1-500 | 501-899
Fezejet
1 I | mossák a hajukat, akkor még azt hittem, hogy az embernek
2 I | jó barátaink is voltak, azt minden névnap alkalmával
3 I | városban tiszteltek bennünket, azt láthattam abból, hogy mikor
4 I | mint aki nem is hallotta azt. Ha édesanyánk nyájasan
5 I | Látszott is arcán, hogy ő azt tudja jól.~– Éppen azért
6 I | az ember még gyermek, és azt ígérik, hogy holnap kiviszik
7 I | sohasem jöttek velünk; azt mondták, hogy nem szeretnek
8 I | Nemsokára visszatért Loránd. Azt mondta, hogy csak aludjak
9 I | nyakkendő alá volt gyűrődve, azt megigazította, és folyvást
10 I | fejével sem intett, sem azt, hogy „van”, sem azt, hogy „
11 I | sem azt, hogy „van”, sem azt, hogy „nincs”; csak csendesen
12 I | hajtókával és apró pitykékkel. Én azt akartam felvenni; Loránd
13 I | jó lesz. Miért nem adod azt ide? Mert neked nincs olyan!~
14 I | sírnom kellett volna, csak azt éreztem, mintha féreg fúrna
15 I | az én eszem nem bírta még azt végigérni.~Hogy az atyánk
16 I | még megölelt, megcsókolt; azt ígérte, hogy kivisz falura,
17 I | világ végén túl. Az űr! Hát azt az űrt mi veszi körül? Hát
18 I | hang egészen megriasztott; azt mondtam neki, hogy szót
19 I | volna halva.~Egyszer aztán azt mondta a bátyám, hogy mármost
20 I | oly nagyon fájt!~Bátyám azt mondta, hogy várjak szobámban,
21 I | hallottam az öreg Zsuzsitól.~Azt mondtam neki, hogy a hideg
22 I | hogy a hideg lel, mikor azt kérdezte, hogy mért reszketek
23 I | csak rám adta köpenyemet, s azt mondta, menjünk a kocsihoz.~
24 I | nagyanyánk nem jön-e velünk. Ő azt felelte, hogy az még hátul
25 I | köszönteni; mintha mindenik azt kérdezné magában: miért
26 I | kérdeztem meg. Sokszor mondják azt a gyermekeknek, kik hegyes
27 I | háziorvosunk jött elénk, és azt mondta, hogy anyánk még
28 I | engemet magaddal!~– Hisz azt sem tudod, hová megyek.~–
29 I | nyárfaerdőbe értünk; ott bátyám azt mondta, hogy pihenjünk meg.
30 I | rosszul esett az nekem; ő azt hiszi, hogy én éhes vagyok!
31 I | eget; a szél egyre fújt. Én azt mondtam bátyámnak, hogy
32 I | hogy csúnya szél fúj, s ő azt mondta rá, hogy ez nekünk
33 I | jó nekünk ez a nagy szél, azt nem bírtam kitalálni. Mikor
34 I | pórázról. Kezemet megfogta, s azt mondta, hogy mármost ne
35 I | Mindörökké.~Kevés vártatva azt kérdé tőle:~– Nincsen semmi?~–
36 I | levette fövegét, úgy ment; azt mondta, nagyon melege van.~
37 I | Hanem a szegény ember már azt hiszi.~Loránd megtaszította
38 I | zavartabb lett erre.~Loránd azt mondta az öreg béresnek,
39 I | ember jött szemközt.~Bátyám azt mondá, hogy vonuljunk be
40 I | hallottam, amint az egyik azt mondta a másiknak:~– Lám,
41 I | bátyám megfogta kezemet, s azt mondta:~– No mármost siessünk,
42 I | éjszakai munka.~Egyszer csak azt láttam, hogy Loránd bátyám
43 I | nagy halom széna takarta azt el szem elől; csak akkor
44 I | koporsója.~A négy béres leemelte azt a szekérről, s azután vállra
45 I | iránt, mely ajtaja fölött azt a mondatot viselé, hogy
46 I | három férfi utána dönögte azt csendesen… – Amen, amen…~
47 I | és átkozta az Istent.~Azt hittem, a végítélet éjszakája
48 I | könnyeztek; hozzánk fordult, s azt mondta, hogy maradjunk még
49 I | hazaárulásnak, s mindegyik azt hiszi, hogy az ő vetése
50 I | élt, midőn nagy emberek azt hitték, hogy ami félig rom,
51 I | hitték, hogy ami félig rom, azt újra kell építeni. Nagy
52 I | napfényben; hanem elveszté azt, ami – semmi: régi ismerősei
53 I | találkozzék többet, és a másik azt mondta rá: „Úgy kellett
54 I | odadobták a gondviselés lábaihoz azt a kincset, amiről számot
55 I | szegénység nem ejté kétségbe. Azt mondá feleségének s gyermekeinek: „
56 I | odamentek, felkeresték, s azt mondták neki: „Bátya, még
57 I | csészébe, mint kavargatta el azt lassan, s mint szürcsölé
58 I | kiálthattam rá: „Ne tedd azt! Maradj élve!”~Nagyanyánk
59 I | indulókészen állt minden, azt mondá, hogy mielőtt e hosszú
60 I | gyermek oly nagyot? – Anyja azt hitte, hogy meg kell őt
61 I | amit az anyai puha kéz ad, azt a rettenetes bosszúállást
62 I | másnap újra keblére öleli azt, megbocsátanak egymásnak,
63 I | veríték csorgott végig.~Óh, azt a keserűséget én is éreztem
64 I | Igen, én örültem, midőn azt tudtam, hogy ő az ellenség
65 I | igaz! Ne higgyétek, mikor azt mondtam, bárcsak halálhíre
