Fezejet

 1 II   |           kis német leányt, Fromm Henrik sütőmester Fánny leányát,
 2 II   |        mégis sikerült.~Ez a név: „Henrik”, sokszor megütötte a fülemet.
 3 II   |       jussak el az adatok nyomán: Henrik barátomnak nem szabad ma
 4 II   |     kimondani megtanulja.~Szegény Henrik!~Az mindig tűrhetetlen gondolat
 5 II   |       markolva ült az én barátom, Henrik, és magolt, kegyetlenül
 6 II   |   megcsóválta fejét. Nem jól van.~Henrik megijedt. Újra kezdte:~–
 7 II   | mindannyiszor megrázta, ahányszor Henrik hibát ejtett, utoljára annyira
 8 II   |       Fánny kegyetlen volt hozzá.~Henrik felnézett rá, s aki nem
 9 II   |       számára elhozott süteményt.~Henrik rám veté szemeit, mint valami
10 II   |           ez előtt a leány előtt!~Henrik egy fejjel magasabb volt,
11 II   |           mindjárt azt a perecet?~Henrik barátom egy darabig rúgott,
12 II   |         erélyes serkentést; hanem Henrik egyszerre talpra pattant,
13 II   |          eléggé nevettető hatása.~Henrik nekigyürkőzött, s versenyt
14 II   |      vissza.~– Hanem hát mármost, Henrik, elég lesz a perecfonás,
15 II   |     reggelit, ha nem lesz készen.~Henrik rá sem hallgatott, mintha
16 II   |         nevetett.~E nevetés alatt Henrik minden perectésztát elrontott,
17 II   |         mihez kedve van. Ugyebár, Henrik!~– Az ám! – dörmögé a fiú
18 II   |       uram bocsá! – a miatyánkot.~Henrik is együtt énekelt velük.
19 II   |         asztalon kiterítve feküdt Henrik szerencsétlen dolgozati
20 II   |     lépései hangzottak a lépcsőn. Henrik dugta az én írásomat hirtelen
21 II   |          volt már idebenn, mintha Henrik egy sáskatábort akarna kiexorcizálni
22 II   |            vallató arccal fordult Henrik felé.~– No ergo! Quid ergo?
23 II   |       scis? Habes pensum? Nebulo!~Henrik azt próbálgatta, hogy meg
24 II   |     verseket már tegnap sem tudta Henrik, pedig csak a kis piszének
25 II   |        ráhúzogasson vele.~Szegény Henrik, persze, hogy egy szónak
26 II   |           egy üdvös ráijesztéssel Henrik lelki tehetségeit fokozott
27 II   |           serkentse, de már akkor Henrik nem volt sehol sem, hanem
28 III  |        lépcső alján meg a bohókás Henrik várt rám egy nagy kefével
29 III  |          felöltözve vártam rájuk.~Henrik még aludt, s azt mondta,
30 VI   |           valakivel összevesszek. Henrik csakugyan ott büfflált az
31 VI   | meglepetéssel is vártalak – szólt Henrik fiókjából valamit kivéve,
32 VI   |           megkönnyebbült a fejem. Henrik felemelt a földről, mert
33 VII  |          Éjszaka írtam, mikor már Henrik aludt: de ha ébren lett
34 XXIII|           karját az öreg mamának; Henrik ugrott a nyakába Dezsőnek;
35 XXIII|       izmos fickó! – szörnyűködik Henrik; elbámulva azon, hogy más
36 XXIII|           este eldugtad a perecet Henrik számára? – mond a nagymama. –
37 XXIII|         Ez alapos vádakra szegény Henrik óhajtott volna szégyenében
38 XXIII|         fogta sógorát.~– Ne bánd, Henrik! Így legalább mind a két