Fezejet
1 I | hogy neki nem lehet más vége, mint testvéreinek volt.~
2 I | történt így. A csatáknak vége lett. Fiam visszatért.~Óh,
3 II | komplottot, s annak az a vége, hogy én vagy nem kapok
4 II | annak is csak az lett a vége, hogy megint belém kötött,
5 II | visszfénye, de annak is vége lett, amint a folyosót elhagytuk.~
6 II | időmérték, hogy mikor e nótának vége van, akkor ki lehet szedni
7 III | van még hátra!~Csupán ebéd vége felé, mikor a gyermekvilágnak
8 III | jónak, utoljára ennek is vége lett; Melanie húgom a további
9 IV | valahára már azon botrányoknak vége vettessék, amikkel Topándy
10 IV | szigorúan kutatnók, nem lenne vége. A legsúlyosabb vád, ami
11 IV | kirántani keze csuklóját.~– Vége legyen minden enyelgésnek!
12 IV | holnap estig se lett volna vége, ő aztán sok kereséssel
13 IV | Mindjárt lesz minden. Most már vége a törvényes manipulációnak;
14 IV | szóhoz:~– Kérem, most már vége az egzekúciónak, tessék
15 IV | étekfogatoknak pedig nem akart vége lenni. A hideg étkek után
16 IV | keletre hidegen fúj a szél”. Vége az, hogy a Duna vize keserű,
17 V | földre, hogy annak egyszerre vége lett.~Az anyafarkas fájdalmas
18 VII | hittem, hogy most ezzel vége van a tréfának. Amint szabadulhattam,
19 VIII | VIII. A kezdetnek a vége~Őnagysága, a szép Bálnokházyné,
20 X | mert az előadásnak nincs vége.~Mócli még jobban kimereszté
21 X | sötétek az utcák.~A város vége felé kaszárnyák vannak,
22 XI | lesz ennek a mai járatnak a vége, azt csak egyedül én tudtam.~
23 XII | Amint a falatozásnak éppen vége van, nyílik az udvarra vezető
24 XII | a pénzverdében.~– Aztán vége legyen már a tréfának! –
25 XIII | nevettek rajta.~Hanem a vége mégis az lett a mulatságnak,
26 XVII | akkor a mentő alakoskodásnak vége van; a boldog ember, ki
27 XVIII| magát karszékébe.~Tehát vége minden menekülési kísérletnek.~
28 XXIV | Egész elmélkedésemnek a vége az, hogy mielőtt azt a hosszú
29 XXVII| Majd iszom én mást, ha vége lesz.~Most aztán lássatok
30 XXX | ablakon át, mikor mindennek vége volt. Be nem jöhetett, mert
31 XXX | kímélete tanácsolt.~Mikor ennek vége volt, Topándy kezet szorított
32 XXXI | karszékbe. – Két óra múlva vége van. Két óránál tovább nem
33 XXXII| napján felsóhajtunk: csakhogy vége van már! S nem akarjuk hinni,
34 XXXII| zászlóaljból, melynél kezdé, vége felé csak egy tizedrész
35 XXXII| felépült, akkorra már aztán vége is volt minden harcnak.~
|