1-500 | 501-919
Fezejet
501 XIV | darab volt, egy perkál, egy batiszt: egy hétköznapi
502 XIV | egy perkál, egy batiszt: egy hétköznapi s egy ünneplő.~–
503 XIV | batiszt: egy hétköznapi s egy ünneplő.~– Kissé gyűröttek
504 XIV | miatt; légy szíves majd egy vasalót adatni, ki kell
505 XIV | magaddal többet?~Melanie arcát egy percre halvány rózsaszín
506 XIV | egyetlenegy volt a bőröndben: egy imádságos könyv. Cipra kinyitotta,
507 XIV | Voltak benne acélmetszetek. Egy szép hölgy mellképe, hét
508 XIV | könnyező szemét égnek emeli, s egy térdeplő ifjú férfi képe,
509 XIV | s perc múlva visszatért egy pár fülbevalóval.~Melanie
510 XIV | hirtelen elővett tárcájából egy pár horgacsoló tűt, gyapotcérnát,
511 XIV | fog ettől tanulni.~Cipra egy óráig volt együtt a jövevénnyel,
512 XIV | együtt a jövevénnyel, s egy óra múlva arra a gondolatra
513 XIV | volt úrhölgy; társné volt. Egy tizenhét éves gyermek, akivel
514 XIV | is szereti azt, hogy van egy leány a háznál, kinek jelenléte
515 XIV | Óh, ahhoz nem értenek még egy tizenhét éves lyánka szemei,
516 XIV | éves lyánka szemei, hogy egy porlepte, elhanyagolt, ellazult
517 XIV | Topándy azt mondta, hogy ha egy óráig nem hallaná Ciprát
518 XIV | hallgatott.~Cipra különösen egy tárgyat szeretett volna
519 XIV | egyik mit jelent.~– Óh, az egy igen kitűnő ifjú. Több külföldi
520 XIV | mint a többit. Azon volt egy karikagyűrű.~Cipra lehúzta
521 XIV | elégedve ezzel a felfedezéssel. Egy régi kedves, aki szép ember,
522 XIV | vele. Minden pillantása egy ilyen hazatérő méh volt,
523 XIV | leány gömbölyű állát, mintha egy kényes virágbimbóhoz nyúlna.~–
524 XIV | én, lelkem, annyit néznék egy leányra, azt is régen megláttam
525 XIV | híják; mihelyt Melanie-nak egy nagy pörét megnyeri, ami
526 XV | a meggyőződést, hogy ha egy becsületes ember ellenségének
527 XV | jobban. A három közül csak egy pár válhatik; amelyik összetalál,
528 XV | megszelídítetlen ördög tanácsa, ki egy védetlenül hagyott nőszívbe
529 XV | minden ajtó zárait, hogy egy nyomásra mind kinyílik.~–
530 XV | alakjáról! Szép volt, mint egy imádkozó szeráf, mint egyike
531 XV | össze.~Most látta, hogy van egy emberfölötti tünemény, mely
532 XV | indulat kristállyá jegesül; egy imádkozó szűz alakja! Aki
533 XV | a földet, vonagolva mint egy féreg.~E zajra Melanie felriadt,
534 XV | egymást, ott találta Lorándot egy asztal mellett ülve. Az
535 XV | puskát, patrontást, ~És egy butykos pálinkát!~Ikétum,
536 XV | Topándy ellenőrizhette volna, egy olyan egészséges pofont
537 XV | orcája ellen föl merje emelni egy rövidke tréfa miatt, azt
538 XVI | határidővel.~Szerelmes volt.~Ez az egy gondolat elűzte szívéből
539 XVI | is elég biztos arra, hogy egy asszonyt eltarthasson.~A
540 XVI | mintha tulajdon leánya volna.~Egy délután Loránd bátorságot
541 XVI | megfogni Melanie kezét. Egy domború hídon álltak, mely
542 XVI | körülbelül tíz éve, hogy anyám egy este elhagyta házunkat,
543 XVI | vissza nem tért. A mendemonda egy ifjú eltűnésével hozta kapcsolatba
544 XVI | megküldi testvérének. Ez egy emberen kívül senki sem
545 XVI | azzal a gondolattal, hogy egy olyan fogadást, amely valakit
546 XVI | virágbokréta az öröm. A szívleány egy sorban áll. Jól talál össze.
547 XVI | azt mondták, hogy itten egy művész és egy költő lelke
548 XVI | hogy itten egy művész és egy költő lelke kísért.~A zenehangra
549 XVI | megöl!~Arra Topándy még egy hosszú füstgomolyt fútt
550 XVII | mely Áronffy Lorándhoz mint egy nyúlós iszaptenger, tapad?
551 XVII | veszi, hogy a túlsó félről egy hölgy vág keresztül a göröngyös
552 XVII | sokáig élt már árvaságban egy félbolondnak a házánál.