66 I | számára. Nézzétek meg jól azt a helyet, s aztán menjetek
67 I | ez a fekete üreg szája!~Azt gondoltam, hogy megesküdtetlek
68 I | megtagad? Mi eskü kötné azt, aki így szól: „Nem kell
69 I | nem adnak nekik helyet. De azt is tudjátok, hogy e borzasztó
70 II | Anyánk sokáig ellenzette azt. Nem akart tőlünk megválni.
71 II | megválni. Pedig az orvosok is azt tanácsolák. Mikor görcsös
72 II | megtanítottam beszélni, hogy azt is ki tudtad mondani: „Loránd”,
73 II | az öreg Zsuzsi maga is azt mondja: „Nem látom én magát,
74 II | úrfi, többet.” És én eddig azt hittem, hogy az öreg Zsuzsira
75 II | most veszem észre, hogy még azt is nehéz itthagynom!~Hát
76 II | sokat, ha valami baja lesz, azt rögtön tudatja, és gondolni
77 II | gondolaton, s nem tudtam azt magamnak megmagyarázni.~
78 II | segítségül híhatánk, mely azt a gyanút levegye rólunk,
79 II | én ide fel, s még kevésbé azt, hogy találok le innen valaha.~
80 II | hova leszek ijedtemben.~Azt pedig semmiképpen ki nem
81 II | az a kis pisze démon is azt mondta, hogy „isz doch”,
82 II | ehetőségre szoktatni. Általában azt a gyanút hoztam magammal
83 II | spanyol inggallérnak, s még azt kívánta tőlem, hogy fogjam
84 II | már diákiskolába járok, azt kívánni, hogy a kismacskával
85 II | is megharagudott rám, s azt az érzékeny bosszút állta
86 II | kapta el a fejét, mintha én azt nagyon bántam volna.~Pisze
87 II | szívével is meg a gyomrával is, azt mindig felette nagy kegyetlenségnek
88 II | Mit fog ez gondolni? Tán azt fogja hinni, hogy én elég
89 II | őt azért, hogy ne mondja azt senkinek, még tán meg is
90 II | szégyent.~Minden percben azt vártam, hogy az a kis ördöngös
91 II | csendesen lehunyja.~Áh, ez azt kérdi, hogy nem vagyok-e
92 II | a gonosztevő nem gátolta azt meg, csak azután nevetett
93 II | dalolni kezdett, hogy tán azt majd jobban megértem, s
94 II | valami értelmetlen sort, s azt hússzor, ötvenszer, ezerszer
95 II | aki nem tudja felfogni azt a minden életpályán nélkülözhetetlen
96 II | követve egymást.~Szegény fiú azt hitte, hogy amnesztiát kapott,
97 II | könyvre mutatott; valószínűleg azt kérdezte, hogy tudja-e már
98 II | áldástalan könyvet, s levágva azt maga elé az asztalra, nekiacsarkodott
99 II | kőszívű testvér meg tudta azt tőle tagadni.~Én ki akartam
100 II | magasabb volt, mint én; de én azt nem néztem, hanem derékon
101 II | perecet? Felszeded mindjárt azt a perecet?~Henrik barátom
102 II | ebben az idegen házban. Azt tartják, hogy amit az ember
103 II | süteményillattal, melyről azt képzeli az ember, hogy ha
104 II | az öregúr erőnek erejével azt akarja, hogy tanuljon diákul.
105 II | hivatását egy Ratsherrnek, mint azt, hogy a zsemlyéket meglatolja, –
106 II | kell tanulni! Az öregúr azt mondja, hogy ő is Ratsherr
107 II | perectésztát elrontott, azt újra kellett dagasztani.
108 II | énekelték, miszerint máig is azt kell hinnem, hogy ennek
109 II | vissza a műhelyből, s akkor azt sem tudta, mihez kapjon
110 II | téve: neki csak le kellett azt másolni.~Olyan furcsa mogorvasággal
111 II | mogorvasággal nézett rám, s azt mondta, hogy „guter Kerl”.~
112 II | Habes pensum? Nebulo!~Henrik azt próbálgatta, hogy meg tudná-e
113 II | meg nyúlt a linea után, s azt marokra fogá, azzal a világosan
114 II | igen meg volt elégedve, s azt nem is titkolta. Nagyanyámat
115 II | én, akinél hegedűt kapok, azt összetöröm. Nem kérdem,
116 II | Szinte tartok tőle, hogy azt a szemrehányást vonom magamra,
117 II | időköze marad ifjú barátomnak, azt betölteni ajánlhatom a gimnasztikát,
118 II | hegedűlecke alatt pedig éppen azt tettük, amit a többiek alatt;
119 II | csak bűndíjnak nem számítom azt a megivott víztömeget, amit
120 II | modorával, bátyám, Loránd azt mondá:~– Azt a másik tanárt
121 II | bátyám, Loránd azt mondá:~– Azt a másik tanárt kezdem ez
122 II | tartozik bámulni és szeretni azt a tanárt, aki az ő osztályát
123 III | mert az mindig lisztes, s azt neki le kell kefélni. Én
124 III | várt elfogadásunkra.~Én azt hittem, hogy mi otthon elegáns
125 III | arcszakálla tökéletesen azt az ideált állíták elém,
126 III | ábrándozva.~Le nem tudnám írni azt az ebédet, amit Bálnokházyéknál
127 III | valamivel, olyan kecsesen tudta azt elutasítani, s ha poharát
