Fezejet

 1 IV  |      hosszú asztal két végén, mert Borcsa asszonynak úgy tetszett
 2 IV  |        énekel, hogy eresszék be; – Borcsa asszony hozta a levest.~
 3 IV  |               Tehát csak vigye el, Borcsa asszony – monda sóhajtozva
 4 IV  |      tartott: arra büntette magát.~Borcsa asszony mérges dohogással
 5 IV  |             mint egy szardellát.~– Borcsa asszony, vigye ki ezt is.
 6 IV  |            Nem eszik belőle senki.~Borcsa asszony már itt elkezdett
 7 IV  |          magának.~Íme ekkor lép be Borcsa asszony egy tál túrós galuskával.~
 8 IV  |       figyelembe nem vétele által.~Borcsa asszony a női harag legvégső
 9 IV  |          kitört a zivatar.~Letette Borcsa asszony a galuskás tálat
10 IV  |       kérdezősködvén az urak után, Borcsa asszony keményen lehordá,
11 XXII|    legjobban van értesülve.~      ~Borcsa asszonynak pedig azalatt
12 XXII|        magát valaki a háziak közül Borcsa asszony láttávolában, mert
13 XXII|      utolsó kutyaugatásnál, melyre Borcsa asszony már ki sem méltatá
14 XXII|             szólt Loránd, ki ráért Borcsa asszonnyal még humorizálni
15 XXII|    humorizálni is.~Azzal bementek, Borcsa asszonyt ott hagyva a kétség
16 XXIV| apró-cseprő mendemondát, amint azt Borcsa asszony Ciprának, Cipra
17 XXV |            az áldásod. Eredj, majd Borcsa asszony ád egy pohár bort
18 XXIX|          meg a mennyországban van.~Borcsa asszony kitekintett a konyhából.~–
19 XXIX|        kezet csókolt, hálálkodott. Borcsa asszony azonban elvégre
20 XXIX|           Malacot! – rivallt közbe Borcsa asszony, s reszketett a
21 XXIX|       egyet nem adom! – protestált Borcsa asszony, s most már ökölre
22 XXIX|         mintha nem is malac volna.~Borcsa asszonyt a rívás is elővette.
23 XXIX| asszonycselédek!~– Ne prézsmitálj, Borcsa! – riadt fel, tekintélyét
24 XXIX|         meg nem fogom! – pattogott Borcsa asszony.~– Majd megfogja
25 XXIX|          Poca, poca, neh, neh!”~De Borcsa asszony sem vala rest; amint
26 XXIX|           elkapta a hátulsó lábát.~Borcsa asszony visított, Marcsa
27 XXIX|           kiáltott dühtől rekedten Borcsa; s aztán visszafutott a
28 XXIX|      mutatott a megölt ártatlanra.~Borcsa asszony pedig azt mondá
29 XXIX|           meg mindennap háromszor.~Borcsa asszony valóban nem tréfált,
30 XXIX|  szándékozék meggátolni, megfogván Borcsa asszony karját, hogy visszatartóztassa.~–
31 XXIX|            kapsz, ha elmégy.~Hanem Borcsa asszony az első konfliktusnál
32 XXIX|          Mit mertél nekem mondani?~Borcsa asszony már kívül volt az
33 XXIX|       kijött a bottal, már akkorra Borcsa asszony messze az utca túlsó
34 XXIX|         odáig eltolta a talyigáját Borcsa asszony, elég ideje volt
35 XXIX|         rácsajtaján.~– Te vagy az, Borcsa?~– Én hát; látja kee, ha
36 XXIX|         van.~– Hát visszakerültél?~Borcsa asszony minden válasz helyett
37 XXIX|         Hát miért jöttél egyébért, Borcsa? – szólt nagy flegmával
38 XXIX|          egy szó sem volt igaz, de Borcsa asszony így okoskodott:~„
39 XXIX|     feleselők körül csoportosulni.~Borcsa asszony közéjük rontott.~–
40 XXIX|             sok ezüstpénz.~Ezt már Borcsa asszony maga sem érté.~Hogy
41 XXIX|            ha ez a malac csakugyan Borcsa asszony jószága volt, akkor