553 XVII | Bálnokházyné őnagysága!~Melanie egy percre meg volt lepetve;
554 XVII | jószágunkat meg fogja venni; mert egy nagy zálogos pört nyertünk
555 XVII | közellétre, ami a kegyedé: csak egy szót súgok kegyednek, ami
556 XVII | ablakból nézett utánuk.~Melanie egy szót sem szólt az egész
557 XVII | az égnek, hogy valahára egy „nem”-et is hallok öntől.
558 XVII | eltávozott.~Bálnokházyné egy tekintetet vetett utána
559 XVIII | mámoros szerelem!~Csak egy út van, és az egyenes: –
560 XVIII | gyaníthasson semmit.~Még egy óvatosan elintézni való
561 XVIII | Siess vele minél elébb! Egy dolog jusson eszedbe: Melanie
562 XVIII | elébb!~– Nem vetek neki egy hetet.~– Úgy még legjobb.
563 XVIII | pedig a pisztolyról.~– Tehát egy hét múlva kézfogódon akarok
564 XVIII | válogat, azt nem gyanítá, hogy egy harmadikat választott már:
565 XVIII | derült kedve volt, mint egy vőlegénynek menyegzője előtti
566 XVIII | vigadva gondolt arra, hogy még egy nap az élet, s akkor aztán
567 XVIII | tréfálni tudott; leszakított egy lizinkalevelet, mely olyan
568 XVIII | mely olyan gömbölyű, mint egy kis pénz; azt a tenyerére
569 XVIII | közepén.~Milyen kegyetlenek egy halálra kész ember tréfái.~
570 XVIII | jelenteni, hogy odafenn egy ifjú úr várakozik, ki Loránd
571 XVIII | Csakugyan eléje sietett egy nappal hamarább, mint kimért
572 XVIII | perrel, mely mint villám, egy perc alatt támadt és lejárt
573 XVIII | összeveszni! Aztán miért? Egy rongyos újságért! Az ördög
574 XVIII | anekdotát a papokról, hogy egy hétig kitartom vele. Jer,
575 XVIII | féltékeny?~– Óh! a patvart! egy cigányleányra?~(„No iszen,
576 XVIII | nem féltékeny.~– Nagysád egy perc alatt megtanított engem
577 XVIII | megtanított engem valamire, amint egy egész nap hiába törtem a
578 XVIII | jött-e ide, hogy azon az egy napon Loránd agóniájában
579 XVIII | ragadva elmaradt!~– Éppen egy nagyszerű perét fejezendem
580 XVIII | komplimentírozni a bevett jókért; ő egy jó szót sem tudott neki
581 XVIII | Gyáli útiköpenyét.~Ugyanaz egy levelet is hozott Loránd
582 XVIII | találta lélegzeni, s aztán egy ideig álmélkodva kapkod
583 XVIII | azt mondhatom! – Hol itt egy tükör?~– Ugyebár? – mondta
584 XVIII | veti a mérleg másik felébe egy egész elvesztett világért?
585 XVIII | látszó találkozás nem egyéb egy jól kifőzött bosszútervnél?
586 XVIII | szerelmet, hogy félek az egy haláltól, mert szerelmes
587 XVIII | esküdve ahhoz a pipához, hogy egy percre sem veheti ki a szájából?~
588 XVIII | veheti ki a szájából?~Pedig egy búcsúcsókot talán mégis
589 XIX | azt mondá: legjobb hír az egy nőről, ha semmi híre sincs.
590 XIX | helyettem cserébe elhoztak egy kisleányt; a kisleányból
591 XIX | rettentő magányban, ha az ég egy oltalmazó nemtőt nem küld
592 XIX | lemondás kell ahhoz, hogy egy szép, életvidám gyermek
593 XIX | nekik, hogy hagyják ott még egy évig; ő úgy szereti azt
594 XIX | azután minden évben még egy évet, megint újra egy évet
595 XIX | még egy évet, megint újra egy évet kért, s ott maradt
596 XIX | hazakerültem, s évről évre egy elhatározott gondolat kezdett
597 XIX | fiskalátus állomásában, akkor egy napon karom alá vontam Fánny
598 XIX | Hát nem tudod-e, hogy egy üres hely van asztalunknál,
599 XIX | is tudott lenni.~Én még egy merész kísérletet kockáztattam
600 XX | amik még hátra vannak.~Egy héttel a határnap előtt
601 XX | ilyenkor az Alföldön, hogy egy nappal később Loránd úgyis
602 XX | otthon; ki engedte volna el egy percét is annak a napnak,
603 XX | szabad? Mind eljöttek velem.~Egy nappal hamarább érkeztünk
604 XX | tudomással jöttek, hogy ma egy víg éjszakát fogunk tölteni
605 XX | Késő este volt már, midőn egy ötlovas hintó hajtatott