128 III | volnék már!”~Most pedig azt mondom: Bárcsak tizenkét
129 III | hozzákoccintom Melanie poharához, s azt mondom neki: „Az ön egészségére,
130 III | öcsém, nem kóstolod meg azt az aszút?~Én rendületlen
131 III | sed victa Catoni”, mint én azt, hogy:~– Sohasem.~– Ah!
132 III | őnála vagyok szállva; még azt is elmondják, hogy annak
133 III | elhűltem e vakmerő mondásra! Azt hittem, e szóért most az
134 III | hajolt le neje kezéhez, s azt megcsókolva monda:~– Mint
135 III | ha énnekem valaki akkor azt mondta volna:~Kezdjük legfelyül!~
136 III | sem találok. Viselhetik azt, akiknek szükségük van rá;
137 III | megkeserített az a valaki, aki azt legelőször felfedezte előttem,
138 III | én annak a valakinek, aki azt előttem kifecsegte, még
139 III | boldog hitemben.~Hát még ha azt mondta volna valaki, hogy
140 III | vagyoni állásnak!~Hátha még azt mondta volna: ezek az egymás
141 III | megvetik egymást!~Hátha még azt mondta volna, hogy ez az
142 III | hozzájuk éjszakára; de ő azt felelte, hogy oda szállt
143 III | apródonkint venni; valamint azt sem tagadhatom, hogy énnekem
144 III | volna két tallérért, ha azt az egyet nem kapom Melanie
145 III | szólt hozzám keményen –, azt, amit Bálnokházy a kezedbe
146 III | aki ránk nézett, bizton azt hihette, hogy az inas ajándékozott
147 III | hiábavalóságot összevissza fecsegett. Azt kérdezte, hogy miből állt
148 III | lerázhattam a nyakamról.~Azt mondtam, hogy tanulni kell
149 III | is adott, megígérve, hogy azt minden hónapban a Lorándéval
150 III | mondáskor meg nem értettem, azt egyszerre felderíté előttem
151 III | előttem e második; először azt hittem: talán valami elcserélt
152 III | komoly magaviseletem érdemlé azt a kitüntetést, hogy én vigyázzak
153 III | és nagyanyám jól tudták azt már, hogy én Lorándot jobban
154 III | körülöttünk történik, s azt neki minden hónap végén
155 III | rájuk.~Henrik még aludt, s azt mondta, mikor költöttem,
156 IV | leggonoszabb ateista.~Nehogy pedig azt higgye valaki, mintha Topándyt
157 IV | Ugyan kérem, veressék rám azt a vasat, már csak az újság
158 IV | most már hozzák igazán azt a vasat, verjenek láncra,
159 IV | Csak tartsa zsebében azt a mandátumot. Méressen ki
160 IV | voltak. Az pedig még most is azt a pogány nevet viselte,
161 IV | sok bűnének kell lenni.~– Azt megítélni nem önre bízatott.
162 IV | ego te nunquam deseram”.~– Azt is olvastam.~– A kép elé
163 IV | pedig hinnie kell önnek azt, hogy a törvényszék önt
164 IV | feltöretni.~– Nem tesszük azt – szólt bele az esküdt. –
165 IV | uramöcsém, ugyan, hiszi ön azt, ami a bibliában van, mind?~–
166 IV | ne írhatta volna most is azt a másik mondást? S ha zápor
167 IV | valamelyik templom lett volna, azt én nem tudom, mert már akkor
168 IV | helyen tartja, ahonnan egykor azt kérték, ez nem szentségtörés;
169 IV | kellett volna bélyegeznem azt a mulatságot, ahol botrányosan
170 IV | közbe az esküdt.~– Én is azt értettem – monda nevetve
171 IV | fiókot a szekrényéből, s azt mindenestül odacepelvén,
172 IV | kifogást tettek ellene; azt csak dobja félre.~– Micsoda,
173 IV | alkudozott a hatósággal, hogy hát azt mennyiben veszik el; ő nagy
174 IV | felkacagva a bűnhődött. – Hát azt hiszi uramöcsém, hogy ez
175 IV | háziúrral poharazott csendesen, azt nem kellett kínálni.~– Higgye
176 IV | részesülhetett őnagysága, ha még azt sem tudja, hogy ki volt
177 IV | emiatt.~– Az ember pedig azt hinné, hogy e szép kezek
178 IV | őnagysága dalolni akar, azt azért nagyon örömest el
179 IV | rá.~– No, az nagyon szép. Azt meghallgassa! A hugám remekül
180 IV | ez az én hímzőasztalom. Azt az abroszt is én szőttem,
181 IV | muzsikát meghallja.~Lássuk hát azt a magyar zongorát!~Az pedig
182 IV | hölgy a cimbalmot verje!~Azt a faluvégi hangszert, amit
183 IV | úgy csengett a dal, mintha azt a sok szép flosculust ő
184 IV | benne valaki, de úgy, hogy azt senki se értse, csak akinek
185 IV | hirtelen összecsavarta azt a fején, s a guzsalyából
186 IV | úr is elhallgatta volna azt napestig, akárhová lett
187 IV | egy kétlábú állatban, mely azt állítja, hogy ő az Isten
188 IV | Micsoda dal ez?~– Csitt! Azt nem szabad kérdezni.~Esküdt
189 IV | belül voltak, Buczkay uram azt mondta a szolgabírónak:~–
190 IV | hal a serpenyőben volt, azt meg kellett várnom, míg
