Fezejet

 1 I     |        Bátyám levette fövegét, úgy ment; azt mondta, nagyon melege
 2 I     |        kattant.~A szekér csendesen ment előttünk a falu hosszú utcáján
 3 II    |        olyan ősz már!~És amint így ment fokozatosan a keserv végig
 4 II    |            Nálam a tanulás könnyen ment; úgy néztem le rá, mint
 5 III   |             ki helyemet elfoglalni ment, maga is szomorú volt. Nekem
 6 IV    |        tisztes régiség tulajdonába ment át, sőt egy Duna melléki
 7 IV    |           szólította fel, s ő maga ment példával legelöl. Őnagysága
 8 IV    |        pergetnek, hogy Ragályi nem ment fel követnek”.~Most a patrióták
 9 IV    |             hogy a bor is a fejébe ment kissé, nem volt hozzá szokva.~
10 V     |            túlsó partig.~Miért nem ment a száraz felől? Miért éppen
11 V     |           támadásra. Akkor aztán ő ment hozzá közelebb, fejét lehajtá
12 VII   |           nézett. Mikor Schmuck úr ment keresztül, az meglátott,
13 X     |       mondani, hogy talán az enyim ment el. Az meglehet. Az nagyon
14 X     |        arrafelé, amerre az a hintó ment, hanem vágjon neki itt a
15 X     |            arra, amerre az a hintó ment?~– Nem én.~– Hát nem ismert
16 XI    |          lett volna megáldva: elöl ment, arca égett, léptei ruganyossággal
17 XI    |           nem azt tette. Csendesen ment vissza, és sokára tért meg,
18 XII   | vigyázzanak magukra, mert az elébb ment ezen egy lovas betyár, akivel
19 XII   |          egyszerre sötét mélázásba ment át arca. Majd tétova tekintettel
20 XIII  |          tudományban fogalmain túl ment, el tudta magát mulattatni
21 XIII  |         vissza férjéhez, külföldre ment azzal a színésszel, kivel
22 XIII  |          egészen új átalakulásának ment eléje, s a régi és az új
23 XIII  |            székéről, s az ablakhoz ment, kitárva annak mindkét szárnyát:
24 XIV   |            csattanó orcáját, odább ment.~Nevetett, de a mérges nyíl
25 XVI   |         Azt hiszik, Kelet-Indiákra ment.~– Néhány hét múlva ismét
26 XVII  |            legelébb is Melanie-hoz ment vele.~– Tisztelt nagysád,
27 XVIII |            szobájába. Loránd eléje ment, Topándy megölelte, megcsókolá.~–
28 XXII  |     Bálnokházyné nagyon a végletig ment, midőn egy férfinak igazmondási
29 XXII  |            önök velünk ezt a kárba ment kézfogói lakomát barátságosan
30 XXIII |  nagyanyjának. Az öregasszony vele ment a kocsiig; ott megcsókolá
31 XXIV  |          Melanie hugád már férjhez ment.~– Hát jól van.~– Hiszen
32 XXIV  |    lakodalom nagy ünnepélyességgel ment végbe.~Sárvölgyi nem sajnálta
33 XXIV  |            És eszerint Melanie nem ment férjhez?~Topándy megcsóválta
34 XXIV  |        igenis két napra rá férjhez ment, és megesküdött – Sárvölgyivel.~–
35 XXV   |            amelyen jött; Sárvölgyi ment aludni, mint ki ügyeit jól
36 XXVI  |             jó napot”. Aztán odább ment. Topándyt kereste.~Topándy
37 XXVIII|         leány –, nézze, csak eddig ment be a kés.~És mutatta a rablótól
38 XXIX  |     felesége haragjába, s még maga ment el a szolgabíró hajdúit
39 XXX   |       felugrott helyéről, és eléje ment.~Cipra jól hallá, mit mondott
40 XXXII |          Loránd fegyverrel oldalán ment el bizonyos mulatságba,