606 XX | keres itt köztünk?~Utána egy virgonc öregúr szállt ki
607 XX | hogy éppen őmiatta keres egy közönyös találkozó helyet.~
608 XX | karonfogtam, s félrevontam őt egy szögletbe.~– Kedves bátyám.
609 XX | az, hogy ők, szegények, egy nappal hamarább lássanak
610 XX | Bolond beszéd. – Itt mi most egy jó napot akartunk magunknak
611 XX | dáridóhoz.~Sajátságos tanulmány egy bornemisszára nézve végignézni
612 XX | bornemisszára nézve végignézni egy egész éjszakai férfitivornyát
613 XX | szavába, míg utoljára az, aki egy bús nótára rágyújt, valamennyi
614 XX | ki a kudarcot; amott ül egy, ki már harmadszor kezdett
615 XX | klarinétosnak. Az asztal túlsó végén egy kolerikus természetű cimbora,
616 XX | cserép tanúsítja diadalát. Egy félrecsapott kalappal a
617 XX | hogy mindenki őt nézi, míg egy áldott természetű cimbora
618 XX | bor se vesszen kárba, ott egy álló helyben a vámon kívül
619 XX | szokást hozta be, hogy amint egy hosszú asztalnál együtt
620 XX | vendégei fülönfüggőin végig egy zsinórt húzott, s akkor
621 XX | mikor jókedvük volt, hogy egy pisztolyt megtöltöttek keményen
622 XX | előttem megtenni.~Rajtam egy világos gondolat rémlett
623 XX | nyúltam, s kivettem belőle egy összehajtogatott papírt;
624 XX | Felugrottam helyemről, egy szökéssel utolértem a távozót,
625 XX | falhoz, hogy evickélt, mint egy denevér. – Én leszek az
626 XX | És tudom jól, hogy ez az egy ütés, amit akkor neki szántam,
627 XX | de énvégettem; – ha az ég egy nemtőt nem rendelt volna
628 XX | árulják, hogy Lorándnak egy szavát elleshessék, s az
629 XX | előtt. Két térdeplő asszony egy halálból ébredt ifjú ölén.~
630 XXI | örült e bocsánatnak, mint egy gyermek, kit újra kegyelembe
631 XXI | alatt történt, az mind csak egy nehéz álom lett volna, melyből
632 XXI | Loránd öccséhez –, én még egy kalandos tréfát tartogatok
633 XXI | elintézendői vannak, amik egy napra Lankadombra szólítják,
634 XXI | abban, amivel vádol, lehet-e egy angyalnak, aki semmit sem
635 XXI | írta!~Válasz helyett Loránd egy keserű, mondhatlan fájdalommal
636 XXI | láttál, ne szólj senkinek egy szót se. Velem nem történt
637 XXII | pörös ügyben. Azokat, ha már egy faluban vagyunk, nem kerülheted
638 XXII | Melanieról sohasem írt Dezsőnek egy szót is. Úgy látszik, Dezső
639 XXII | kerubimokat, azt mondanám: egy öldöklő angyal szállt beléd,
640 XXII | hogy végigregéltess vele egy irtóztató történetet egy
641 XXII | egy irtóztató történetet egy emberről, ki jó barátját
642 XXII | erről semmit.~– Annál jobb. Egy élőlény, aki nem sejti,
643 XXII | mitológiai ijesztő szörny lehet egy olyan balsorsszülte cukorsütemény,
644 XXII | rendeljen meg. Nem tudni: egy órakor, két órakor, három
645 XXII | szomszéd úrfit látja maga előtt egy másik idegen úrfival.~–
646 XXII | testvér belépett rajta, egy ijedelemmé vált mind a három
647 XXII | látogatására hozott, van egy indok, mely kötelességemmé
648 XXII | vissza, s miért nem is fog egy ideig visszajönni.~– Az
649 XXII | feleselt Dezső –, miután egy nagylelkű úrhölgy, ki nemtőként
650 XXII | tündércsengettyűs virágfüzérek voltak, s egy hét múlva milyen sunda bogyófüzérek
651 XXII | eldöntést; az asztalon hevert egy darabka papír; egyetlen
652 XXII | kétfelé, s arra írt mindenki egy nevet, azt kalapba veték,
653 XXII | mielőtt folytatná, engedjen egy kérdést. Szokás-e társaságban „
654 XXII | Megbocsát ön. De itt egy igen súlyos vád van emelve
655 XXII | igen súlyos vád van emelve egy távollevő ellen, aki nem
656 XXII | nagyon a végletig ment, midőn egy férfinak igazmondási hitelességét
657 XXII | olyan volt e percben, mint egy szép Medúza-fő, melynek
658 XXII | intézni: Sárvölgyihez, ki mint egy megigézett, most is ülve