191 IV | képeivel, – azért, hogy azt az emberek lássák.~Sárvölgyi
192 IV | Óh, én eléggé sajnálom azt, hogy ennek így kelle lenni –
193 IV | Bánom, hogy ezt cselekedtem. Azt kellett volna tennem, hogy
194 IV | a világ nem méltányolja azt, hanem a túlvilág bizonyára
195 IV | meghozza az elismerést.~– Én azt indítványoznám – szólt esküdt
196 IV | férfiú –, vétkeznék, aki azt felebarátjától elragadná;
197 IV | kért és elaludt. És aztán azt álmodta, hogy maga előtt
198 IV | hogy maga előtt látja ismét azt a megterített asztalt, ahol
199 IV | nyikorgással, hogy esküdt úr azt hitte, valaki énekel, hogy
200 IV | maradni.~És mikor Vörösmarty azt énekelte, hogy „A nagy világon
201 IV | indokot is hozzátenni, miután azt úgyis minden ember tudja: – „
202 IV | megeteti vele a vajast, azt mint élete elleni attentátumot
203 IV | kanalat a tányéra mellé, s azt mondta, hogy nem eheti a
204 IV | főzessen böjtöst! Nem mondtam? Azt gondolja, minden ember ilyen
205 IV | Még azon túl van egy, majd azt is meglátjuk mindjárt.~Esküdt
206 IV | meglátjuk mindjárt.~Esküdt úr azt hitte, hogy már átestek
207 IV | visszatért.~Szolgabíró úr éppen azt álmodta, mintha az a plafondról
208 IV | ember odafordulna hozzá, s azt mondaná: „Tessék ez a csésze
209 IV | közérzülettel összeütköző kísérlet azt különösen vajjal megbecsteleníteni.~
210 IV | galuska – mondogatá esküdt úr, azt nézvén, hogy merre lesz
211 V | desideriumok közt sem létezett; azt a rónát, hol most Lankadomb
212 V | venni a kastély tornácáról azt a roppant szénakazlat, amit
213 V | ki lehet az a merész, aki azt éjszaka meri fölkeresni?~
214 V | menni. A paripa nem tette azt, hanem félkörben megkerülte
215 V | fűzvesszőből fonott ajtó takarta azt be, s az ismét sással volt
216 V | azon betörtek.~A paripa azt is tudta már, hogy ki a
217 V | s hirtelen kiszakította azt helyéből.~Azzal hátratorpant
218 V | után nyivácskolva; megrázta azt kegyetlenül a levegőben,
219 V | cigány pénzért? Hisz amint azt a fényes tallért kioldaná
220 V | kioldaná iszákjából, mindjárt azt kérdenék tőle, hol vette;
221 VI | a többi kisasszonyokhoz.~Azt hittem, Melanie húgom szintén
222 VI | élceit, szabad taglejtését, azt az otthoniasságot, azt az
223 VI | azt az otthoniasságot, azt az elbizakodást, amivel
224 VI | hogy boldog legyen.~Csak azt nem szerettem benne, hogy
225 VI | földszintre, Pepi is velünk jött.~Azt gondoltam, hogy itt most
226 VI | kezd velem. Megverem!~Nem azt tette, hanem kinevetett.~–
227 VI | talált. Én még nem élveztem azt a nemes ambróziát, melytől
228 VI | emberré lesz az ember; tudják azt igen sokan, hogy a pipaszár
229 VI | elválasztó vonal. Aki már azt az agyarába foghatta, az
230 VI | meggyújtottam, s elkezdtem azt színi.~– Nono, gyerek, az
231 VI | ránk, te ne légy az.~Én azt vártam, hogy e gyalázatos
232 VI | Dezső pajtás, neked is azt mondom én, hogy sokkal háládatosabb
233 VI | aztán, hogy nem jöttél, azt gondoltam, majd le fogsz
234 VI | végighatolni, most helyettem végzi azt el, amit én elmulasztottam.
235 VI | tett.~Vajon mit írhatott?~Azt írta, hogy sokat emlegetnek
236 VI | testvére levelet írnak, ő azt szokta tenni, hogy néhány
237 VI | levélbe az én nevemben, s azt odaviszi a kedves jó mamának,
238 VII | érte Loránd, átolvasta, azt mondta: jól van, s adott
239 VII | beszédeket; akkor maguk leírták azt négyszer, azután mindegyik
240 VII | után sóhajtoz, nem fogja azt érteni, minő veszélyes vállalat
241 VII | hogy „haza”.~Csodálatos azt hallgatni, hogy mit beszél
242 VII | fiatalsággal, mikor Kölcsey azt mondta, hogy ideje van a
243 VII | én sem fogok lenni.~Mint azt gyermekésszel is képes voltam
244 VII | célra szolgált, hogy mikor azt kongatják, tudja meg az
245 VII | szokatlanul fel volt hevülve, s azt a benyomást hozta ki magával,
246 VII | feleltem rá nyugodtan.~– No, azt szeretem, hogy mindjárt
247 VII | nyers, száraz hangon. – Nem azt akartam megtudni, hogy mennyiért
248 VII | iratok?~– Nem tudhattam, hogy azt leírni tiltott dolog, amit
249 VII | okoskodjál!~Ezzel aztán azt nyerte, hogy még jobban
250 VII | hogy ki adta a kezedbe azt az írást, amiről ezt lemásoltad!~
251 VII | szép szó! Nem ismered tán azt az embert?~– Ismerem; de
252 VII | Ismerem; de nem árulom el.~Azt hittem, hogy a direktor
