Fezejet

 1 II    |           Egy gondolaton tűnődünk, öcsém!…~Teljes életemben mindig
 2 III   |          hozzám fordulni – Hát te, öcsém, nem kóstolod meg azt az
 3 III   | celebritást.~– Ne szégyelld magad, öcsém – biztatott az udvari tanácsos,
 4 IV    |          ne tekintetesurazz engem, öcsém, gyere, igyunk egy kis papramorgót,
 5 IV    |         kezeiket.~– No, szolgabíró öcsém, most már papolj!~Szolgabíró
 6 IV    |         számára valakit? Nem, édes öcsém; én biz az ördög barátságát
 7 VIII  |       sorsot húz.~– Igen. Lépj ki, öcsém, egy percre az ajtón, hogy
 8 X     |             ennyiből állt:~„Kedves Öcsém!~El vagyok árulva, menekülnöm
 9 XIII  |         ezzel sok van mondva. Hát, öcsém: ispán akarsz-e nálam lenni,
10 XIII  |  elszántságot. Most hát gyere fel, öcsém: az asszony majd kiadja
11 XIII  |          elfulladt bele.~– Hiszen, öcsém, mért nem mondtad, hogy
12 XIII  |            a két férfit.~– Bizony, öcsém – monda Topándy –, annál
13 XIII  |           az asztalon keresztül.~– Öcsém, derék gyerek vagy; becsüllek
14 XIII  |            ez volt célja.~– Kedves öcsém – szólt Topándy, két kezét
15 XIII  |       egymásutánban.~– Megengedem, öcsém; még azt is neked hagyom,
16 XIII  |     káromlásnak neveznek. Hidd el, öcsém, hogy egymillió ember közül
17 XIII  |            egy te nem fogsz lenni, öcsém.~Loránd bámulva kérdezé:~–
18 XIII  |           mosolygott.~– Óh, kegyes öcsém, nem énrólam fog az rád
19 XIII  |       lehető lényekre. Ülj mellém, öcsém!~Loránd előbb föléleszté
20 XV    |         mondva ebéd után:~– Bálint öcsém, kérdezd meg Ciprától, hogy
21 XVIII |            üldöztek, kedves Loránd öcsém; különben nincs szükséged
22 XVIII |          kell, Loránd pajtás!~– Az öcsém is ott lesz: a Dezső gyerek.~–
23 XX    |          Hallod-e ezt, Pépó? Az én öcsém megállja, hogy nem iszik
24 XXI   |          Kicsoda az az úr?~– Az az öcsém, Dezső, nagyon jó fiú. Csókold
25 XXI   |        örült e szónak.~– Bátyám és öcsém előtt mutassunk derült arcot!
26 XXII  |         bocsátani Sárvölgyi úr, ha öcsém kívánatának engedve, néhány
27 XXII  |            dolgok már ezek, kedves öcsém – szólt fitymáló hangon
28 XXII  |             Megálljon csak, kedves öcsém – szólt közbe Bálnokházyné –,
29 XXIV  |       izgatottság jele volt.~– No, öcsém – mondta tenyerébe csapva –,
30 XXIV  |         Türelmetlen publikum vagy, öcsém. Pedig azért sem sietek
31 XXIV  |            tovább.~– Tehát, kedves öcsém, attól a gondolattól válj
32 XXIV  |         volna meg.~– Ne mondd azt, öcsém! Ne állj magadról jót! Nem
33 XXVI  |    olvasásával foglalkozott.~– No, öcsém – szólt Lorándnak nyújtva
34 XXVI  |        süldőmalacot. Már ez ellen, öcsém, nem lehet rugódozni. Ez
35 XXVIII|         közé. Aztán csak hidegvér, öcsém; – tudod: bolondság az egész
36 XXX   |            szólt Topándy –, Loránd öcsém még tegnap megkérte tőlem
37 XXXI  |         könnyelmű mosoly.~– Loránd öcsém, két temetés lesz a háznál!~–
38 XXXII |       milyen rosszat tettél velem, öcsém, hogy elhoztál a csatatérről.