659 XXII | pokolnak elég kínja, mely egy ilyen módon lerombolt ifjúságért
660 XXII | oly nemes szívű volt, s ki egy keserű pillanatban, családi
661 XXII | arca úgy vonaglott, mint egy galvanizált halotté. Dezső
662 XXII | ellen föllázadó tettre bírni egy olyan szívet, melyben az
663 XXII | az egyiknél fog jelenteni egy patkót, a másiknál egy kiflit.
664 XXII | jelenteni egy patkót, a másiknál egy kiflit. Agyő, kedves Loránd!
665 XXIII | menyasszonyául mutattak be neki, még egy hét előtt Loránd egész lelkét
666 XXIII | ismernie a vallás fogalmait meg egy kis a-b-ab-ot, amennyi egy
667 XXIII | egy kis a-b-ab-ot, amennyi egy falusi asszonynak kell; –
668 XXIII | lássa, érezze, hogy amíg ő egy életszak változó eseményeit
669 XXIII | közbeesett idő annak az egy álló percnek örök élvezése
670 XXIII | nagy tudomány volt.~Loránd egy boldog hetet töltött otthon.
671 XXIII | szülői háztól vigyék el.~Egy hét múlva aztán útnak indult
672 XXIII | guta; csak úgy támaszkodott egy hosszú, csontos fiatalemberre,
673 XXIII | földre. Nem adta volna azt az egy botot egy egész Mecklenburgért,
674 XXIII | adta volna azt az egy botot egy egész Mecklenburgért, tele
675 XXIII | kedvesebb Fánny! Mintha egy örökkévalóság óta nem látták
676 XXIII | csinálni. Milyen szép titulus! Egy archivarius! Aztán mi lett
677 XXIII | Most aztán semmi más, mint egy pistor!~Ez alapos vádakra
678 XXIII | boldogságot esküszik, s egy hű kezet kap ajándékba,
679 XXIII | menyasszonnyal; és aztán egy nappal később ő vezette
680 XXIII | mondhattak el egymásnak: némán, egy szót nem ejtve! És mennyire
681 XXIII | az öregebb fiút; hogy még egy nagy adósság lefizetve nincsen!~
682 XXIII | adósság lefizetve nincsen!~Egy óra múlva visszatértek a
683 XXIV | mindaz az édes tetterő, ami egy viszontszerető szívet a
684 XXIV | változott át, mely képes egy viszontgyűlölő lelket a
685 XXIV | van letéve, semmivé teszem egy másik végrendelet által,
686 XXIV | magamnál, s melyben a hugámról egy szó említés sincs téve.~
687 XXIV | kanyarodik be az utca túlsó végén egy úticséza négy forspontos
688 XXIV | négy forspontos lóval, elöl egy megyei hajdú a kocsis mellett,
689 XXIV | kocsis mellett, hátul két úr, egy sovány meg egy köpcös.~Amint
690 XXIV | hátul két úr, egy sovány meg egy köpcös.~Amint ez a fogat
691 XXIV | Micsoda?~– Van az úrnak lelke: egy ártatlan hajadont oltár
692 XXIV | Magyarországba, hogy ha hirtelen egy birtokos hölggyel összekelhet,
693 XXIV | börtönajtóban magával akarni rántani egy ártatlan hajadont?~– Szegény
694 XXIV | szegény Sárvölgyi sírt mint egy gyermek, a szegény vendégek
695 XXIV | csézájára; ott ugyan adtak rá egy porköpönyeget, hogy eltakarhassa
696 XXIV | milyen prózai kimenetel! Egy vőlegény, kit elfognak oklevélhamisításért,
697 XXIV | előadással. Be kell várnod, míg egy pohár ürömesszenciát leküldök
698 XXIV | melyben az ürömlél állt, s egy pohárkával megivott belőle.
699 XXIV | skandalum után. Nekem van egy jó gondolatom: mi úgyis
700 XXIV | úgyis egyezkedésben vagyunk egy jószág felől, csapjunk fel
701 XXIV | uradalomról, amelyben csak egy ember hisz még: ez a becsületes
702 XXIV | leggyűlöltebb ellenségemnek: egy undok hullának, kinek teste-lelke
703 XXIV | tárgya a kerek világnak, mint egy nő, aki meg tudta magát
704 XXIV | káromkodás? Ekkor nekem egy bolond ötletem támadt. Azt
705 XXIV | hogy volt kinn a tanyán egy vén, csonkafülű szamaram,
706 XXIV | Sárvölgyinek. Aztán volt egy szép harmadfűre menő telivér
707 XXIV | láttad volna, hogy halad egy szekéren az, akit bálványoztunk,
708 XXIV | Itt maradok.~– Hanem elébb egy nehéz dolgon kell általesned.~–
709 XXIV | is jutott eszembe, hogy egy fiatalembert és egy fiatal