253 VII | szerecseny leszek tőle.~Nem azt tette: a burnótszelencéjéhez
254 VII | ülő Schmuck úrra, mintha azt mondaná: „Ezt vártam tőle”.~
255 VII | megrémülve oktalanul! Ne gondold azt, hogy akár reád, akár arra,
256 VII | ellentmondani, és tagadni azt, amit e bűnös ifjak védelmére
257 VII | a célt, mint annak, aki azt ismerte.~– De gondold meg,
258 VII | büntettek. Ez volt az egész.~Én azt hittem, hogy most ezzel
259 VIII | bizalmasan tudtul adott, azt vélve, hogy lelkesült eszméit
260 VIII | amellett, hogy viszont ön azt, akitől ezt tudom, semmi
261 VIII | valami veszély fenyegetné, azt tudassa velem. Van ilyen
262 VIII | kezébe jutott.~– S ki adta azt oda? – kérdé indulatosan
263 VIII | Ki fogja őt menteni?~– Azt nem, hanem meg hagyom őt
264 VIII | volt önhöz oly bizalmas. Azt csak nem tagadhatja ön el,
265 VIII | ráveregetek a vállára, s azt mondom neki: „Uramöcsém,
266 VIII | erek’!” De hát hiszi-e azt valaki, hogy én azon nevetni
267 VIII | azon nevetni tudok, mikor azt látom, hogy valaki megszökik
268 VIII | hogy adja át a fiskusnak azt az albumot.~– Ön ezt csak
269 VIII | uram; jöhet egyszer, hogy azt, akit meggyűlöltem, nem
270 VIII | egy kis részem; de hisz azt kegyed nagyon jól tudja,
271 VIII | befaragva, mindig kifaragtam azt onnan, s a magamét vágtam
272 VIII | nagy sebesen írt valamit, azt összehajtogatá, lepecsételte,
273 VIII | barátom?~Gyáli Pepi még akkor azt hitte, hogy árulását nem
274 VIII | eltéve, s természetesen azt felelte rá, hogy bizony
275 VIII | kesztyű volt rajta.~– Azt akartam tőled kérdezni,
276 VIII | sompolygott ki a szobából. Azt gondolta magában, hogy tán
277 VIII | nevelőnőhöz.~A kisasszony azt válaszolta neki, hogy ő
278 VIII | karokkal a piperkőc elé, s azt mondá neki:~– Tudod-e, micsoda
279 VIII | szennyezhessem magamat veled. Hanem azt csak elképzeled, hogy az
280 VIII | is feljelenthesd.~– Óh, azt ne várd. Azért, hogy te
281 VIII | Ezt szeretem.~– Hanem azt tudod, hogy mint kihívottnak
282 VIII | meghatároznom.~– Tedd!~– S azt is igen természetesnek fogod
283 VIII | kendővégről, ha tetszik.~– Még azt sem teszem. Én amerikai
284 VIII | Egyikünknek meg kell halni; azt mondtad – szólt Gyáli. –
285 VIII | akadt kezébe. Nem volt más. Azt kétfelé repeszté; felét
286 VIII | írott táncrendet; hanem azt Dezső az úton eltépte. Eltépte
287 VIII | hogy kimozdítsa helyéből azt a hegyet, amit Mohamed sem
288 VIII | papírdarabok közül.~Szétbontá azt, és olvasó a nevet.~„Áronffy
289 VIII | kettéhasított táncrenddel, és azt veté a tűzbe. A két végzetes
290 VIII | ezt elhallgassa.~Loránd azt mondá neki:~– Köszönöm,
291 IX | ajándékba sem lehet elfogadni azt, amihez egyszer jogot adott
292 IX | várni belőle az első napot? Azt mondani: ha tied lett, vedd
293 IX | ágy is vetve van már; – de azt ne tudja meg tíz évig senki.
294 IX | megtudná valaki, még megtehetné azt a bosszút, hogy elfoglalná
295 IX | Önt elfogják az éjjel.~– Azt megtehetik.~– De nem tehetik!
296 IX | De nem tehetik! Az égre! Azt nem fogják megtenni. Önnek
297 IX | milyen kérdéseket tesz ön? Azt sem tudom, hogyan feleljek.
298 X | mészároslegényekkel, tudja: hát azt gondoltam.~– El akarják
299 X | Oda nem akart bejönni, azt mondta, hogy majd ha visszatérek,
300 X | is meg kellett volna már azt szokni.~Néha a nevelőnő
301 X | bizony még többet is tudok; – azt is tudom hogy vele szökött
302 X | vezettek-e, kergettek-e, azt bizony nem tudom; csak arra
303 X | Eluntam várni a kocsmában; már azt hittem, hogy magát is becsípték.
304 X | Hát mi történt?~– Óh, azt meg nem mondhatom senkinek!~–
305 X | tesz, mintha haj volna.~– Azt mondta – rebegtem én a péklegény
306 X | nevettetni: áhhahhahá! s azután azt mondta, hogy ez nagyon jó
307 X | megbotránykoztam.~– De még azonfelyül azt is mondta, hogy elrabolta
308 X | mármost mit gondol, úrfi?~– Azt gondolom, hogy ez nem lehet
309 X | Hogyan fog hozzákezdeni?~– Azt nem tudom.~– No, hadd látom:
310 X | bérkocsisa van, a nro. 7. Azt pedig én jól ismerem. Hát
311 X | Móclit, hogy vigye el hozzá azt az urat, akinek az útlevelével
312 X | fogán, mintha mindezzel azt akarná kifejezni, hogy vannak
313 X | nagy keserűségemen. Kezdtem azt sejteni, hogy nem Loránd
314 X | megrohanom, ráhajtok, hogy azt se fogja tudni, jobbra térjen-e
