Fezejet

1001 XXVII |              vigyorgással.~– Hiszen én is ott leszek – folytatá Kandúr –,
1002 XXVII |                odaperzseljük őket. Így is jó lesz. A szurokcsóvákat
1003 XXVII |                az utolsó ivó.~– Én nem is iszom ma pálinkát. A közlegény
1004 XXVII |               fel! Még aki nem ismerne is, majd megmondom neki, hogy
1005 XXVII |            perzselt szagú gyepet.~– Te is keresed, ami nincs, Fáraó! –
1006 XXVII |                még elrejtőzött társait is megcsalta vele.~– Átkozott
1007 XXVII |                   dörmögék azok – erre is most ért rá az éneklés.~      ~
1008 XXVII |          aluvókat?~Hiszen még a népdal is azt mondja:~„Szerelemnél
1009 XXVII |           szabadban? A fülemüle tovább is szólt:~„Eredj ki mezítláb,
1010 XXVII |        megbabonázom! Ha nem szeret, ne is utáljon! Eredj innen, dalimadár,
1011 XXVII |           gyügyög, itt neszel, tán meg is foghatná kezével.~Mikor
1012 XXVIII|                termett.~Hanem a farkas is a nyomában rohant, s éppen
1013 XXVIII|     hátraszökött az ajtóból, még kését is Cipra kezében hagyva.~E
1014 XXVIII|             hagyjon magamra!~Még ekkor is eszébe jutott: ha a lámpa
1015 XXVIII|         megállva az ajtóban. Arca most is oly gunyoros volt, mint
1016 XXVIII|              Menjen innen: különben én is felugrom, és elvánszorgok
1017 XXVIII|               lövés: még ha betörnének is, mire valaki a folyosó végéről
1018 XXVIII|                meg saját házaiban, nem is igen lehetett rossz néven
1019 XXVIII|         félelmes úr!~A cselédház felől is csend van. Azok sem mernek
1020 XXVIII|              ezen a helyen, mert utóbb is le fog ugrani onnan.~Leugrani!~
1021 XXVIII|               már ki van gondolva, meg is lesz téve.~Visszakúszott
1022 XXVIII|              vett égő fájdalmai dacára is az ostromban. Ez a támadt
1023 XXVIII|            egymaga ellen. S még többen is vannak!~Az ajtó nagyon recsegett
1024 XXVIII|             meg voltak halva, hogy nem is panaszkodtak róla.~Az, amelyiknek
1025 XXVIII|       feszítővas a kezében maradt, azt is messze elhajítá háta mögé,
1026 XXVIII|                 hogy arról az oldalról is jőnek. Most hármas tűz közé
1027 XXVIII|              el fogja találni, s arról is bizonyos, hogy az egész
1028 XXVIII|             egyedül önmagára hagyva.~Ő is vadászaton van, a dúvadak
1029 XXVIII|            fütyültek el, mire aztán ők is elkezdtek amarra visszalövöldözni;
1030 XXVIII|              hatása volt. Talán többen is kaptak sebet; egy nagyon
1031 XXVIII|            megtölthesse fegyverét.~Nem is lövöldözésre való pillanat
1032 XXVIII|              elhajítá azt magától; s ő is puszta kézzel fogadta ellenét.~
1033 XXVIII|           talpon volt ismét.~– Ohó! Te is erős vagy? Jól élnek az
1034 XXVIII|             nekik erejük. Hanem a bika is erős, azért a farkas mégis
1035 XXVIII|               hogy kiáltására a rablók is visszatérhetnek, s Kandúr
1036 XXVIII|   eljövetelétől tartva.~Vagy talán nem is gondolt egyik sem erre:
1037 XXVIII|               szólt neki semmit.~A tér is rossz volt e küzdelemre.~
1038 XXVIII|           szabadon, nem vehetett egyik is nagy fordítást, attól tartva,
1039 XXVIII|            magával.~Loránd már kétszer is levágta őt a földre, de
1040 XXVIII|       erőfeszítésébe került, hogy maga is hanyatt bukott bele. – Hanem
1041 XXIX  |             Ejh no, ugyan jó, hogy azt is oda nem kívántad, ami a
1042 XXIX  |             estefelé. Kapsz borravalót is, malacot is.~Ez a bőkezű
1043 XXIX  |           Kapsz borravalót is, malacot is.~Ez a bőkezű nagylelkűség
1044 XXIX  |             estére, megkapod a malacot is.~– Malacot! – rivallt közbe
1045 XXIX  |         csipkéztem ki, hogy száz közül is megismerjem; az én kis kezes
1046 XXIX  |                okos gyerek: mintha nem is malac volna.~Borcsa asszonyt
1047 XXIX  |                Borcsa asszonyt a rívás is elővette. Mindig voltak
1048 XXIX  |              kell kerülni a kedvencnek is. Hogy megsiratják akkor!
1049 XXIX  |               merényletet észrevevé, ő is elővette az ellenvarázslat
1050 XXIX  |              kezéből hatalmasan.~– Nem is kell – monda, talyigáját
1051 XXIX  |             kend, hát legalább kendnek is elmondhatom a bajomat, ami
