Fezejet

 1 I     |                kezét szabad megcsókolnod – monda bátyám szilárdul.~– Miért?~–
 2 III   |                 kezéhez, s azt megcsókolva monda:~– Mint ember valóban csakolyan
 3 IV    |                       Én is azt értettem – monda nevetve az ateista.~– Micsoda? –
 4 IV    |                 volt.~– Pompás könyvtár! – monda rá esküdt úr, míg a szolgabíró
 5 IV    |                   Az álom az ég adománya – monda a kegyes férfiú –, vétkeznék,
 6 IV    |                 vigye el, Borcsa asszony – monda sóhajtozva a háziúr. Ő maga
 7 VI    |                 igyál rá egy pohár vizet – monda Loránd.~– Nem kell.~– Eredj
 8 VI    |                Loránd csak úgy féldörmögve monda neki~– Ugyan! A gyerek előtt…~
 9 VI    |               gyertya.~– Szervusz, Dezső – monda jószívűleg. – Ugyan későn
10 VII   |                   akarsz?~– Csak vedd el – monda ő. – Nem én adom, valaki
11 VIII  |                   is vetve.~– Legyen úgy – monda Loránd –, írjuk fel neveinket.~
12 VIII  |                 Loránd”.~– Vesd a tűzbe! – monda neki Gyáli.~Dezső a két
13 VIII  |             kalapját, s tréfás enyelgéssel monda Lorándnak:~– Tiéd a fehér
14 VIII  |                most már te is eredj haza – monda Loránd, öccse kezét gyöngéden
15 X     |                társaságában volt.~– Ahá! – monda Márton, s nagyon sokszor
16 X     |                  Hogy Loránd megszökött? – monda urambátyám, hidegvérrel
17 X     | tetszésnyilvánításnak.~– Jól van, ifjúúr – monda Mócli, s nem kérdezősködött
18 X     |               akart tőlünk venni.~– Ohó! – monda Márton – de bizony elkísérjük
19 XI    |                  Fánny azalatt itt marad – monda nagyanyám –, Dezső pedig
20 XIII  |                  férfit.~– Bizony, öcsém – monda Topándy –, annál okosabb
21 XIV   |                Cipra.~Cipra keserű gúnnyal monda rá:~– Ugye, bolond egy név?~–
22 XIV   |             szobáját.~– Legyünk te és te – monda Melanie, Cipra vállára hajolva
23 XIV   |                erkölcsi iszony bámulatával monda:~– Hogyan? Hisz akkor megcsaltam
24 XX    |                   Te Áronffy Dezső vagy? – monda, s két kezével megfogta
25 XXI   |               Cipra, ha engemet szeretsz – monda Loránd.~Ha szereti-e?~–
26 XXII  |             érkezni Szolnokból.~– Vivát! – monda rá Topándy.~– S minthogy
27 XXIII |                   tréfás oldalkacsintással monda neki:~– No, ugye nem lett
28 XXVII |               keresed, ami nincs, Fáraó! – monda lova nyakát megveregetve
29 XXVIII|                   A leány elfulladt hangon monda:~– Jaj! Nem bírok lépni.
30 XXVIII|             nyomorultak! Szemükbe nézek! – monda Loránd, és csak Ciprára
31 XXVIII|                  még mindig sokan vannak – monda Topándy –, pedig kettőt
32 XXVIII|               akartam mondani.~– Jól van – monda Loránd, vadásztáskájából
33 XXVIII|       lerázhatatlanul, s ördögi nevetéssel monda: „Gyere hát! Gyere hát!
34 XXIX  |                hatalmasan.~– Nem is kell – monda, talyigáját tovább tolva. –
35 XXX   |            kézszorításban le van fizetve – monda a lelkész.~– E kéznek áldásra
36 XXXII |              megrázva, villogó tekintettel monda:~– Most megnyílt hát a vásár,