Fezejet

 1 IV  |            már bírom; aztán meg egy hölgy meghívását gavallér embernek
 2 IV  |           csakugyan döntő volt: egy hölgy meghívását lehetetlen visszautasítani,
 3 IV  |          bizonyozék a villogó szemű hölgy.~Szolgabíró úr kezdett emelkedni
 4 IV  |         friss sültek, s a szép ifjú hölgy oly szívesen tudott kínálkozni,
 5 IV  |              Lássa – szólt a fiatal hölgy –, ez az én hímzőasztalom.
 6 IV  |             én könyvtáram – szólt a hölgy a faliszekrényekre mutatva.~
 7 IV  |        föltárták titkukat; a fiatal hölgy fölemelé a függönyt, s naivul
 8 IV  |       kedves madaram – szólt a szép hölgy a benne lakó állatra mutatva.~
 9 IV  |             hajnalban fölkelt.~És a hölgy tekintete egészen érzékennyé
10 IV  |        biztatá a vendégeket az ifjú hölgy –, mihelyt a muzsikát meghallja.~
11 IV  |            különös, hogy egy fiatal hölgy a cimbalmot verje!~Azt a
12 IV  |     kíséretül szolgáljon egy fiatal hölgy éneke mellé, ki mintha zongora
13 IV  |     mitológiai tárgyaktól.~A fiatal hölgy keze alatt úgy zengett a
14 IV  |           omlott alá.~Erre a fiatal hölgy abbahagyta a nevetést, s
15 IV  |    lakosoknak.~Erre rögtön elmúlt a hölgy arcáról a méla búsongó kifejezés,
16 IV  |             E tisztelgésnél az ifjú hölgy keze után nyúlt, azon szándékkal,
17 VI  |          Uram, megtiltom önnek azon hölgy nevét gúnyolódva szájára
18 VIII|          oda? – kérdé indulatosan a hölgy.~– Alkalmasint maga az album
19 XII |             oly vidám, oly mosolygó hölgy arca olyan volt egyszerre,
20 XII |         mérgesen.~– Pénz – felelt a hölgy röviden, s elkezdett ezüstös
21 XII |           többi?~– Többi? – szólt a hölgy. – Azt most csinálják Bécsben.~–
22 XII |        amint a zsivány megragadta a hölgy kezét, s az asztalon keresztülhajolva,
23 XII |          tüzét hordja szemében; – a hölgy pedig arról az ifjúról,
24 XIII|         kérdő bámulattal tekinte.~A hölgy felelt helyette.~– Egy kicsapott
25 XIII|           oda ül! – riadt rá a szép hölgy.~Topándy felugrott hirtelen.~–
26 XIII|         mutatott Lorándra fejével a hölgy, mindkét keze el levén foglalva
27 XIII|           fog mindig ülni – szólt a hölgy, letéve a kávés üstöt, s
28 XIII|             jobbra! – intézkedett a hölgy tovább. – Györgynek híják
29 XIII|            amit én mondok – szólt a hölgy, agyonsújtva villogó tekintetével
30 XIII| papramorgóban.~Loránd jónak látta a hölgy parancsoló tekintete előtt
31 XIII|         hoztam a városból – szólt a hölgy, elővéve tárcáját. – Ugyan
32 XIII|        pisztoly végét – a bolond.~A hölgy olyan könnyűvérű negéddel
33 XIII|            után, méghozzá egy olyan hölgy arca után, akit megnyerni
34 XIV |             oly hirtelen a jövevény hölgy szívét; tehát csak le azzal
35 XIV |             acélmetszetek. Egy szép hölgy mellképe, hét csillaggal
36 XVII|             hogy a túlsó félről egy hölgy vág keresztül a göröngyös
37 XXII|           ott van e nagyon tisztelt hölgy kézírása; dátum és vízjegy