Fezejet

 1 I    |       örömtől lesz fehér a haja.~Az igaz, hogy nem is volt semmi
 2 I    |          riasztott fel álmomból. Az igaz, hogy mindig puskával álmodtam.
 3 I    |         mért reszket úgy a kezed?~– Igaz. Nagyon hideg van. Aludjál,
 4 I    |        bátyám –, erre a szekérre!~– Igaz. Igazság – szólt az öreg
 5 I    |      becsületes, jó emberek voltak, igaz keresztyének, szegények
 6 I    |             jó keresztyének voltak: igaz emberek az életben, hívek
 7 I    |            Fiam visszatért.~Óh, nem igaz! Ne higgyétek, mikor azt
 8 III  |       hajból készült sipka.~Ez mind igaz, mind komoly valóság; de
 9 III  |            kalácsra való.~Hiszen az igaz, hogy Pozsonyban igen jó
10 III  |       süteményeket készítnek, az is igaz, hogy egy lázsiásért sok
11 IV   |            Igenis, gyújtogatott öni Igaz hívek lelki békességét gyújtogatta
12 IV   |       minden szavával arcul köpi az igaz hívőket.~– Peckeltesse fel,
13 IV   |            a bibliában van, mind?~– Igaz keresztyén vagyok.~– Akkor
14 IV   |            a bacchanál szó ellen.~– Igaz: még több! Erősebben kellett
15 IV   |         pedig egy cimbalom volt. Az igaz, hogy remekmű, ébenfából,
16 IV   |           utcára ebből a házból. Az igaz, hogy a bor is a fejébe
17 IV   |          felebarátja veszedelmén az igaz nem örülhet. Ez bűn volt,
18 VII  |      büntetés vár. Tévedés volt, az igaz, de nem bűn, amit elkövettetek,
19 VIII |            ellene semmit.~– Ez mind igaz; de nekem mégis úgy tetszik,
20 VIII |            a legkegyetlenebb vonás. Igaz, hogy ön maga vezetett be
21 VIII |        társaság minden osztályából. Igaz, hogy nem őrzött tőlük; –
22 X    |         gondolom, hogy ez nem lehet igaz, és föl akarom keresni bátyámat,
23 XI   |              hogy amit mondok, mind igaz, és úgy történt; az egyik
24 XI   |          Lorándért kaptam.~– Ez nem igaz! – ordíta Bálnokházy. –
25 XIII |           Bécsből, jobban nagyít?~– Igaz. Hozd elő! Még azóta, hogy
26 XIII |         irgalom.”~Ki hát az, aki az igaz embert az álnoknak két kezébe
27 XIV  |           Cipra észrevette magát.~– Igaz. Igazad van.~Cipra segített
28 XV   |             a neked valót?~– Az nem igaz. Ön tud olvasni. Önt megtanították
29 XVI  |           ujja hegyei közé fogta.~– Igaz. De ez nem élő titok rám
30 XXV  |          vagy egy karvalyt lő le.~– Igaz, igaz – bólintott rá Kandúr.~–
31 XXV  |             karvalyt lő le.~– Igaz, igaz – bólintott rá Kandúr.~–
32 XXVI |            mint egy hű, szerelemért igaz pénzzel fizető nőt; és elveszem –
33 XXVI |   megszeretnek, mint a férfiak. Egy igaz jó barátom is van otthon:
34 XXVII|           volna megkísérteni.~Hátha igaz? Hátha van benne valami?
35 XXVII|             hibáit sem látja! Hátha igaz?~Úgy csodálkoznak sokszor,
36 XXVII|            mivel igézték meg! Hátha igaz?~Hátha vannak olyan szellemek,
37 XXIX | tolvajlásból ugyan egy szó sem volt igaz, de Borcsa asszony így okoskodott:~„