315 X | folyvást rám nézett.~– Én biz azt hittem, hogy valahol tűz
316 X | A hátadon van a numeród, azt gondolod, azt senki sem
317 X | a numeród, azt gondolod, azt senki sem látja?~– No, ha
318 X | főben járó dolog ám ez, s ha azt a fiákert megkapják, aki
319 X | hánykódásairól s a mély sötétségről azt kelle következtetnem, hogy
320 X | gyors parasztfogattal, míg azt az urat elhozom, akivel
321 X | kimereszté szemeit.~– Hát már azt is tudja?~Én siettem a hosszú,
322 X | semmit, hanem átöleltem, s azt fogadtam magamban, hogy
323 X | hazulról eljöttünk, édesanyánk azt súgta fülembe: „Vigyázz
324 X | öreganyánk itt hagyott bennünket, azt súgta fülembe: „Vigyázz
325 X | S mit mondjak nekik, ha azt kérdik, hol voltál, mikor
326 X | És most mit akarsz?~– Azt akarom, hogy hagyd el ezt
327 X | Az enyim? Még nem.~– Azt akarod vele mondani, hogy
328 X | fordította el tőlem fejét.~– Azt írtad nekem, hogy vigasztaljam
329 X | Loránd dacosan felelt:~– Írd azt, hogy Loránd meghalt!~E
330 X | Megragadtam bátyám kezét, s azt kiáltottam neki:~– Loránd!
331 X | öngyilkosok családunkban; azt akarod, hogy most már az
332 X | aki gyermekét elhagyja, azt az anyát, aki gyermekéért
333 X | fájdalmas szemrehányással, hogy azt soha nem felejtem el.~–
334 X | zongorázó szépemrül; de azt az ideált, aki zongorázni
335 X | maga után tudott vonni, de azt tudom, hogy nálam is van
336 X | nőt.~Loránd vállat vont.~– Azt hiszed, hogy félek Bálnokházy
337 X | csak elmondja a világnak azt, ami vele történt.~Loránd
338 X | elbeszélni a világnak?~– Azt, hogy neje feltörte szekrényeit,
339 X | felém:~– Mit mondott?~– Azt, hogy hűtlen neje egy ifjúval,
340 X | magamat.~– Mit kívánsz?~– Azt, hogy anyánknak és nagyanyánknak
341 X | tíz esztendőt!~– Miért?~– Azt ne kérdd, csak add szavadat
342 X | okom van ezt kívánni, s azt neked meg nem mondhatom.~–
343 X | értem.~Én ölébe dőltem, s azt mondtam, hogy elvállalom
344 X | iratokat lemásoltuk.~– S te azt megtartogattad? – Loránd
345 X | nekem az, hogy ő most nevet, azt én ki nem mondhatom. Nevetése
346 X | hogy nem tudják megfogni azt, amit az ablakon keresztül
347 X | szólt Loránd. – Vidd el azt, akiért küldtek, ahhoz,
348 X | elővette erszényét. – Ne mondja azt senki, hogy olyan szolgálatért,
349 X | No, de melyik úton? Én azt hiszem, legjobb volna a
350 X | megadom az árát. Ki mondja azt, hogy én ordítok? Én éneklek.
351 X | találtam olyan dicsőnek azt a kardlappal készült mulatságot.~–
352 X | utolértem nagy hamar; tudtam én azt.~A jó öreg egészen meg volt
353 X | hogy – hahaha! tudja maga azt, hogy miért mondtam Loránd
354 X | Mócli.~– A Mócli?~– Hát azt tudja, hogy ki ült a hintóban? –
355 XI | vezetett alakhoz intéz valaki, azt rögtön hamuvá fogja omlasztani,
356 XI | apám is nagyon szerette azt.~Ő állt anyám mellett, s
357 XI | megcsókolta kétszer is a fejét, s azt mondta Fromméknak:~– Ugyebár
358 XI | megszorítá mindkét kezét, és azt mondá neki: „Köszönöm”.
359 XI | megyünk. Mindenki gondolta azt, hová, miért, mi járatban.
360 XI | miért, mi járatban. Hanem azt, hogy mi lesz ennek a mai
361 XI | ennek a mai járatnak a vége, azt csak egyedül én tudtam.~
362 XI | benn ültünk, Fromm papa azt kiáltá a bérkocsisnak:~–
363 XI | kegyed fiát üldöznöm. S ha azt felelem: nem tudom, hol
364 XI | tudtukra, ha még nem tudják. Én azt hittem, mindenről értesülve
365 XI | féloldalt alákonyítva. – Ah, azt nem tudtam, hogy ezt nem
366 XI | kegyetekre nézve mind újak. Én azt hittem, hogy ugyanaz, ki
367 XI | eltűnés végbement, miután én azt vele magam tudattam.~Most
368 XI | jöttünk!~– Pedig én megmondtam azt az öcsémnek magam.~– Miért
369 XI | reszketett az izgalomtól.~Hanem azt kellett volna látni, mint
370 XI | lett volna?~– S nem tudná azt nagyságod? Hát én megmondhatom.
371 XI | ha agyonüt is mármost.~Azt hiszem, ehhez lett volna
372 XI | van Loránd!~Tudtam, hogy azt fogja kérdezni. Szorongva
373 XI | Milyen könnyű lett volna azt felelnem, hogy „nem tudom”.
374 XI | hagyjon bennünket magunkra; azt hitte, őelőtte nem akarom
375 XI | förmedt rám nagyanyám, ki azt hitte, hogy kemény szóval
376 XI | Előttünk akarsz-e titkolózni? Azt csak nem hiszed, hogy mi
377 XI | kivallatni nem lehet.~– Azt nem mondhatom meg.~– Miért
378 XI | kérdezék kétfelől.~– Miért nem? Azt magam sem tudom. De tinektek