1052 XXIX  |            hegyesen meresztve föl most is.~Ezalatt többen kezdtek
1053 XXIX  |            megakadályozhatta volna, ki is rántá azt a kosárból.~De
1054 XXIX  |                  Itt vannak a tallérok is!~A cigányasszony e szóra
1055 XXIX  |            corpus delicti láttára maga is abban a véleményben volt,
1056 XXIX  |            bezárta az ajtókat; odabenn is minden szoba ajtaját külön
1057 XXIX  |              áldozat után a feláldozót is felfalni? Tizenkét rabló
1058 XXIX  |                az utcára tekinteni; az is elzárható volt.~Sárvölgyi
1059 XXIX  |               aggályt költ az emberben is.~Csak a pók a szögletben
1060 XXIX  |           aztán egészen elcsendesül az is, s ismét oly méla éjszaka
1061 XXIX  |             hanggal együtt egy rémalak is fut errefelé az utcán végig,
1062 XXIX  |               éljek, míg ezt a cinkost is magammal ránthatom. Segíts!
1063 XXX   |            Megbocsát-e ő nekünk, ha mi is megbocsátunk elleneinknek?
1064 XXX   |              égő ajakkal.~Olyan hosszú is volt az az idő, amíg Loránd
1065 XXX   |             útban kaptam az orvost. Ez is jót jelent.~Cipra mosolygott
1066 XXX   |             Cipra azt gondolá, hogy ez is őérte történik.~Hiszen még
1067 XXX   |           arcán azt látta, hogy ő maga is így hiszi azt!~– Nincs mit
1068 XXX   |           Daruszegi. – Ez ügy különben is be van már végezve.~– Bevégezve? –
1069 XXX   |                vizsgát az ő személyére is kiterjeszteni. Tiszttársammal
1070 XXX   |                tornácra nyílik. Ezeket is megnéztük. Mind a kettőnél
1071 XXX   |               van azt hinni, hogy most is enyelegnek vele, s e gondolat
1072 XXX   |     jóváhagyását várta még, hogy neked is elmondja, amit irántad érez.~
1073 XXX   |              meggyógyítsák vele. – Ezt is köszönöm.~– Te nem akarsz
1074 XXX   |                mellé hű kedvesem nevét is, Ciprát.~Én úgy hiszek áldásodban,
1075 XXX   |       túlvilágban.~De ha nem az volnál is, akinek Isten alkotott,
1076 XXX   |        kegyetlen úrhölgy átka terhelné is azt a leányt, akit szeretek,
1077 XXX   |                én ez átok hozományával is nőül venném őt: – mert szeretem.~…
1078 XXX   |            nevét, s anyja átkai között is kész megtartani szerelmét.~
1079 XXXI  |               most be egyúttal engemet is a tömlöcbe, uramöcsém?~–
1080 XXXI  |          őrizte. Ott volt a szolgabíró is.~– Uramöcsém – szólt a tisztviselőhöz –,
1081 XXXI  |                  kérdé Daruszegi. – Az is jól van.~– Se most nem,
1082 XXXI  |             mint máskor; de azért most is jókedvű gúny volt rajta
1083 XXXI  |            kétlábú tollatlan állatokra is. Ha én azt tudom, hogy csak
1084 XXXI  |               szerették legjobban most is. Anyjának, nagyanyjának
1085 XXXI  |                az övéhez van nőve most is, s a jó Fánny kétszeresen
1086 XXXI  |             Még a legöregebb Áronffyné is letette örök gyászát. Ne
1087 XXXI  |                ütött ki.~A gondviselés is így rendelte azt!~Az első
1088 XXXI  |               a cigányleány már boldog is volt.~Topándy levele azt
1089 XXXI  |             Tehát tudva volt már a nap is, ki lehetett számítani az
1090 XXXI  |             lehetett számítani az órát is, amikor meg fognak érkezni.~
1091 XXXI  |             ígérte, bármi későn jönnek is, még éjszakára kihozza őket.~
1092 XXXII |          azalatt!~Tizenhét év különben is nagy idő; hát még tizenhét
1093 XXXII |              bizonnyal bármely esetben is; mindene volt hozzá a természettől:
1094 XXXII |        csüggedő lelke. A harc különben is gyönyör lett volna rá nézve; –
1095 XXXII |                 akkorra már aztán vége is volt minden harcnak.~Mennyiszer
1096 XXXII |       nagyanyánkat, aztán édesanyánkat is; magunk maradtunk, nem osztoztunk
1097 XXXII |                idők új rendszere engem is kényszerített; hogy arról
1098 XXXII |              jó parasztember.~Még most is az vagyok.~Itt is együtt
1099 XXXII |             Még most is az vagyok.~Itt is együtt maradt velünk Loránd.~
1100 XXXII |           irtóztunk mi valamennyien.~Ő is, mink is.~Minden este úgy
1101 XXXII |               valamennyien.~Ő is, mink is.~Minden este úgy váltunk