710 XXIV | hogy egy fiatalembert és egy fiatal leányt hogyan hagyjak
711 XXIV | környékünk valóságos góca egy messze elágazó rablóbandának,
712 XXIV | belátogatnak a tanyákra egy ital bort, szalonnát, kenyeret
713 XXIV | ha védetlenül kaphat, de egy égő csóvával csapatostól
714 XXIV | fúródott, s nemsokára mint egy égő piramid, lobogott fel
715 XXIV | senki sem volt benne otthon. Egy hang sem hallatszott az
716 XXV | áldozatot akart hozni, csak egy ártatlanul meggyalázott
717 XXV | Sárvölgyi hálószobáját egy előtornácszerű vakfolyosó
718 XXV | gratulálásból kiveretni.~Különösen egy vén, félszemű cimbalmos,
719 XXV | majd Borcsa asszony ád egy pohár bort érte.~De a cigány
720 XXV | percben az, mint a párduc, egy szökéssel odaugrott, egy
721 XXV | egy szökéssel odaugrott, egy kezével torkon ragadta,
722 XXV | bolond Kandúr számára, mint egy nagy fekete verem.~– Azt
723 XXV | bankót aranyra, ezüstre; egy kis bankóért adtál egy ezüstöt,
724 XXV | egy kis bankóért adtál egy ezüstöt, egy nagy bankóért
725 XXV | bankóért adtál egy ezüstöt, egy nagy bankóért egy aranyat.
726 XXV | ezüstöt, egy nagy bankóért egy aranyat. Mit tudom én, melyik
727 XXV | megmondtam. Leányom van egy nagyságos úr házában, akiből
728 XXV | kiváltani! Azt! Volt már egy fazék ezüstöm, egy köcsög
729 XXV | Volt már egy fazék ezüstöm, egy köcsög aranyam. Azt akartam,
730 XXV | Ne is fáraszd a szádat! Egy fazék ezüstöm, egy köcsög
731 XXV | szádat! Egy fazék ezüstöm, egy köcsög aranyam add elő!~–
732 XXV | pénzed meg fogod kapni. Egy fazék ezüstöt, egy köcsög
733 XXV | kapni. Egy fazék ezüstöt, egy köcsög aranyat. Hanem mármost
734 XXV | volt mind a kettőnél; de én egy lövést sem hallottam, tehát
735 XXV | mint énrám. Adj inkább egy marék pénzt, hogy a cimborákat
736 XXV | Tartsd a süvegedet!~Sárvölgyi egy erősen belakatolt vasszekrényhez
737 XXV | fogta báránybőr süvegét mint egy zsacskót, s azalatt kését
738 XXV | visszahúzta abból a kezét, egy kétcsövű pisztolyt tartott
739 XXV | maga mellé, s kimarkolt egy csomó tallért.~– Verje meg
740 XXV | aki őket megöli, mint aki egy farkast vagy egy karvalyt
741 XXV | mint aki egy farkast vagy egy karvalyt lő le.~– Igaz,
742 XXV | leányodat elcsábította, még egy másik ártatlan teremtés
743 XXV | esküdtek ellenem. Azért, hogy egy ártatlan lelket kiszabadítottam
744 XXV | odaviheti magához, s aztán egy nap ez lesz a szeretője,
745 XXV | legyen arra gondod! Kétszer egy tréfát nem csinál a Kandúr.
746 XXV | megkapnod ottan.~– Mit?~– Egy levelet, amelyik öt fekete
747 XXV | pecséttel van lezárva.~– Egy levelet? Öt fekete pecséttel?~–
748 XXV | pecséteken! Az egyiken van egy halfarkú hableány, ki félholdat
749 XXV | Áronffy-címer; a másikon van egy gólya, három búzakalásszal
750 XXV | címere; a harmadik címere egy félkerék, amiből egy egyszarvú
751 XXV | címere egy félkerék, amiből egy egyszarvú jön elő, ez a
752 XXV | Nyárády-címer, a negyedik egy korona, kardos kézzel, ez
753 XXV | Topándy címere; ez áll egy koronás kígyóból.~A rabló
754 XXVI | kedvesem.”~„Ha hajadnak egy szálára gyűrűmet, amit adtál,
755 XXVI | engem: – kedvesem.”~„S ha én egy szálát hajamnak gyolcsruhád
756 XXVI | volnék boldogabb!”~Talán egy futó ölelés tette ismét
757 XXVI | leányoknak, búra vagy örömre! Egy napon öreg cigányasszony
758 XXVI | amit mondok, hanem csak egy kis babona.~– Lökjétek ki
759 XXVI | cigányasszony. – Nekem is van otthon egy ilyen nagy eladó leányom
760 XXVI | megkérdezze, mit főzesz, s ő arra egy más kérdéssel válaszolhasson:~„
761 XXVI | kerülheté ki, azért mondott egy keserves „jó napot”. Aztán
762 XXVI | szobájában várt Lorándra, s éppen egy feltört levél olvasásával
