Fezejet

 1 II    |           fia. Nagyanyám sajnálkozó hangon beszélt róla, Fromm papa
 2 II    |           muzsikálni? – kérdé nyers hangon nagyanyámtól.~Na anyám ajánlatos
 3 II    |    nagyanyámtól.~Na anyám ajánlatos hangon válaszolt:~– Óh igen, egyik
 4 III   |          őszintén csengő, sztentori hangon üdvözölt bennünket; nagyanyámat
 5 IV    |           asszonyság vidám, csevegő hangon. – Maguk őkelméhez egzekúcióra
 6 IV    |          táj. Valaki panaszol olyan hangon, amely inkább tréfa, valamit,
 7 VII   |          szobán. Rám kiáltott nyers hangon:~– No, te híres hegedűs;
 8 VII   |            a direktor nyers, száraz hangon. – Nem azt akartam megtudni,
 9 VII   |          fordult felém, kenetteljes hangon intézve hozzám jóakaratú
10 VII   |        fejedre – szólalt fel kegyes hangon Schmuck úr –, gondold meg,
11 X     |    urambátyám azon a vidám, enyelgő hangon, amivel gyermekek irányában
12 X     |             mindig indulat zaklatta hangon.~– Dezső! Te még gyerek
13 XI    |               szólt büszke, dölyfös hangon Bálnokházy.~– Elejétől végig
14 XI    |            azon szelíd, mindig édes hangon. – Légy hát jó!~Hm. Mennyire
15 XI    |       szomszéd szobába, s diadalmas hangon mondja el, amit tőlem engedélyül
16 XII   | feltekintett rá, s hasonló kötekedő hangon fogadta a szót.~– Szervusz,
17 XII   |              szólt Lorándhoz rekedt hangon –, kapjon fel, légátus uram,
18 XII   |           Azután erős, hatalmaskodó hangon megszólalt a rabló:~– No,
19 XII   |         beszólt azon a göröngyrázta hangon, ami az ijedt embereké.~–
20 XII   |          illusztrációja volt a nagy hangon kezdett fenyegetésnek; s
21 XII   |        látott maga előtt, ki tréfás hangon kérdi tőle:~– Hát maga diák?
22 XVII  |          jól! – szólt malasztteljes hangon az úrhölgy. – Csak kívül
23 XVIII |               szólt vidám, kedélyes hangon Gyáli, amazt megelőzve. –
24 XVIII |                kiálta fel extaziált hangon Gyáli, s azonközben mentegetőző
25 XX    |      ezúttal – folytatám én csendes hangon –, ne mulasszátok el egymás
26 XXII  |        Loránd elfogulatlan bizalmas hangon, bemutatva az öccsét. –
27 XXII  |          Sárvölgyi oly szorongatott hangon, mintha a torkát fojtogatná
28 XXII  |       kedves öcsém – szólt fitymáló hangon Bálnokházyné.~– Következéseik
29 XXII  |             Uraságod – szólt tétova hangon, mely gyakran megtagadta
30 XXIII |        emlékezel-e – szól érzéstele hangon az ifjú –, mikor itt az
31 XXIII |        öregúrnak, most is oly nyers hangon kiabált, és most is oly
32 XXV   |             szólt Sárvölgyi nyugodt hangon –, most lelőhetnélek, megtehetném.
33 XXVIII|            alig hallható, elfulladt hangon a leány.~– Mit akarok? –
34 XXVIII|         megfogva. A leány elfulladt hangon monda:~– Jaj! Nem bírok
35 XXIX  |            megragadja, ádáz, dühödt hangon kezd el ordítani, az ajtót
36 XXXI  |     anyjának, az majd nagyon büszke hangon lesz tartva. Megelőzte öccse
37 XXXI  |              csak súgva, töredezett hangon mondhatá:~– Most mindjárt –
38 XXXII |       tekintgetett e szomorú zizegő hangon fütyülő hírnökei után a