Fezejet

 1 I     |            az iskola udvarán, hogy egyedül ne menjek haza. Mikor ráért,
 2 I     |       tartva kezeiben; hanem midőn egyedül maradtunk, őrjöngve rohant
 3 II    |      haragudtam rá?~Igazán mondom, egyedül csak azért, hogy lássam,
 4 III   |        helyén.~És amint ezt a nagy egyedül maradást először meggondoltam,
 5 VII   |      ajándékot akart adni, az erre egyedül jogosult szülőimet kivéve,
 6 VII   |            a repedt harangot, mely egyedül arra a célra szolgált, hogy
 7 VIII  | közelítenek.~Jer csak! Azonban nem egyedül az jött, akit várt; legelöl
 8 VIII  |          vagy az udvari tanácsosné egyedül megy.~Dezső kedvetlenül
 9 IX    |          téli est legzordonabbikán egyedül állt ablakánál Loránd, s
10 IX    |       kellene őrülnöm.~– Nem fogsz egyedül lenni ott, mert az, aki
11 X     |        Ebben a sötétben nem mernék egyedül a városba visszatérni.~Most
12 X     |            háztömkelegen keresztül egyedül bocsásson-e haza vagy magával
13 X     |            útra? Onnan megint csak egyedül kell visszaeresztenie.~Loránd
14 XI    |          járatnak a vége, azt csak egyedül én tudtam.~Nem tolakodtam
15 XI    |       előtt beszélni. Most a tieid egyedül vannak, szólj!~– Még valamit
16 XIII  |            nem félti ezt a leányt; egyedül hagyja utazni, rábízza vagyona
17 XIII  |         akadtak hozzá; hanem mikor egyedül maradt, egészen más ember
18 XIV   |       szobából.~Cipra pedig, amint egyedül maradt, mielőtt valaki meglephette
19 XV    |        erkölcsi tartalék kincséből egyedül annyival felruházva, amennyit
20 XV    |       Estebédnél csak hárman ültek egyedül az asztal mellett. Loránd
21 XVI   |           sokszor sétált Loránddal egyedül, míg Cipra magányosan ült
22 XVI   |        hogy Lorándot egyszer ismét egyedül láthatja cigányos pompájú
23 XVII  |     kötelezettségét. Élete végéről egyedül Dezső fog értesülni, s a
24 XVII  |           fülébe súgott:~– Majd ha egyedül leszünk.~Az asszonyság jobban
25 XVII  |         jobban tudta ezt („Majd ha egyedül leszünk, akkor beszéljünk
26 XVIII |       növendék gyermekei voltak: ő egyedül áll a világban. Nem tartozik
27 XVIII |           vele szobájába érni.~Ott egyedül lévén, bezárta az ajtót,
28 XX    |           kívül mindenki szerepel, egyedül lenni publikum és kritikus.~
29 XXII  |        megfutamodott, s engedte őt egyedül elbukni?~Asztal fölött azután
30 XXIV  |             ahol együtt szoktak és egyedül tanakodni emberek és természet
31 XXIV  |         hogyan hagyjak itt magukra egyedül. Hanem e tekintetben megvannak
32 XXIV  |         megadóztattak. Mikor Cipra egyedül utazott valahová, őt igen
33 XXVIII|          rajta, s azzal nekiindult egyedül, egy fegyverrel az egész
34 XXVIII|       mikor a veszély közepén van, egyedül önmagára hagyva.~Ő is vadászaton
35 XXVIII|       pillanatban el volt hajítva, egyedül esett bele a mészverembe.~
36 XXX   |       azóta, hogy megsebesítették. Egyedül ült ágya mellett.~Cselédnek,
37 XXX   |            őket mind.~Topándy volt egyedül a sebesült leány mellett.~–
38 XXX   |          névtelen, hontalan ifjút, egyedül magamért, s kit szeretek
39 XXXI  |            a gondolatban, hogy nem egyedül lesz azután boldog nő a