763 XXVI | ha a porkolábnak küldök egy süldőmalacot. Már ez ellen,
764 XXVI | én is azért jöttem, hogy egy igen komoly tárgyról akarok
765 XXVI | más szó. Ez, csupán ez az egy ok lehet rá, hogy elvedd.
766 XXVI | hogy szeretem őt, mint egy jó testvért. Azt a másikat
767 XXVI | a másikat imádtam, mint egy angyalt, s amint megszűnt
768 XXVI | ezt szeretem most, mint egy hű, szerelemért igaz pénzzel
769 XXVI | megírom neki, hogy íme egy köszörületlen gyémántot
770 XXVI | megszeretnek, mint a férfiak. Egy igaz jó barátom is van otthon:
771 XXVI | van otthon: testvérem, s egy csábító előzmény részemre:
772 XXVI | részemre: derék kis ángyom.~– S egy szószólód is van még valahol,
773 XXVII | véghetetlen üresség lehet egy szívben, ahonnan hiányzik –
774 XXVII | utat nyit a bolyongónak egy láthatatlan lény ismeretlen
775 XXVII | ajakkal! Amilyen gyönge hang egy zokogó sóhajtás, amilyen
776 XXVII | tanya helyére.~Ott most csak egy fekete szérű van.~Szerteszét
777 XXVII | nem mehetnek el sehová. Egy ember itt maradhat az őrzésükre.
778 XXVII | le ne vágja azalatt.~Erre egy vén rabló felelt:~– Hoztál
779 XXVII | csendesen, anélkül, hogy egy lövést kellene tenni, az
780 XXVII | Akkor hárman bejöttök velem, egy az ajtóban marad. A pányvák
781 XXVII | csak bízd aztán rám-szólt egy ripacsos képű fickó nagyon
782 XXVII | kecskelábak?~– Itt vannak – szólt egy rabló, szűre alól előmutatva
783 XXVII | Korvé, a csutorát! Igyatok egy kis szíverősítőt elébb!
784 XXVII | Tor előtt, tudod, hogy jó egy korty papramorgó.~A kulacs
785 XXVII | elrejtve; könnyű járművek, egy darab faderékból kivágva;
786 XXVII | alatt csoportot képeztek, s egy ákácfalevelet szájába véve,
787 XXVII | amit a puszták vad fia egy falevél segélyével a dalosok
788 XXVII | álmot végigaludhatta volna, egy boldog napra ébredt volna
789 XXVII | könnyű volna megkísérelni: egy ágacskát a virágcserépben.
790 XXVII | elállta minden idegét.~Csak egy kis gallyacskát letörni
791 XXVII | éjnek.~Ejh, hiszen csak egy percig tart ez!~A fű szép
792 XXVII | kezével.~Mikor aztán még egy ágat félrehajt, hirtelen
793 XXVII | ágat félrehajt, hirtelen egy marcona alak emelkedik fel
794 XXVIII| két lövés hangzott, s rá egy zuhanás és egy káromlattal
795 XXVIII| hangzott, s rá egy zuhanás és egy káromlattal teljes ordítás.~
796 XXVIII| csapta össze kezeit.~– Itt egy kendő, szorítsd a sebre,
797 XXVIII| csak Ciprára volt gondja, egy zsebkendőt hirtelen foszlányokra
798 XXVIII| nagyon?~A leány nyakában egy hajból font lánc volt: ez
799 XXVIII| van.~A harmadik bátor szív egy leányé; de az már sebzve
800 XXVIII| ugrani onnan.~Leugrani!~Egy eszméje támadt. Nehéz merénylet,
801 XXVIII| feszítve. Annak egyik végére egy kapcsos ólomgömböt csombókolt,
802 XXVIII| Nem messze a háztól állt egy régi nagy platánfa; szétterjedt
803 XXVIII| kötel másik végét ráhurkolá egy szarufára. Azután nyakába
804 XXVIII| átkapaszkodni a platánfáig, egy szál kötélen, a levegőben
805 XXVIII| az a rövid kis zaj, amit egy ágreccsenés s egy fáról
806 XXVIII| amit egy ágreccsenés s egy fáról lemászó alak surranása
807 XXVIII| azzal nekiindult egyedül, egy fegyverrel az egész rablócsapatnak.~
808 XXVIII| kétszer odalőtt közéjük.~Egy jajkiáltás sem hangzott
809 XXVIII| bírta azokat elhinni. Hogy egy magányos embernek a sivatag
810 XXVIII| emberi segélytől, csupán egy bokor által védve, elég
811 XXVIII| védve, elég bátorsága legyen egy csoport prédára jött oroszlán
812 XXVIII| többen is kaptak sebet; egy nagyon eltántorodott, a
813 XXVIII| rablót térdre roskasztotta egy taszításával.~Hanem az hirtelen
814 XXVIII| he; hogy kiharaphassak egy darabot ebből a te gyönyörűséges
