Fezejet

 1 I    |           leterítve.~Ma sincs még annyi erőm, hogy le tudjak írni
 2 I    |   magamban; én is gyermek vagyok, annyi idős, mint az a másik volt;
 3 II   |          meg.~Hozzám azonban csak annyi szava volt, hogy siessek
 4 II   |          fellépegetni; azután meg annyi ajtó, kisebb, nagyobb következett
 5 II   |     fejebőrét megállítani Márton, annyi szemöldökrángatásba került
 6 II   |       valaha azért tanuljon össze annyi sok diák szót, hogy őt is
 7 IV   |          fel a magtárt, vitess el annyi búzát, amennyiből a sportula
 8 IV   |          várnom, míg kisül, aztán annyi rossz ember jár ám itten,
 9 VI   |          föld felett, s a valcert annyi kellemmel tudta lejteni,
10 VI   |          dél óta büfflál odabenn, annyi a leckéje, te meg még bele
11 X    |        tudnék valamiben segíteni?~Annyi őszinte jószív volt a szemrehányásában;
12 X    |           becsvágy; s ez nekem is annyi volt már, mint Lorándnak;
13 XII  |         ahol még ahány kocsinyom, annyi országút.~A sík rónán este
14 XII  |       mint muzsikus.~Loránd pedig annyi megszeppenést sem tanúsított,
15 XIII |       tenni, semmi; azontúl pedig annyi, amennyi egyik napról a
16 XIII |         nem nagyon keserített az: annyi transzcendentális tudományt,
17 XIII |      transzcendentális tudományt, annyi világismeretet belém vertek
18 XIII |      Ostobaság! Már akkor is volt annyi eszem, hogy hasonló eseteknél,
19 XIII |          felejteni a dolgot, mint annyi sok mást.~Azonban csalódtam.
20 XIV  |        sőt a Gedenkebuchot, amibe annyi okos és nevezetes ember
21 XIV  |           okos és nevezetes ember annyi ostobaságot sajátkezűleg
22 XIV  |        másiknak minden csepp vére annyi könnycseppé változzék át.~
23 XIV  |       Magában e szavak értelmében annyi keserű volt, de a tönkrejutott
24 XIV  |       tönkrejutott nagy úr árvája annyi megnyugvással, oly kibékült
25 XVII |          igen! Én ráismertem önre annyi idő óta, ön pedig már nem
26 XVIII|          együtt te is megvénültél annyi idő óta, s most elém állsz
27 XVIII|           No iszen, tudok én neki annyi anekdotát a papokról, hogy
28 XVIII|            S még nem volt rá eset annyi víg cimbora megfordultán,
29 XVIII|        Hajdújának meghagyta, hogy annyi tiszta fehérneműt rakjon
30 XIX  |       találtam hajlékunkban.~Ahol annyi joga volt mindenkinek naponkint
31 XXII |       erre gondolt, ki tudja azt?~Annyi bizonyos, hogy mikor Dezső
32 XXV  | cigányokon átlépkedni, azok által annyi hálálkodásban részeltetik,
33 XXVI |         nem veheti el, mert nincs annyi pénzünk, hogy a papnak meg
34 XXVI |          Azt várta, hogy legalább annyi időre meg fog állni, mint
35 XXVI |         szólt: – Szegény anyámnak annyi bánata volt miattam.~– Azt
36 XXX  |          szavakra:~„Kedves Anyám!~Annyi bú, annyi fájdalom után,
37 XXX  |           Kedves Anyám!~Annyi bú, annyi fájdalom után, amit a leggyöngédebb
38 XXX  |          hevült ajka, a seb ajkán annyi vért lüktetett ki az a hű
39 XXXI |         temetve a föld alá.~Dezső annyi kedveset tudott regélni
40 XXXII|            ahány sor; ahány szál, annyi napról összegyűjtve! Lehet-e