Fezejet
1 II | gonosz teremtéssel, hogy nem magam számára dugtam el tányéromról
2 III | tanácsos úrnál lakik, én magam azonban csak Fromm pékmesternél.~
3 III | kedves otthonom felé; én magam pedig itt maradtam az ő
4 IV | majoránnás kolbászból! Én magam készítettem tegnap este.~
5 V | meleget, nyáron hűsöt tart. Magam is ellaknám benne.~Cimborái
6 VI | Ezzel a hőstettemmel nemcsak magam, de Melanie húgom is meg
7 VI | egyszer olyan jó, hogy írjak magam is, mert majd egyszer rájönnek
8 VI | fogadom el, majd megírom magam. Megtanulok mindent, amiben
9 VII | fáján, amit én elérek, és magam leszakíthatok.~Elfogadtam
10 VII | vannak hagyva. S nemcsak magam voltam így.~Még most is
11 VII | ráismertek, azok között voltam én magam is.~Az iskolai törvényszék
12 VIII| értett.~– Hát bizony én csak magam nem lehetek az áldozat,
13 IX | a hazát. Még „akkor” magam nem is tartoztam a fiatalsághoz,
14 X | cölönk, amit cepeljek, mikor magam sem tudom, merre fussak.
15 X | karomon, majd elordítottam magam. Ez nála sajátságos neme
16 XI | végbement, miután én azt vele magam tudattam.~Most azután anyám
17 XI | megmondtam azt az öcsémnek magam.~– Miért hallgattad ezt
18 XI | el tőle, és tekingettem magam körül.~– Hol van Loránd?~
19 XI | kétfelől.~– Miért nem? Azt magam sem tudom. De tinektek sem.
20 XI | ember vagyok én, mint saját magam.~Hagyjanak nekem békét!
21 XII | örömest hallott emlegetni.~– Magam nevelése! – szólt büszkén
22 XIII| olyan boldog embert látni magam előtt, amilyen az én ideálom;
23 XIII| csillagos égre kinézett.~– Magam sem ismerem.~Loránd bántott
24 XIII| az, hogy most nem mehetek magam, hogy nem kereshetem fel
25 XIII| hogy nem kereshetem fel magam azt az embert, aki Áronffyt
26 XIII| aki beszél.~– Én rögtön magam átsiettem ez emberhez. Kinek
27 XV | Eredj! Ne veszekedjél! Magam sem tudok. Hol vegyem a
28 XX | boldogult atyádat látnám magam előtt. Oly szakasztott hasonlatosság!~
29 XX | után, ahogy én hittem őt magam előtt látni, s ahogy anyám
30 XX | hogy „Itt meg itt történt, magam is ott voltam”.~Az adomák
31 XXII| bosszúra elég vagyok én magam, s hozzá tetőtől talpig
32 XXIV| bolond tréfát csináltam, hogy magam is tökéletesen meg vagyok
33 XXIV| bolond gondolat volt, én magam is elismerem – folytatá
34 XXIV| tekintetben megvannak a magam szillogizmusai. A fiatalembernek
35 XXVI| jobban búsult rajta, mint magam.~– Ez sem ok arra, hogy
36 XXIX| kupec, se csiszár! Nekem a magam kocája kell; az egész csordáért
37 XXIX| kenyérmorzsán neveltem fel; magam szájától vontam meg a tejecskét,
38 XXIX| vontam meg a tejecskét, magam szájával rágtam meg neki
39 XXXI| Hát eszerint majd csak magam viszem el ezt a levelet
40 XXXI| van egy ólomkoporsóm, amit magam számára készíttettem, hogy
|