Fezejet
1 I | apámnak, az ő fehér szemöldei annál jobban összehúzódtak; szemeit
2 I | volt valami nagyobb gondja annál, hogy velem foglalkozzék.~
3 I | tesz az, mint eddig.~Hanem annál inkább kezdett bennem valami
4 II | szabad hozzá bemennünk, mert annál rosszabbul lett.~Végre ő
5 II | hallgatni szépen.~Rám nézve ez annál könnyebb volt, mert nem
6 II | tekintett az ajtón, s azután annál hirtelenebben visszakapta
7 II | szabad lenne tanulnom.~– Annál semmi sem természetesebb! –
8 III | titkolni akartam.~– Dezső éppen annál az úrnál fog lenni cserében.~–
9 IV | barna volt és halavány, de annál pirosabbak gömbölyű ajkai,
10 IV | enni fog, ha méreg lesz is.~Annál is több volt: – hal volt.~
11 V | semmivel sem volt az szelídebb annál a fenevadnál, aki odúját
12 VIII | felelte rá, hogy bizony annál egy-egy nagyobb gonoszság
13 IX | ne lássam többet?~És hogy annál inkább érezhesse Loránd,
14 X | messze van; de mire odaérünk, annál bizonyosabban otthon találjuk.~–
15 XII | szolgabíró ellen?~– De bizony még annál is felsőbbek ellen.~– Tán
16 XIII | öcsém – monda Topándy –, annál okosabb tanácsot én sem
17 XIV | jókedve szárnyait megnyírják! Annál nagyobb diadal lesz a mosolygó
18 XIV | törődő ércbálvány akar lenni? Annál jobb! Így is lesz, aki meg
19 XIV | jobban szeret az egyikkel, annál jobban gyűlöl a másikkal.
20 XIV | gyámoltalan vagyok! De te annál ügyesebb vagy, tudom; majd
21 XIV | Melanie felől megnyugodott is, annál kevésbé lehete csalódásban
22 XV | nem! Nem a kárhozatra: még annál is odább, még onnan is vissza:
23 XVI | elpirult e szóra: Cipráé annál jobban elsápadt. A pokol
24 XVII | véletlenül találkozunk együtt. Annál jobb: legalább elvezet ön
25 XVII | egész úton.~Bálnokházyné annál többet csevegett; kérdezősködött,
26 XVIII | Az a kis kuruc fiú? No, annál inkább. Azzal sokat fogunk
27 XX | magáét, azt mondja: „Tudok én annál sokkal jobbat”, s rákezdi,
28 XXI | túl esik. Hanem most már annál jobban sietek. Félóra kell
29 XXII | nem tud erről semmit.~– Annál jobb. Egy élőlény, aki nem
30 XXII | az utcára, ahonnan aztán annál mérgesebben tért vissza,
31 XXII | meg a kegyes férfiút, s annál hevültebben folytatá.~–
32 XXIII | addig az a szerető szív annál a percnél maradt el, s a
33 XXIV | árthatna. Egyszerűbb tervem van annál. Mi ketten felülünk a csónakra,
34 XXV | tartja, hogy majd a tréfa annál nagyobb legyen, ha mi az
35 XXVIII| rabló dereka alá vetve, annál fogva felkapá őt a levegőbe,
36 XXIX | senkit. Bakter vagyok.~– No, annál jobb; ha hivatalbeli ember
37 XXX | tovább olvasott a lelkész, annál jobban szorítá szívéhez
|