Fezejet
1 II | mindaddig házi fogságban marad, amíg magát jobb sorsra érdemessé
2 II | rendkívül vakmerő leány, amíg ebben a sötétségben karon
3 IV | gondolat! Nem halok meg, amíg ezt meg nem érem.~Eközben
4 X | itt a többi fiákereken, amíg az igazira ráakadunk, mert
5 X | Magában nem eresztjük, amíg biztos helyen nincsen… az
6 X | kicsit beléjük is veszek, s amíg engemet bevisznek, addig
7 X | akarsz engemet kísérni?~– Amíg megvirrad. Ebben a sötétben
8 XI | nagyanyám megígérik, hogy amíg én nekik Loránd írását nem
9 XII | Azon rövid pillanat alatt, amíg Loránd a homlokának szegezett
10 XIII | elkínzott valami eszme, amíg cselédeim boldogul horkoltak.
11 XIII | álnoknak két kezébe adja, hogy amíg a jobbal a testét, ballal
12 XVII | kártyában~Loránd elodázta, amíg lehetett, az időt, hogy
13 XVII | bennünket látogatni többször, amíg itt leszünk?~– Nem.~– No,
14 XVIII | vonult azalatt keresztül, amíg Gyáli a bevezető szavakat
15 XIX | nem lehet menyegző addig, amíg a gyász tart!~És amidőn
16 XIX | gondolunk mi egymásra, s amíg megvénülünk, elég időnk
17 XX | akármilyen abszurdum is…~És amíg ezt mondta, oly komoly volt,
18 XX | Csak kóstolgatta a bort, amíg mások itták.~– Ha van kedved,
19 XXI | azzal kézen fogta Dezsőt, s amíg szobájáig elvezeté, egész
20 XXII | mer jelenni, mindaddig, amíg oda nem kényszerítem, hogy
21 XXIII | és lássa, érezze, hogy amíg ő egy életszak változó eseményeit
22 XXIII | gyerek is megnőtt azalatt, amíg ő. – Emlékezel-e még, mikor
23 XXIV | addig mer garázdálkodni, amíg tapasztalja, hogy félnek
24 XXV | XXV. Amíg a zene szól~Lankadombon
25 XXV | Hercegasszonynak nevezik, amíg letéphették a virágát, s
26 XXV | rablok, házat török addig, amíg tele nincs fazék ezüsttel,
27 XXVI | nevedet hirtelen kimondom, amíg fut, rám kell akkor gondolnod
28 XXVIII| annak ott kell maradni, amíg élek. Menjen! Ragadjon fegyvert,
29 XXVIII| és elvánszorgok innen, amíg bírom magamat.~– Ne félj!
30 XXVIII| szorítva.~Nem veszté el lelkét.~Amíg azok ideérnek, éppen elég
31 XXIX | Meg ne öld! Ne ríkasd, amíg én hallom! – kiáltott dühtől
32 XXIX | Lankadombhoz; hanem azért amíg odáig eltolta a talyigáját
33 XXIX | túlsó oldalán az utcának, amíg a piac közepére nem ért,
34 XXIX | szolgabírói lakba, ahol a hajdúk, amíg a szolgabíró hazaérkezik
35 XXIX | milyen hosszan tart ez!~Amíg el tudnak bánni ezzel a
36 XXIX | a pók hálója szögletét?~Amíg magában tétovázik, amíg
37 XXIX | Amíg magában tétovázik, amíg tusakodva méri át az ajtótól
38 XXX | hosszú is volt az az idő, amíg Loránd visszajő.~A lyán
39 XXX | termein elvakul a szem, amíg végigtekint?~Nemsokára ismét
|