz is; a cimborák hegedűsöknek,
955 XXV | koporsójában eldugott kincsre is rávalljon!~– Hallgass rám!
956 XXV | forint. Ha meg nem találod is: én kétannyit adok neked.
957 XXV | neked ez a levél?~– Azt is megmagyarázom neked, hogy
958 XXV | végrendeletét a káptalanhoz be is adá őrizés végett. Amint
959 XXV | számolna:~– Tehát először is: kapok pénzt! – másodszor:
960 XXVI | megfordítom fejem alatt, te is oly édeset fogsz álmodni
961 XXVI | ugyanazon küzdés, még az álomban is.~„Ha kutyád volnék, nem
962 XXVI | szalonnát; hadd éljenek ők is.~Azok aztán mondanak érte
963 XXVI | szép kisasszonyt, s meg is nagyságolta.~– Csókolom
964 XXVI | engem? Nem látod, hogy én is cseléd vagyok, sütök, főzök
965 XXVI | ennyit tudsz, akkor azt is kellene tudnod, hogy asszony
966 XXVI | Odafurakodott hozzá.~– Mást is látok én még, szép kisasszony.
967 XXVI | kisasszonynak együtt van az öröme is meg a bánata is.~– No de
968 XXVI | az öröme is meg a bánata is.~– No de mármost takarodjál! –
969 XXVI | innen, leányzók; inkább ti is hallgassátok meg, amit mondok!
970 XXVI | minden porcikája tele volna is hamissággal, mégse csaphasson
971 XXVI | Körülfogták, elállták Ciprának is az útját, s kíváncsian lesték,
972 XXVI | az isten áldásából nekem is juttatni valamit!~Cipra
973 XXVI | a cigányasszony. – Nekem is van otthon egy ilyen nagy
974 XXVI | éppen ilyen magas. Annak is van vőlegénye, el is venné
975 XXVI | Annak is van vőlegénye, el is venné mentül elébb.~Cipra
976 XXVI | soha!”~„Vagy szeretnél te is engem, vagy ne szeretnélek
977 XXVI | néznél, elfordulnál: úgy is jó volna; – ha mellém ülnél,
978 XXVI | legalább, ha szólni nem merek is, ezt a nótát eléneklem,
979 XXVI | megszólalok, megölöm őtet is és magamat is.”~„Vagy talán
980 XXVI | megölöm őtet is és magamat is.”~„Vagy talán csak magamat.”~„
981 XXVI | cselédeket, meg a vén csacsit is. Azt is hadd benevolizálja,
982 XXVI | meg a vén csacsit is. Azt is hadd benevolizálja, s aztán
983 XXVI | lánckoptatója, hogy azóta is olyan kaszáló lépésekkel
984 XXVI | egyszerre beleugrik, még jól is esik. Beszéljünk komolyabb
985 XXVI | komolyabb dolgokról!~– Éppen én is azért jöttem, hogy egy igen
986 XXVI | Erre aztán Topándy arca is ellágyult; a szokott szarkasztikus
987 XXVI | Mit fogsz tenni legelébb is?~– Legelébb is írok anyámnak:
988 XXVI | legelébb is?~– Legelébb is írok anyámnak: megírom neki,
989 XXVI | bánata volt miattam.~– Azt én is tudom.~– Ő azt nekem mind
990 XXVI | férfiak. Egy igaz jó barátom is van otthon: testvérem, s
991 XXVI | ángyom.~– S egy szószólód is van még valahol, aki minden
992 XXVII | jó éjt kívánt neki; Cipra is visszakívánta a jó éjt,
993 XXVII | visszakívánta a jó éjt, s Loránd is szobájába tért, s ezzel
994 XXVII | ezzel az utolsó ajtózördülés is elhangzott a házban.~„Jó
995 XXVII | meghallja. Szegény leány! Nem is sejtette azt, hogy ez az
996 XXVII | könnyeden lejtve vezeti őket; ő is sietni látszik, s néhol
997 XXVII | rövidítve a kerülőt, mintha őt is valami bosszú ösztönözné.~
998 XXVII | palotájának romjai.~Még most is kicsordul a könny szeméből,
999 XXVII | hallgattak.~– A lovakat is csak kell őrizni valakinek,
1000 XXVII | lövöldözesz: a paraszt ellen magad is elég vagy.~– Elég la! –
1-500 | 501-1000 | 1001-1101 |