379 XI | nagyanyánk előtt el nem árulom. Azt mondta, nagy oka van ezt
380 XI | nagy oka van ezt kívánni, azt mondta, nagy szerencsétlenség
381 XI | lenni, hogy minden szavára azt feleljem: „nem – nem – nem”.~
382 XI | kérlelni, hogy mondjam ki azt az egy szót, ami anyámat
383 XI | tevé, s oly jól nem tudta azt senki, hogy milyen rossz
384 XI | megígértem.~– Szegény anyád azt mondta, hogy meghal, ha
385 XI | van Loránd.~– Loránd pedig azt mondta, hogy meghal, ha
386 XI | meghal, ha tudatom vele azt. Azt mondta, hogy amint
387 XI | meghal, ha tudatom vele azt. Azt mondta, hogy amint anyámnak
388 XI | ígéretet csikarjon ki?~– Azt én nem tudom. Hanem azt
389 XI | Azt én nem tudom. Hanem azt tudom, hogy ok nélkül nem
390 XI | ekkor Fánny elém állva. – Te azt mondtad: Loránd megfogadtatá
391 XI | ingerült dölyffel. – Mert azt anélkül is jól tudta, hogy
392 XI | Teneked” mondanám meg, azt gondolod? Bámultam ezen
393 XI | ajánlottál nekem, s hogy én arra azt mondtam: „Jól van”.~Ravasz
394 XI | lerázom a nyakamról.~De nem azt tette. Csendesen ment vissza,
395 XI | levelet akarnak hozzá intézni, azt elébb nekem adják, hogy
396 XI | ajkamhoz, hogy súgjam fülébe azt, amit tudok.~Mindent megmondtam
397 XI | mondottat.~Mikor meghallotta azt, az ősz alak fölegyenesedett,
398 XI | szobából.~Mikor kiléptünk, azt mondtam Fánnynak:~– Most
399 XI | lelkesüléssel nézett szemembe, és azt mondá:~– Ott fogom azt őrizni,
400 XI | és azt mondá:~– Ott fogom azt őrizni, ahol a magamét.~
401 XII | ki ide a juhászhoz, ahol azt a cserényt látod, aztán
402 XII | nem tudnak várni.~– Nem azt akartam én mondani – szólt
403 XII | csárda udvarán megpillantotta azt az ezüstös szerszámú lovat,
404 XII | hogy megitassa.~Loránd azt kezdé hinni, hogy talán
405 XII | névtelen útitársa is van, azt is odahíná a lakomázáshoz.
406 XII | Többi? – szólt a hölgy. – Azt most csinálják Bécsben.~–
407 XII | mint egy mítoszi fúriáé. – Azt próbáld meg! – s e szónál
408 XII | asztalra.~A rabló elkezdte azt műértőleg nézegetni.~– Mennyit
409 XII | közöny látszott meghazudtolni azt a jelenetet, amiről ifjú
410 XII | asztalon keresztülhajolva, azt erőszakosan levonta maga
411 XII | felhúzva; nem is lehetett volna azt felhúzni e rövid tusa alatt.
412 XII | pisztoly sárkányára, s felhúzta azt.~Erre a rabló hirtelen hátraugrott,
413 XII | mikor aztán végre ki tudta azt nyitni, a halálos rémület
414 XII | ahhoz. Topándy úrhoz.~– No, azt nem tanácslom; az igen goromba
415 XII | megmondtam. Hát gyilkolt?~– Azt nem tettem.~– Megverte az
416 XII | karjára téve gyöngéden, azt kérdé tőle súgva:~– Tud
417 XIII | meglepetve a kérdésektől.~Azt felelte mindenre, hogy tud
418 XIII | mindenre, hogy tud hozzá.~– No, azt szeretem – szólt Topándy. –
419 XIII | gazdatisztnek ajánlkozni, de amint azt kérdeztem tőlük, hogy tudnak-e
420 XIII | Topándy a kastélyba, még azt se kérdezte tőle, hogy híják.
421 XIII | Tanácslom önnek, hogy tegye azt, amit én mondok – szólt
422 XIII | egy szóval sem említette azt, hogy a rabló cigány volt.~–
423 XIII | Itt van – szólt odanyújtva azt Topándynak.~– Nőírás – szólt
424 XIII | címzetre Topándy.~– Hát még azt is meg lehet ismerni a betűkről,
425 XIII | betűk; pedig mégis látta azt valahol!~Töprenghetel, gondolkozhatol
426 XIII | sokáig; sohasem fogod te azt kitalálni. Nem gondolkoztál
427 XIII | gondolkoztál te arról soha, aki azt írta, észre se vetted, hogy
428 XIII | gyermektárs leveléből. Most pedig azt írta ez ismeretlen kéz Topándynak,
429 XIII | ismeretlen unokaöccsében azt sejté, hogy e nagy léleknyugalom
430 XIII | vallomását, mintha helyeselné azt. Azután, mintha nagyságos
431 XIII | Az első napok elárulák azt.~Loránd ettől fogva nemhogy
432 XIII | kell e szívben lenni, mely azt betölti, vagy egy végtelen
433 XIII | körül. Benne föltalálta azt, ki tudományos szenvedélyét
434 XIII | hirtelen odahajolva Lorándhoz, azt súgá neki, elpirulva:~–
435 XIII | Topándy pedig félvállról azt kérdezé tőle:~– Ugyan már
436 XIII | Vajon mi lehet az?~– Azt szeretném éppen megtudni
437 XIII | S ismersz valakit, aki azt meg tudja neked adni?~A
438 XIII | fáradnak, lármáznak, firkálnak, azt hiszik, hogy tesznek valamit,
439 XIII | magától, senki sem lesz, aki azt ne mondja rá, hogy okos