815 XXVIII| elveszté eszméletét, s míg egy pillanatra elbocsátá Loránd
816 XXVIII| fáradtan, lihegve támaszkodott egy fa derekának, ellenfelét
817 XXVIII| a fehér mésziszap közül egy rémalak emelkedett elő,
818 XXIX | tréfás hízelgésre lágyítva – egy kis kocamalackát vacsorára,
819 XXIX | konyhából egyik kezében egy serpenyővel, másikban egy
820 XXIX | egy serpenyővel, másikban egy főzőkanállal.~Kezdé pedig
821 XXIX | emse kocázott.~– Van még egy – szólt Sárvölgyi hideg
822 XXIX | szempillái alatt. – Akad még egy valahol.~– De isz azt az
823 XXIX | mikor még akkora volt, mint egy kesztyű? Most vissza akarja
824 XXIX | velem. Olyan okos, mint egy okos gyerek: mintha nem
825 XXIX | világon, aztán egy-egy tyúkot, egy megevésre szánt háziállatot
826 XXIX | Dehogy tudnának belőle egy falatot megenni a szegény,
827 XXIX | Micsoda csúnya lárma ez egy malac miatt!~– Meg ne öld!
828 XXIX | ládáját, felrakta mindenét egy talyigára, s tolta kifelé,
829 XXIX | Egész évre vagy szegődve. Egy krajcárt sem kapsz, ha elmégy.~
830 XXIX | itt, amit elhúz tőlem – egy kötélre!~Sárvölgyi dühösen
831 XXIX | lett volna ildomos vállalat egy tisztes férfiúnak az egész
832 XXIX | legközelebbi falu nem volt messzebb egy talyigatolásnyinál Lankadombhoz;
833 XXIX | Megloptak, kiraboltak. Elvitték egy sárgavirágú cickendőmet,
834 XXIX | cickendőmet, a tarka zsaliruhámat, egy piros gyerehaza kendőt,
835 XXIX | vég négynyüstös vásznamat, egy honi-rokolyámat, egy ezüstkeresztes
836 XXIX | vásznamat, egy honi-rokolyámat, egy ezüstkeresztes olvasómat,
837 XXIX | négy pár ezüstcsatomat meg egy csipkézett fülű tarka nyolchetes
838 XXIX | egész tolvajlásból ugyan egy szó sem volt igaz, de Borcsa
839 XXIX | kosaradban?~– No hát mi volna? Egy jámbor malac van benne,
840 XXIX | orrát.~És íme e koccanásra – egy lázsiás tallér gurult ki
841 XXIX | megkötözték a vétkest, s becsukták egy sötét kamarába, melynek
842 XXIX | sötét kamarába, melynek csak egy szűk, arasznyi ablaka volt
843 XXIX | puskát, két pisztolyt és egy vadászkést.~Kötve kell hinni
844 XXIX | felől vastáblák védték, egy gömbölyű nyílással középen,
845 XXIX | végigborzadna erdő, mező, s egy hosszú sóhaj végigzizegtetné
846 XXIX | már?~Ekkor az éji csendet egy rémes sikoltás hasítja át.~
847 XXIX | hasítja át.~Mint mikor éjjel egy leány szemközt találkozik
848 XXIX | fájdalmasabban.~Mint mikor egy leány keblébe kést döfnek.~
849 XXIX | két lövés hangzik, s rá egy káromló ordítás.~Mindez
850 XXIX | csak néha-néha szól közbe egy lövés, melynek villanása
851 XXIX | bánni ezzel a két emberrel! Egy egész örökkévalóság!~Sárvölgyi
852 XXIX | eltűnt.~Sárvölgyi testén egy perc alatt faggyá lett a
853 XXIX | elhallgat?~Most egyszerre egy vadállati üvöltés szakítja
854 XXIX | az üvöltő hanggal együtt egy rémalak is fut errefelé
855 XXIX | rohanva.~Valóban rémalak.~Egy ember, aki tetőtül talpig
856 XXIX | Mezítelen lelke ez talán egy pokolra menőnek?~A rémalak
857 XXIX | Segítsetek! Segítsetek rajtam! Egy marék ezüstöt egy pohár
858 XXIX | rajtam! Egy marék ezüstöt egy pohár vízért! Csak addig
859 XXX | lemennem anélkül, hogy az egy imádságra megtanított volna?
860 XXX | el az imát Topándy előtt: egy szót sem hibázott el benne.~–
861 XXX | van már.~Topándy kinyitott egy táblát az ablakon, hogy
862 XXX | vékony kis szúrás nem elég egy éltet kettémetszeni.~Topándy
863 XXX | fog előtte nyílni? Talán egy egész palotaosztály, melynek
864 XXX | Csalódott.~A belépőben egy rég látott alakot ismert
865 XXX | hallhatá, mit beszélnek; de egy tekintet, amit a két férfi
866 XXX | mondd el azt, hogy „Hiszek egy Istenben!” Én mondom előtted.~
867 XXX | vigasztaló eszme van ott!~Egy Isten, aki atya; egy anya,
