Fezejet
1 I | legkevesebb bánatot okozni.~Sohasem hallottam, hogy valaha pörölt
2 I | volna valaki a házunknál.~Sohasem láttam duzzogó arcot, tegnapról
3 I | nagyanyánk, nem tudtuk miért, sohasem jöttek velünk; azt mondták,
4 I | üvöltés volt az, amilyent sohasem hallottam tőle.~Néhány perc
5 I | melynek cifra vasajtaját én sohasem láttam nyitva.~Kicsiny gyermek
6 II | mely, mint az álló csillag, sohasem távozhatik el oly messze,
7 II | utcákon kirakatokat én még sohasem láttam, csak itt, s bámultam
8 II | mint Fromm úré, én még sohasem láttam belülről. Mienk otthon
9 II | mire megvénülünk???…~ ~Sohasem hittem volna, hogy azon
10 II | megnyugtatta felőle, hogy ott sohasem történhetik baj; sőt még
11 II | belefulladtam a Dunába. Sohasem merte ezt senki tudatni
12 III | Catoni”, mint én azt, hogy:~– Sohasem.~– Ah! Sohasem fogsz bort
13 III | hogy:~– Sohasem.~– Ah! Sohasem fogsz bort inni! No, majd
14 III | első pohárnál így megbukva, sohasem nyúltam többet semmiféle
15 IV | meg egy kulacsot, amiből sohasem fogy ki a bor. Mind a tekintetes
16 IV | egyszerű hangszer által. Sohasem hitte volna, hogy ezen ily
17 VI | egyet táncolni – velem.~Sohasem láttam szebben táncolni,
18 X | ne mondd, hova lettem.~– Sohasem? – kérdezém én megrettenve.~–
19 XI | nyilat törtem bele, amit sohasem fog onnan kihúzhatni. Nem
20 XI | értem volna el vele? Így sohasem mondhattam volna el neki,
21 XII | a prédikációdat; én még sohasem hallottam olyat. Én adok
22 XIII | engemet még valaha, vagy sohasem, ha ez a fiatalember ott
23 XIII | gondolkozhatol azon, jó fiú, sokáig; sohasem fogod te azt kitalálni.
24 XIII | eleinte; vagy mindjárt, vagy sohasem, de végre is segédei szavát
25 XIII | párbaja volt Áronffynak, de sohasem tudtam meg, hogy kivel;
26 XIV | csomagot elrejté keblébe. Talán sohasem is fogja azt onnan elvetni.~ ~
27 XIV | viselte magát Melanie. Szemei sohasem keresték ez ifjú arcát,
28 XVI | szomorúságra nekem, hogy ezt sohasem kérdezte tőlem senki, és
29 XVI | senki, és ha kérdezte volna, sohasem mondhattam volna meg senkinek.~–
30 XVI | kegyed anyjáról hírt?~– Sohasem. Azt hiszem, valahol álnév
31 XIX | én nem értem; titkaitokba sohasem igyekeztem mélyebben behatni,
32 XX | bátyám, tudod, hogy én sohasem iszom bort.~– Sohasem? Még
33 XX | én sohasem iszom bort.~– Sohasem? Még ma sem? Még az én egészségemért
34 XX | akármilyen abszurdum is.~Sohasem felejtem el azt a tekintetet,
35 XXII | óvatosságát, hogy Melanieról sohasem írt Dezsőnek egy szót is.
36 XXIV | csárdába sietnek mulatni. Engem sohasem mertek megtámadni lakásomon,
37 XXVI | szerető visszatér hozzád, s sohasem hagyhat el többet.~A cselédleányok
38 XXIX | Lásd no: aztán vakulj meg! Sohasem láttál még ilyen állatot?
39 XXXII| tizenhét ilyen súlyos év!~Sohasem láttam embereket olyan hamar
40 XXXII| volt rá nézve.~Vadászni sohasem járt; azt mondá, nem jó
41 XXXII| Azzal lehunyta szemét, és sohasem nyitotta fel többet. Mire
|