440 XIII | szívvel viselik. Megtudta azt is, hogy Bálnokházyné nem
441 XIII | tőle. Topándy észrevette azt.~– Édes fiam, húszéves gyermekem;
442 XIII | előtt én is leroskadok, s azt is felfogom, hogy mi is
443 XIII | gyönyörködjem, éppen úgy hitte azt, hogy ő a mindenség közepe,
444 XIII | Megengedem, öcsém; még azt is neked hagyom, hogy az
445 XIII | zsarnok nap kilódította; hanem azt viszont te engedd meg nekem,
446 XIII | a földön, s megritkítja azt.~– Uram, engemet sok csapás
447 XIII | érintkezni fogsz, s utoljára is azt fogod mondani, amit én: „
448 XIII | magukra.~– Ön nagyon gyűlöli azt az embert.~– Hogy gyűlölöm-e?
449 XIII | amit a mi szülőink tettek, azt nekik is utánozni kellett.
450 XIII | hítták; egyébiránt nehogy azt hidd, hogy mesét mondok,
451 XIII | ifjak értenek egymás között, azt a bizalmas összetartást
452 XIII | két év. Ha pénzünk volt, azt elköltöttük együtt; ha nem
453 XIII | kántor társaságába, aki még azt hiszi, hogy az anekdotamondás
454 XIII | izgatottan jött hozzám, s azt mondá: „Fogom a fülét annak,
455 XIII | választ engem segédének. Arra azt felelte: „Mert te is érdekelve
456 XIII | adott választ; s midőn végre azt kérdezém tőle: „Talán megöltél
457 XIII | Talán megöltél valakit?”, azt felelte rá határozottan: „
458 XIII | legjobban került engem.~Azt hiszem, hogy én tudom, miért
459 XIII | én tudom, miért van ez.~Azt hittem, hogy én tudom komolyságának
460 XIII | ember bravúrnak számítja azt, s legfeljebb is a mások
461 XIII | viselte magát, mint aki azt akarja, hogy minél előbb
462 XIII | hír, amit felőle kaptam, azt erősítette, hogy Áronffy
463 XIII | gyertyáját?~– Hogy hívták azt, akit megölt? – sürgeté
464 XIII | szavát, annyiszor elolvastam azt. Ez volt a tartalma: „Bajtárs
465 XIII | okát és tárgyát. Minthogy azt te is ismered, ő megmondta
466 XIII | is ismered, ő megmondta azt nekem, tehát nem írom ide.
467 XIII | nekem, tehát nem írom ide. Azt is közlötte velem, miért
468 XIII | esni a párbajban, tudassam azt veled, s te folytasd azt.
469 XIII | azt veled, s te folytasd azt. Én elfogadtam a cartell-megvivést,
470 XIII | vissza a kihívást, hanem azt mondá, hogy miután ő gyönge
471 XIII | Loránd arcára pillantott; azt hitte, a színváltozás, mit
472 XIII | ti hazautaztatok, s én azt hittem, hogy el fogjuk felejteni
473 XIII | s nem fogja viselhetni azt a gondolatot, hogy egy embernek,
474 XIII | nem kereshetem fel magam azt az embert, aki Áronffyt
475 XIII | akarta, hogy hallja meg azt a néma ég is és a bámuló
476 XIII | részemről, amire én csak azt mondhattam, hogy bizony
477 XIII | Egy percre sem hagyta el azt ama sztereotip édeskés mosolygás,
478 XIII | levéllel, csendesen összehajtá azt, és visszaadta.~Nem jöttél
479 XIII | felelt Sárvölgyi –, ő maga is azt írja, hogy idegbaja van,
480 XIII | kérdésemre: talán embert öltél, azt felelte: igen. Értette:
481 XIII | fognád tenni. Nem használnád azt a rettentő hatalmat, mit
482 XIII | megbocsátanál neki akkor. De tedd azt most! Ez ember élete nyarán
483 XIII | eresztettem ez embert a kezemből. Azt mondtam neki, hogy gondolja
484 XIII | cselekszik. Áronffy egykor azt hagyta rám, hogy ha ő ez
485 XIII | családjához; de most is azt a férget hordja még szívében.~
486 XIII | oly bolond voltam, hogy azt elhittem neki! Hitelt adtam
487 XIII | Áronffynak ne szóljak efelől.~Azt hiszem, hogy azóta mindig
488 XIII | szemeit ég felé forgatja, s azt mondja: „Az öngyilkosok
489 XIV | Egy estebédnél Topándy azt mondá Ciprának és Lorándnak:~–
490 XIV | rendesebben koncipiáljon. Tehát azt írja szegényke, hogy a papa
491 XIV | ostobaságot sajátkezűleg összeírt, azt is eladták; a táblája végett
492 XIV | vagyok); jó lesz egyenesen azt fölkeresni, s beállani hozzá
493 XIV | uralkodásod van a házon, azt már tudod; amit te rendelsz,
494 XIV | ami nem tetszik a háznál, azt kidobhatod az ablakon, s
495 XIV | nézve Topándyra. – Maguk azt teszik majd, ami annak a
496 XIV | tetszeni. Óh, előre látom én azt. Amint be fogja tenni a
497 XIV | tenni a lábát, minden ember azt fogja csinálni, amit ő csinál.
498 XIV | átengedé Cipra finom ujjainak azt az előjogot, hogy hajfürteiben
499 XIV | tréfásan átkarolta derekát, s azt mondta neki~– Abból pedig
500 XIV | üstökét, s a másik kezével azt tőbül levágta; a lenyírt
1-500 | 501-899 |