868 XXX | ott!~Egy Isten, aki atya; egy anya, aki szűz; egy Isten,
869 XXX | atya; egy anya, aki szűz; egy Isten, aki emberré lesz,
870 XXX | tisztelendő atyám, itt egy neofit, ki a keresztvízre
871 XXX | azzal a rövidséggel, amit egy sebesült kímélete tanácsolt.~
872 XXX | Maguk csúffá akarnak tenni egy nyomorult teremtést, aki
873 XXX | teremtést, aki semmi más, mint egy szegény cigányleány.~Loránd
874 XXX | szíveddel? – mondá Loránd.~– És egy haldoklóval – rebegé utána
875 XXX | egész szép világból, mint egy kapa föld, amit rám fog
876 XXX | irántad érez.~A leány arcán egy futó villáma vonult át az
877 XXX | életem folytán okoztam, ma egy örömhírt küldhetek neked.~
878 XXX | Minden sor, minden mondat egy mennyországot tárt fel előtte,
879 XXXI | egész szép világból azt az egy kapa földet.~Topándy maga
880 XXXI | az anyának, kit Topándy egy nappal elébb arról tudósított,
881 XXXI | az életnek a meghalás!”~Egy könnyet nem hullatott a
882 XXXI | őt halhatatlanná, s van egy ólomkoporsóm, amit magam
883 XXXI | ő kiházasítási pompája.~Egy óra múlva felkereste Lorándot,
884 XXXI | kabátjába dugva tartott.~– Egy órával ezelőtt levelet írtam
885 XXXI | hogyan kell magát viselni egy halottnak! Az én halálom
886 XXXI | veséiben…~Azzal hirtelen egy erőszakos végső görcsös
887 XXXI | Amit néhol Loránd csak egy futó szóval vetett oda,
888 XXXI | év előtt éppen így vártak egy éjjel a két testvér megérkeztére;
889 XXXI | vonítottak a faluban: a kapun egy szénásszekér döcögött be –
890 XXXII | napok eseményei elé nézünk.~Egy év múlva azon nap után,
891 XXXII | melynél kezdé, vége felé csak egy tizedrész volt már meg.
892 XXXII | közelítő öreg fickókat, akiknek egy embert egy perc alatt átszállítani
893 XXXII | fickókat, akiknek egy embert egy perc alatt átszállítani
894 XXXII | perc alatt átszállítani egy más csillagba – semmi! Nagyon
895 XXXII | hallottam tőle:~„Miért nem egy hüvelykkel alább?”~Végre
896 XXXII | hüvelykkel alább?”~Végre egy csatában egy elpattant gránát
897 XXXII | alább?”~Végre egy csatában egy elpattant gránát darabja
898 XXXII | megbénítá karját, s mikor egy kardcsapástól elszédítve
899 XXXII | elszédítve lebukott lováról, még egy kozák lándzsával keresztülszúrta.~
900 XXXII | volt ezt tudni és őt látni.~Egy délceg alakot, kinek hivatása
901 XXXII | volt, hogy hőssé legyen!~Egy forró szívet, ki földi mennyországa
902 XXXII | mennyországa lehetett volna egy nőnek!~Egy képzett, lángeszű
903 XXXII | lehetett volna egy nőnek!~Egy képzett, lángeszű főt, ki
904 XXXII | vezérszellem lehetett volna egy országban!~És aki tétlenül,
905 XXXII | nem egyezett bele.~„Még egy üres szállás van benne.”~
906 XXXII | tudtam venni soha, hogy egy hírlapot kezébe vegyen.~„
907 XXXII | ismét visszajött: nyáron egy szál eleven, télen egy szál
908 XXXII | nyáron egy szál eleven, télen egy szál aszú füvet hozva el
909 XXXII | hozva el a sírról.~Volt egy naplója, abban nem volt
910 XXXII | írott sorul az aszú fűszál.~Egy élettörténet, melynek ezernyi
911 XXXII | idővel, s minden lefolyt nap egy vereség volt rá nézve.~Vadászni
912 XXXII | Éjjel gyermekeim közül egy mindig ott aludt szobájában.~„
913 XXXII | illatos fűgyökér alatt!”~Egy elveszett élet!~Egy szép
914 XXXII | alatt!”~Egy elveszett élet!~Egy szép nyári délután kisfiam
915 XXXII | megfogva.~– Semmi sem; – csak egy kicsit meghalok.~– Az istenért!
916 XXXII | volt.~– Mi bajod hát?~– Egy méhcsípés. Nevess ki! Meghalok
917 XXXII | azokat megy pusztítani. Egy orvméh halántékába ereszté
918 XXXII | dárda, tíz perc alatt elmúlt egy piciny kis rovar parányi
919 XXXII | legeslegkisebbikét, s elszállítá őt egy méhszárnyon oda, ahol a
1-500 | 501-919 |