Fezejet

 1 I     |     borult, ha bátyám megcsókolta arcát, ha én ölében ténferegtem,
 2 I     |          A kezét.~– A kezét és az arcát.~– Csak a kezét szabad megcsókolnod –
 3 I     |         bátyámra: szerettem volna arcát is megcsókolni. Ő elérté
 4 I     |         nem szabad nekem az atyám arcát megcsókolnom!~A vén cseléd
 5 I     |       jobbról-balról megcsókolták arcát, úrszíneváltoztával félreálltak
 6 IV    |       tenyerébe takarta el nevető arcát.~– Kegyed nős? – kérdé a
 7 V     |           elriasztóbbá téve a táj arcát; mikor a mocsár kigőzölgése
 8 VII   |            ami oly kirívóvá tette arcát a kinn ácsorgó fagyos képek
 9 IX    |      karjaival az ifjú nyakát, és arcát elhalmozta csókjaival.~Loránd
10 X     |          leült az asztal mellé, s arcát két tenyerébe fektetve,
11 X     |       Nemsokára fölemelte könnyes arcát, fölkelt, odajött hozzám,
12 XI    |        Fánny odahajolt hozzám, és arcát közel tartotta ajkamhoz,
13 XII   |        nap nem sütötte el annyira arcát, hogy e szép, nemes vonásokban
14 XII   |           szépet”.~Igaza is volt: arcát igen szépnek lehetett nevezni;
15 XIII  |           sütni, főzni.~Loránd az arcát sem fintorította félre a
16 XIII  |           nem láthatta hallgatója arcát, mikor ezeket elmondá.~–
17 XIV   |          magaddal többet?~Melanie arcát egy percre halvány rózsaszín
18 XIV   |      nagyok.~És megcsókolta Cipra arcát, s engedte általa a függőket
19 XIV   |          sohasem keresték ez ifjú arcát, bár nem is kerülték tekintetét.
20 XV    |           védtelen ember az Isten arcát, ki védi ködoszlop alakjában
21 XVI   |           lyánka itt félrefordítá arcát.~Loránd értette ezt jól;
22 XVI   |       fektetve szép nap-aranyozta arcát, nagy figyelemmel vizsgálta
23 XVI   |       toll, eltakarta két kezével arcát, és azt mondá fuldokolva:~–
24 XVIII |      karja alá fűzte kezét, forró arcát odafekteté vállára, s együtt
25 XVIII |            Loránd most is Melanie arcát látta a víz tükrén.~Ezen
26 XX    | szorítottunk, megcsókoltuk egymás arcát, s siettünk be az udvarról,
27 XXI   |           azután két kezébe rejti arcát, s ő sír Loránd helyett.~
28 XXII  |       néma düh, mely Bálnokházyné arcát hevíté, a vonagló rémület
29 XXIV  |         történt.~Loránd eltakarta arcát kezével.~– Igenis tréfa,
30 XXVII |     kezeit összekulcsolja keblén; arcát felemeli, és összegyűjti
31 XXVII |     pernyét, feketére mázolá vele arcát, felismerhetetlenné téve
32 XXVIII|  lobbanásakor megpillantva Loránd arcát, felismeré benne azt, akit
33 XXIX  |    Megveszek! Meghalok!~Sárvölgyi arcát a rémület görcse az elkárhozottak
34 XXX   |           Az ateista félrefordítá arcát, és sírt.~Az ablaktáblák
35 XXX   |         takarja-e be szégyenpiros arcát az Isten színe előtt, akit
36 XXX   |     eltakarta mindkét kezével égő arcát, s hogy Loránd odalépett
37 XXX   |        elboríták a szeretett ifjú arcát, úgy borítá el annak vére